Barack Obama egy 1953-as törvényre hivatkozva véglegesen betiltotta az olajfúrásokat az északi sarkkör Egyesült Államokhoz tartozó részén, továbbá egyes északi, az Atlanti-óceánhoz tartozó vizeken. 

Az amerikai elnök ezzel a kommentárok szerint utódjától, Donald Trumptól akarja megvédeni a sarkvidék környezetét. Trump ugyanis az olajipar nagy támogatója, kormányába már több olajlobbistát és olajipari vezetőt jelölt. Környezetvédők pedig attól tartanak, hogy hatalomra lépésével jelentős és visszafordíthatatlan károkat okoz majd azzal, hogy támogatja a környezetszennyező energiatermelést (az olaj mellett a szenet is).

A dolog aktualitása emellett az is, hogy az idén minden eddiginél melegebb van az Arktiszon, és rendkívüli módon visszaolvadt a jégtakaró. Korábban itt írtunk hosszabban arról, hogy ez milyen hatással lehet az olajiparra, na meg a klímára.

Obama a lépést Kanadával együtt jelentette be, mindkét észak-amerikai ország beszünteti a fúrásokat. Ugyanakkor Kanada ötévente felülvizsgálja majd a döntést, Obama viszont azt hangsúlyozta, hogy az ő rendelkezése örökre szól. Ennek jogi hátterét egy 1953-as törvény adja, amely felhatalmazza az elnököt, hogy határozatlan időre megtiltsa a tengeri erőforrások kitermelésére vonatkozó koncessziók kiadását. 

Az első kommentárok szerint ez azt jelenti, hogy ha Trump megpróbálná eltörölni Obama lépését, azt bíróságon lehetne megtámadni, miután egyes jogi vélemények szerint nem visszafordítható az elnöki döntés. Mások azonban úgy vélik, nincs olyan, hogy örökre betilthatná a kitermelést az elnök, tehát felülírható a dolog.

Bár lehet, hogy a közeljövőben erősebb érv lesz a fúrások ellen, hogy igazából a mostani alacsony olajárak mellett messze nem éri meg a sarkköri olajtermelés, a megtérüléshez ugyanis minimum 70-80 dolláros hordónkénti olajár kellene. Ettől függetlenül az oroszok lázasan fúrnak a sarkkörön belül is, mert a többi tartalékuk már nagyon fogyóban van, és kénytelenek előremenekülni. Tehát Obama lépése azért az egész világot nem fogja tudni megmenteni.