A Kádár-kockák, panelek és gangos házak országában valószínűleg senkit nem lep meg, ha azt mondjuk, hogy a magyar települések arculatát leginkább a régi épületek határozzák meg. De tudja, hogy mennyire régiek a magyar házak és lakások az egyes városokban? Szerencsére a Lechner Tudásközpont összeszedte, hogy hogyan áll össze a magyarországi lakásállomány, mennyi benne a világháború előtt épült épület, a kádárkori panel vagy a devizakorszakos lakópark, és hogy az egyes településeken melyikből van a legtöbb. Az adatokból pedig az látszik, hogy 

és csak a települések 5 százalékában dominálnak a rendszerváltás után felhúzott lakások. A települések 20 százalékában a háború vége és 1960 közötti épületekből van a legtöbb, tipikusan ilyenek az iparosítási hullám alatt gyorsan felhúzott ipar- és bányászvárosok, mint Oroszlány vagy Várpalota.

A települések úgy 8 százalékát a 60-as évek Kádár-korszak kockaházai és lakótelepei (mint Székesfehérváron és Miskolcon), 14 százalékát pedig az 1971 és 80 között felhúzott lakótelepek határozzák meg (ennek jó példái Budapest külső kerületei, Óbuda, Csepel vagy Újpalota). 

A Tudásközpont térképre is tette az eredményeket, amiből az látszik, hogy a 70 évesnél régebbi házak és lakások leginkább a Dunántúl közép-nyugati és déli, valamint az Alföld déli területein, Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részén és a Közép-Tisza-vidéken vannak, meg persze Budapest belső kerületeiben, ahol az épületek 90 százaléka háború előtti. Az ország észak-nyugati és észak-keleti részét viszont a 70-80-as évek házai uralják.