Megtört a rezsicsökkentés óta tartó trend: 2016 áprilisához képest novemberre nőtt a rezsiszámlákkal elmaradó fogyasztók, és a szolgáltatásból kikapcsoltak száma is, derült ki Seszták Miklós fejlesztési miniszter írásbeli válaszából, amelyet a szocialista Tóth Bertalan kérdésére adott. A képviselő időről időre rákérdez ezekre az adatokra a minisztériumnál, innen lehet nagyjából követni, hogy hány olyan ember van Magyarországon, akinek gondot okoz a rezsi befizetése.
A helyzet a 2010-es évek elejére vált drasztikussá, majd a több körös rezsicsökkentés hatására 2012-től javulni kezdett, a 2009-es állapotoktól azonban még mindig nagyon messze vagyunk. Az utoljára lekért adatok a lakossági áram-, gáz- és távhőtartozások helyzetéről 2016 áprilisiak voltak, most Seszták Miklós a novemberi adatokat tette közzé válaszában.
Ebből az derül ki, hogy április óta többen lettek, akik tartoznak a villanyszámlával és nagyobb lett maga a tartozás is. Nem túl jó hír az sem, hogy a villanynál és a gáznál is magasabb lett a kikapcsolt lakossági fogyasztók száma.
A gázszolgáltatásban novemberben már 77 825-en voltak olyanok, akiket kikapcsoltak, az áramnál ugyanez 21 768 fogyasztót jelentett. Egyedül a távhő az, ahol látni némi javulást, ez azonban eleve lényegesen kevesebb embert érint, mint a gáz és az áram, itt 6442 kikapcsolt fogyasztó van. Seszták Miklós szerint a kikapcsolás egyébként sokszor nem a fűtést, hanem a melegvizet érinti.
A legutóbbi állapottal való összehasonlítást a gázszolgáltatásnál kicsit nehezíti, hogy idő közben a Tigáz gázfogyasztóit átvette az állam, a tartozásokat azonban nem. Így a központi statisztikában úgy tűnhet, hogy a helyzet érdemben javult. Azonban ha a szeptemberben a Tigáznál hagyott tartozásokat és tartozókat is hozzádobjuk az összesített számhoz, romló helyzetet látunk.
Az, hogy a fogyasztókat idő közben átigazoltatták az államhoz, a különböző rezsitartozások összesítését is nehezebbé teszi, mindenesetre nagyjából az mondható, hogy
Ez az az összeg, amennyivel a fogyasztók legalább 30 napja tartoznak. Ez első ránézésre valamennyi javulást mutat áprilishoz képest, de sajnos itt is összetettebb a kép. A szolgáltatók ugyanis eladhatják a náluk halmozódó követelésmennyiség egy részét faktoringcégeknek, az Energiahivatalnál pedig ez úgy csapódik le, hogy csökkent a szolgáltató kintlévősége. Pedig még az is lehet, hogy valójában nagyobb lett az az összeg, amivel a fogyasztók tartoznak, csak az már nem a szolgáltató gondja, a hivatal pedig a faktoringcégnek eladott tartozások sorsát már nem követi.
Az egy hónapon túli elmaradók közül van néhány tízezer ember, aki csak elcsúszott kicsit a számla befizetésével, vélhetően hamarosan fizetni fog. (Az egy hónapon belüli tartozókat pedig bele sem vettük az összesítésünkbe.) A többség azonban nem ilyen. Hanem tartósan nem fizet: több százezren vannak azok, akik több mint egy éve görgetik maguk előtt a rezsiadósságot.
Közülük ráadásul sokan olyanok, akik több közmű felé is tartoznak egyszerre.
Mivel nagyjából 5 millió olyan lakossági fogyasztó van, akinek valamilyen formában rezsit kell fizetnie, a már korábban jól bevált rezsicsökkentés-ütőkártya könnyen újra előkerülhet a kormány paklijából a 2018-as választásokig. Már csak azért is, mert most többen is úgy érzik, lenne miből állni a rezsicsökkentést. A lakossági árakat a rezsicsökkentés óta befagyasztva tartja a kormány ugyanazon a szinten, nem követték le az azóta bekövetkező világpiaci áresést sem. Hogy az így keletkező nyereségnek kinél is kellene lecsapódnia, a kereskedőnél, az infrastruktúra fenntartójánál, vagy a fogyasztóknál, arról megoszlanak a vélemények. Ebben a kérdésben az utóbbi egy évben a kormány sem kommunikált egyértelműen.