Ahogy az várható volt, nem csitulnak a kedélyek a Donald Trump nevéhez fűződő (bár valójában Paul Ryan republikánus képviselőházi házelnök által összerakott) egészségbiztosítási törvény körül, ami Barack Obama elnökségének legfontosabb reformját próbálja meg eltörölni, illetve hát konzervatív elképzelések mellett átalakítani.
A hét elején bejelentett tervvel az egyik probléma, hogy a Republikánus Párt jobbszárnya szerint messze nem elég konzervatív, a centrista republikánusok szerint meg pont hogy túlságosan is jobbos és szegényellenes. A párton belüli ellentétek miatt pedig már kihirdetése után azonnal kétségessé vált, hogy jelenlegi formájában át lehet-e verni a reformot a törvényhozáson.
A nagyobbik baj azonban nem ideológiai természetű, hanem a törvény konkrét politikai és gazdasági hatásaival van. Ezek közül pedig a legfőbb az, hogy a változtatások általában véve a gazdagoknak kedveznek, és a szegényeket szívatják meg. Konkrétan pont azokat a szegényeket, akik tavaly hatalomra juttatták Trumpot, mert a washingtoni fősodorbeli politikával szemben álló, populista lázadót látták benne, aki majd jól megtöri a gazdagok és politikusok uralmát.
Tehát ha minden így marad, Trump saját szavazóbázisába fog belerúgni, nem is kicsit.
A dolog rövid háttere, hogy az Egyesült Államokban nincs általános állami társadalombiztosítás, illetve nem mindenkinek van. Két nagy állami ellátórendszer működik,
Akik viszont nem esnek bele ebbe a két kategóriába, azoknak magukról kell gondoskodniuk. Ami azt jelenti, hogy vagy sikerül olyan állást találniuk, ahol a munkáltató fizeti számukra az egészségbiztosításukat, vagy maguk kötnek magánbiztosítást egy magánbiztosítóval, vagy nem kötnek biztosítást, és ha bajuk van, helyben, zsebből fizetnek az orvosnak, már ha tudnak, mert ha nem, akkor még a mentő sem viszi el őket.
Ezen próbált változtatni Obama törvénye, amely végül Obamacare néven vált ismertté, és nagyjából arról szólt, hogy kiterjesztette a Medicaidre jogosultak körét, növelte a társadalombiztosításhoz jutás állami támogatását, megtiltotta a magánbiztosítóknak, hogy több pénzt szedjenek a már betegen biztosítást kötő emberektől, és pénzbüntetést szabott ki azokra, akik nem kötöttek biztosítást.
Ezt a rendszert a konzervatívok élesen bírálták. Egyrészt azért, mert ezzel az állam olyan dolgokba avatkozik bele, amihez semmi joga, szerintük ugyanis az egyén felelőssége a biztosítás, és az állam ebbe ne szóljon bele. Másrészt azért, mert általában véve nőttek a biztosítási díjak, hiszen sokan, egész pontosan 20 millióan kötöttek újonnan egészségbiztosítást, többségükben inkább rizikósabb állapotú emberek. Ami azt eredményezte, hogy a biztosítók költségei nagyot nőttek, ezt pedig a diszkrimináció tilalma miatt egyenlően osztották el az egészségesek és kevésbé egészséges ügyfelek között.
Trump, ahogy a balközép Vox hosszasan taglalja, a választási kampányban végig azt ígérte, hogy az ő új egészségbiztosítási rendszerében
Ezekből az ígéretekből a kongresszus előtt lévő tervben semmi nem teljesül. Ehelyett a Trumpcare-törvény valójában egy 600 milliárd dolláros adócsökkentés a leggazdagabbak számára:
Az egyébként önmagában még nem feltétlenül meglepő, hogy republikánusok a gazdagoknak kedveznek, vagy hogy Trump megszegi választási ígéreteit (még ha korábban kényesen ügyelt is arra, hogy szavahihető elnöknek tűnjön.)
Az viszont már annál inkább, hogy a törvény pont azokat bünteti, akik Trumpot hatalomra juttatták. Ugyanis arra nagyjából az összes (nem Trump-párti média által készített) értékelés kitér a törvény elemzésekor, hogy a vesztesek egyértelműen
Márpedig ők azok a mérges, becsapott melósok, akik felemelték Trumpot annak idején, és akik a megváltást várták a milliárdosból lett turbópopulista hatalomra jutásától.
A New York Times például úgy számol, hogy a legnagyobbat azok bukják majd anyagilag a Trumpcare-rel, akik a legnagyobb arányban szavaztak a republikánus jelöltre tavaly novemberben. De nagyjából ugyanerre jutott a Washington Post is: egyik példájuk szerint egy átlagosnak számító, 55 éves és évi 25 ezer dollárt kereső Trump-szavazó biztosítása évi 2300 dollárral nőhet évente. Nem nehéz belátni, hogy egy ilyen jelentős, a teljes kereset közel 10 százalékára rúgó díjnövekedést nagyjából lehetetlen kigazdálkodni.
És ezek csak azok a változások, amik első ránézésre pontosan kiolvashatók a törvényből. Ezek mellett viszont van egy még nagyobb, rendszerszintű gond, mégpedig hogy a Trumpcare felerősíti az úgynevezett halálspirált:
A büntetés alacsony összege miatt az egészséges és fiatal amerikaiak már eddig is inkább perkáltak az államnak, minthogy megkössenek egy jóval drágább biztosítást, amit úgysem használnak ki.
Viszont ha a büntetést eltörlik, akkor egyrészt az állam bevételtől esik el, másrészt meg még kevesebben fognak közülük biztosítást kötni, ami azt eredményezi majd, hogy a biztosítóknak egy relatíve öregebb és betegebb ügyfélkörrel kell majd dolgozniuk, ami miatt sok cég inkább kivonul a piacról, mint hogy elviselje ennek anyagi veszteségeit.
Ez már Obama törvényével is probléma volt, a Trumpcare bevezetése esetén viszont hatványozottan igaz lesz, hogy sok megyében emiatt csak egy-egy biztosító maradna, azaz teljesen megszűnne az ár- és szolgáltatásverseny, ami persze a betegek szívnának meg. Elsősorban a vidéki betegek, hiszen az alacsony népsűrűség miatt vidéken eleve kevesebb a kórház és az egészségbiztosító, mint a városokban. És mivel a vidék jellemzően szegényebb, mint a város, a Medicaid-támogatások csökkenése is elsősorban a vidéki intézményeket sújtaná.
Amikor a napokban felhozták egy republikánus képviselőnek, hogy mi lesz, ha nőni fognak a biztosítási díjak a törvény miatt, azt mondta:
Az amerikaiak számára adott a választás lehetősége. Úgyhogy ahelyett, hogy megveszik az új iPhone-t több száz dollárért, akár az egészségükbe is fektethetnének.
Amivel csak az a baj, hogy az átlagos Trump-szavazó nem az iPhone és az egészségbiztosítás között vacillál. Ennyi erővel nekik azt is lehetne mondani: Kösz, hogy Trumpra szavaztál, most már tőlünk meg is dögölhetsz.