Bécs városvezetése konferenciát szervezett a sharing economy-ról, ahol az derült ki, hogy az osztrák fővárosban is probléma, hogy sokan nem fizetnek elég adót a rövid távú lakáskiadás után, de a városvezetés évek óta adott alapelvek alapján szabályozza az iparágat, és fel sem merül a betiltás lehetősége. Arra is van már terv, hogy hogyan tegyék átláthatóbbá az iparágat. Az európai turizmusboom miatt más nagyvárosok is szigorítanak, de itt is látszik egy irányvonal, miközben Budapesten egyelőre nincs változás, a lobbizgatás viszont megy.
Guller Zoltán, a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) vezérigazgatója egy háttérbeszélgetésen nemrég arról beszélt, hogy az Airbnb részben nem tisztességes versenyt generál, ami adózási problémák mellett biztonsági problémákat is felvet. Guller szerint a minimum az idegenforgalmi adó befizetése lenne, az ügynökség javaslatot tervez benyújtani a kormánynak.
Nem ez lesz az első alkalom, hogy a turisztikai piacon valamelyik szereplő új szabályokat akar kilobbizni a kormányzattól: a szállodások és az airbnb-s lakáskiadók is lobbizgattak már korábban is, de ezen a területen egyelőre működik a rövid távú lakáskiadásra kitalált – az Airbnb megjelenése előtti időkből származó –szabályozás és a piac is.
Ez viszont nem igaz a másik nagy sharing economy-s piac esetében, ahonnan az Ubert kitiltotta a kormány, mert a taxisok elég hangosan panaszkodtak. Közben pedig az adóhatóság szereti megbüntetni azokat a sharing economy-s próbálkozásokat, amikről az Index beszámol, vagy legalábbis az ételmegosztós Yummberrel biztos, hogy valami ilyesmi történt.
Ezek alapján úgy látszik, hogy Magyarországon a sharing economy-s cégek szabályozása mögött nincs átfogó filozófia. Ennek az ellenkezője igaz Bécsre, legalábbis abból, amit a városvezetés a város által szervezett sharing economy konferencián elmondott, az derül ki, hogy Bécs városa egyértelmű irányvonalak alapján viszonyul az olyan sharing economy-rendszerben működő cégekhez, mint amilyen az Uber vagy Airbnb. Az az alapelv, hogy a netes platformokon keresztül való megosztásra épülő piacokat
A konferenciára egy csomó kelet-európai uniós tagállam fővárosaiból hívtak el városvezetőket, hivatalnokokat és újságírókat, Ljubljana alpolgármestere és a belgrádi városvezetés még előadást is tartott, de jöttek Krakkóból, Prágából, Zágrábból, Szarajevóból és Szófiából is. Budapestet Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes képviselte a konferencián.
Bécs célja, hogy a sharing economy-s cégek gazdasági előnyei a munkavállalók és a fogyasztók jogainak védelme, a tisztességes verseny, vagy a tisztességes adózás megvalósulásával együtt érvényesüljenek. Ehhez viszont arra is szükség van, hogy a cégek az önkormányzat rendelkezésére bocsássák a szükséges adatokat – nagyjából ez derült ki a Thomas Reindl, a bécsi városi közgyűlés elnökének és Klemens Himpele, Bécs Város MA 23 városi ügyosztályának (Gazdaság, munka, statisztika) vezetőjének szavaiból, amikor a város sharing economy-hoz fűződő viszonyáról beszélt.
A város hozzáállására jó példa, ahogy az Airbnb-t szabályozták. Bécs már 2014-től kezdve egységes taktikát követett: ebben az évben a városvezetés felkérésére készült egy tanulmány, ami összehasonlította a sharing economy-s cégek akkori helyzetét és elterjedését Bécsben és más városokban. Ezt követően létrehoztak egy külön munkacsoportot a parlamentben, felvették a kapcsolatot Amszterdammal és Berlinnel, és megkérdezték, hogy ők hogyan szabályoznak és mit tapasztalnak, majd lefektették a már ismertetett alapelveket. A cél az volt, hogy az új cégek tevékenységét ne tiltsák, hanem az alapelvek érvényesülését elősegítő módon szabályozzák őket.
Klemens Himpele szerint azért volt szerencséjük, mert korán kapcsoltak, és még akkor elkezdték kommunikálni, hogy milyen szabályok vonatkoznak az új cégekre – a jelentés konkrétan meg is említi, hogy az Uberre, az Airbnb-re, és a csomagszállítással foglalkozó Checkrobinra gondolnak –, mielőtt még igazán komoly piaci szereplőkké váltak volna. (Bécsben az Uber szabadon működik, bár a város fejlett tömegközlekedése miatt nem annyira elterjedt, mint amennyire például Budapesten volt.)
A dokumentumban az Airnbnb-vel kapcsolatban azt írják, hogy az ilyesmi szolgáltatást végzőknek a korábbi rövidtávú lakáskiadásra vonatkozó szabályoknak kell megfelelniük, ami alapján kötelező helyi adókat, áfát és szja-t fizetni a szolgáltatásból bejövő bevétel után, és be kell jelenteni az önkormányzatnál a szállásokat.
A dokumentumból ugyanakkor az is kiderül, hogy az önkormányzat nyitott a szabályok átalakítására vagy egyszerűsítésére, amennyiben az érintetteknek erre igénye van, illetve már 2014-ben előre jelezték, hogy az iparágat szabályozó rendeletet módosítani fogják, és ez alapján a lakáskiadóknak és az alkalmazást fenntartó cégeknek is kötelező lesz adatot szolgáltatni a lakások lokációjával és a lakáskiadók személyével kapcsolatban.
Az Airbnb-vel a város már 2014-ben kötött egy egyezséget, ami alapján a platform olyan adatokat szolgáltat nekik, ami alapján azt tudják, hogy az egyes kerületekben hány lakást adnak ki Airbnb-n. Himpele azt is megemlítette, hogy tudnak olyan bécsi szállásadóról, aki 63 lakást ad ki Airbnb-n, de ezzel a városnak nincs semmi problémája, amíg a szállásadó betartja a szabályokat.
Az önkormányzat ezen kívül egy médiakampányt is beindított, hogy mindenki tisztában legyen a szabályokkal, illetve létrehozott egy online kalkulátort, ami segít a felhasználóknak kiszámolni, hogy mennyit kell adózniuk. Tavaly szeptemberben az ígéreteknek megfelelően módosították a rendeletet, így idén márciustól a lakástulajok a turisták látogatása után legfeljebb két héttel kötelesek jelenteni a látogatást és a lakás címét az önkormányzatnak, és az Airbnb-nek és a társainak is hasonló bejelentési kötelezettsége van.
Egyelőre fél évig tart egy átmeneti időszak, amikor még nem még nem büntetnek (a büntetés összegét is emelték), de a terv szerint ennek az időszaknak a végén már látni fogják, hogy ki az, aki nem adózik rendesen. Ennek kicsit ellentmond ugyanakkor, hogy jelenleg a város nem kapja meg a konkrét Airbnb-s címeket, a város ezért szeretné elérni, hogy a cég ne csak kerületenként adja meg, hogy hány szállás regisztrált náluk, hanem konkrét címeket is adjanak.
Himpele azt is megjegyezte, hogy viszonylag szerencsés helyzetben van Bécs szabályozóként, mivel a bécsiek mind az Airbnb-hez, mind pedig a turizmushoz elég pozitívan állnak. Ehhez viszont valószínűleg hozzájárul az is – amit Thomas Reindl, a bécsi városi közgyűlés elnöke is fontosnak tartott megjegyezni –, hogy a bécsiek hatvan százaléka önkormányzati bérlakásban lakik vagy állami lakhatási támogatást kap, így nem érint akkora tömegeket a lakbérek emelkedése az Airbnb hatására. Ennek viszont az is feltétele, hogy a bérlakásokat ne kezdjék Airbnb-n turistáknak kiadni, és az a konferencián többször is elhangzott, hogy ennek az ellenőrzését nagyon szigorúan veszik.
Az Airbnbről azért is van ennyi szó mostanában, mert számos város hotelpiacát alapjaiban rendezte át az utóbbi években – mondta Johannes Lutter, az Urban Future Hub vezetője. Bár a magasabb árkategóriákban nem jelent valódi kihívást a hoteleknek, az Airbnb és társai a középkategóriás és az alacsony árszegmensben mozgó hagyományos szállásokra nagy veszélyt jelent, és sok helyen látszik is, hogy a régebbi cégek szenvednek a nyomás alatt. A globális piacon mára piaci érték alapján az Airbnb már a Mariott-tal és a Hiltonnal versenyez.
A sharing economy-s lakáskiadás elterjedése közben egybeesett a válság utáni európai turizmusboommal: Amszterdam, Barcelona, Berlin, London, Párizs, Bécs és Budapest turizmusa is villámgyorsan nőtt ebben az időszakban, a szintén gyorsan növekvő rövidtávú lakáskiadáshoz sokszor egészen máshogy viszonyultak ezek a városok.
Az Airbnb terjedése ugyanis együtt járt a belvárosi tömeg és a lakbérek gyors növekedésével. Emiatt eléggé eltér, hogy a turizmusboom által érintett nagyvárosok hogyan szabályozták a céget, de alapvetően az látszik, hogy a megfizethető lakhatás biztosítása és a turizmusban rejlő lehetőségek kiaknázása között egyensúlyoznak, az utóbbi időben történt változtatások alapján inkább az előbbinek nagyobb teret hagyva.
Berlinben a bérleti piac árainak megszaladása miatt több intézkedést is hoztak: az albérletárak maximális szintjének meghatározása mellett az Airbnb-re és társaira vonatkozó legszigorúbb európai szabályozást hozták létre, ahol rövid távon csak előzetes engedély alapján lehet lakást kiadni: legfeljebb csak a lakás 50 százalékában lehet vendégeket fogadni, és csak abban az esetben, ha a tulaj abban a lakásban lakik, amit kiad. Ezen kívül szigorú ellenőrzéseket vezettek be, minden kerületben külön ellenőrcsoportok járják a várost. Közben a feljelentések is megszaporodtak és a szigorítás miatt 20 ezer körülről nagyjából 10 ezerre esett vissza az Airbnb-n kiadott berlini lakások száma.
Amszterdam ehhez képest a kezdetektől "sharing cityként” pozicionálta magát, és alapvetően inkább azt célozta meg, hogy a turizmus profitáljon a cég megjelenéséből, de közben gyorsan leszámoljanak a szürkegazdasággal. Mindez viszont nem jelent teljesen szabad piacot, hiszen legfeljebb 60 napban határozták meg egy éven belül a kiadható napok számát, és négy főben az egyszerre fogadható vendégek számát. A város már a kezdetektől együttműködött az Airbnb-vel, ami alapján Bécshez hasonlóan adatokat kaptak a kiadott lakások körülbelüli helyéről.
Az együttműködés odáig jutott, hogy az Airbnb az amszterdami szállásadóknak nem engedi, hogy 60-nál több napra adják ki a szállásaikat. A város ezen kívül az ellenőrzéseket is szigorította, így becslések szerint a bérbeadók 80 százaléka legálisan használja a platformot, és a városnak is több adóbevétele jött lakáskiadásból, mint amennyire számítottak.
Barcelonában annyira zavarta az Airbnb a város lakóit a belvárost elözönlő turisták és az elszálló bérleti díjak miatt, hogy még utcai tüntetések is szerveződtek a platform ellen. A városban ezért szintén bejelentési kötelezettsége van a bérbeadóknak, és legfeljebb csak egy hónapra lehet kiadni egy lakást egy évben, és az utóbbi időszakban a város brutális büntetéseket szabott ki azokra, akik megszegték a szabályokat.
A nemrég megválasztott polgármesterének az egyik első intézkedése volt, hogy egyéves moratóriumot rendelt el új szálláshelyek nyitására, amit tavaly nyáron meghosszabbítottak. A városvezetés megbízásából létrejött tanulmány becslése szerint a város szállásainak negyven százaléka működik illegálisan, ezért a városban Berlinhez hasonlóan azt kérik a városlakóktól, hogy jelentsék, ha tudják, hogy a házukban illegálisan adnak ki lakást. Az Airbnb – minden olyan piachoz hasonlóan, ahol úgy érzi, hogy a szabályozók keménykednek vele – itt is hajlik a kompromisszumra, konkrétan azt ajánlották fel a városnak, hogy beszedik a bérbeadóktól az illetékeket, és átadják a pénzt a városnak.
Budapest pont abból a szempontból érdekes, hogy lakáspolitikai szempontok szinte sosem merülnek fel a szabályozás körüli vitákban. És bár úgy tűnik, hogy a kormány és az iparági szereplők a turizmusban rejlő lehetőségeket preferálják, nem rögzített alapelvek, hanem ad hoc lobbizás miatt merül csak fel az iparág újraszabályozásának lehetősége.
Miközben Budapesten már van olyan kerület, ahol a társasházakban beleírták az szmsz-be, hogy csak akkor lehet airbnb-zni a házban található lakásokban, ha az lakók ebbe beleegyeznek, az airbnb-zők azért lobbiznak, hogy sehol ne kelljen társasházi engedély az ilyesféle bizniszekhez.
A Magyar Apartmankiadók Egyesülete viszont olyasmiket is szeretne, ami az emlegetett városokban már működik, például az idegenforgalmi adót a közvetítőoldalak, az Airbnb vagy például a Booking.com szedje be, vagy hogy a kormány vegye rá valahogy a szálláshely-közvetítő oldalakat, hogy csak olyan vállalkozások üzletelhessenek rajtuk, amik be vannak jelentve az önkormányzatnál. Van viszont olyan megoldás, amiből biztos, hogy nem kérnek: például azt szeretnék, hogy ne lehessen tiltani vagy korlátozni a kiadható napok számát.
Ehhez képest a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetség konkrétan azt akarta elérni, hogy vonatkozzanak a rövid távra kiadott lakásokra nagyjából azonos szabályok a hotelekkel, de abban például egyetértenek az apartmankiadókkal, hogy csak önkormányzati engedéllyel lehessen lakásokat hirdetni a platformokon. Egyelőre viszont semmi konkrétumot nem lehet tudni arról, hogy tervezik-e újraszabályozni az iparágnak ezt a szegmensét, és ha igen, akkor hogyan.
Mivel az ír adóhatóság korábban küldött adatokat a NAV-nak az Airbnb-ről, azt is lehet tudni, hogy az Airbnb-hálózat magyar szállásadói 2015-ben összesen 6 milliárd forint bevételt szereztek. Az Airbnb-ben érdekelt összes magyarországi adózó adóbevallásainak összege ennél jóval kisebb összegről szól. Mindezek alapján a NAV egyelőre nem büntet, hanem megpróbálja behajtani a hiányzó pénzt.
A NAV közleményéből egyébként az derül ki, hogy az ír adóhatóság elsőként adta át a magyar hatóságnak az Airbnb-felhasználók adatait, és mivel a bécsi konferencián ez a lehetőség fel sem merült, arról viszont jóval több szó volt, hogy az Airbnb nem ad ki ilyesmi adatokat, rákérdeztünk a NAV-nál, hogy hogyan sikerült mégis hozzájutni az adatokhoz, és hogy hogy áll most a hiányzó adó behajtása.