Zakatol a fideszes kampánybuldózer, a pálya végi főellenség ismét a már bejáratott Európai Unió, vagyis „Brüsszel”. Végigmentünk a nemzeti konzultációnak nevezett kormánypropaganda kérdésein, hogy megnézzük, mi a témák valóságalapja, hol torzít és csúsztat a mindenki postaládájába eljuttatott kérdőív. Akár hiszi, akár nem: a kérdések egy része olyan távol áll a valóságtól, hogy még maga az Európai Bizottság sem tudja, mire gondolhat a kormány.
Az elvileg Brüsszel megállítását célzó nemzeti konzultáció és hozzá társuló kampány hangsúlyos eleme a demokratikus csomagolás, a fizikai és online felületen (nem problémamentesen) megfuttatott kérdőív hívatott mutatni, hogy a kormány az emberek álláspontjára kíváncsi. Szép cél, csakhogy a kérdéseket és válaszokat végignyálazva nyilvánvalóvá válik, hogy szó sincs valós választási lehetőségről.
A hat kérdés mindegyike önmagában is maximum részigazságokat tartalmazó csúsztatás, a válaszokkal együtt pedig egy olyan alternatív univerzum képe rajzolódik ki, amelyben az átgondolt véleményformálásnak már nincs sok helye. A kampánya már az uniónál is kicsapta a biztosítékot, ezért kérdőre fogják vonni a kormányt.
Mielőtt rátérnénk a konkrét témákra, fontos leszögezni, hogy az egész konzultáció kiindulópontja finoman szólva megkérdőjelezhető. Brüsszel (ami alatt jelen esetben az Európai Unió egyes szerveit kell érteni) ugyanis nem egy tőlünk független szervezet, amely kívülről a vesztünkre tör, még ha a kormány időnként úgy is próbál tenni.
A kampányban nagyvonalúan elfeledkeznek említést tenni arról az átlagban kb. napi kétmilliárd forintról, ami az uniós csatlakozás óta a magországoktól érkezett ide támogatás formájában. Amit persze nem merő jóindulatból vágnak hozzánk, maguk a nettó befizetők is jól járnak vele, de összességében mégis elég nagy szerepük van az uniós pénzeknek abban, hogy Magyarország érdemben növekedni tud, épül az infrastruktúra. Még akkor is, ha a pénz leginkább a felszínen maradáshoz járul csak hozzá, mert a jelentős részét szinte nyom nélkül elégetjük.
Az uniós jogszabályokról az Európai Bizottság javaslatára az Európai Parlament, illetve az EU-országok kormánytagjaiból álló Tanács szavaz, többségi elv alapján dőlnek el a kérdések. A parlamentben 21 magyar képviselő ül, közülük 12 a Fidesz–KDNP küldöttje. Ők egyes kérdésekben szövetkezhetnek egymással és más országok képviselőivel.
Az Európai Bizottságban a fideszes Navracsics Tibor (oktatásért, kultúráért felelős biztos) képviseli hazánkat, az EU politikai irányító testületében, a Tanácsban pedig a magyar kormány tagjai. Az uniós intézményekben több száz magyar alkalmazott, köztisztviselő, és a magyar kormány által Brüsszelbe kiküldött szakértő is dolgozik.
Brüsszel tehát (azon túl, hogy egy város) leginkább a kormánynak hasznos, falra festett ördög, amit a fenyegető külső nyomás megszemélyesítésére alkottak meg, a brüsszelezés a propagandáról leválasztva tartalmilag értelmezhetetlen.
Az energiaunió előzetes tervezetében arról van szó, hogy „a Bizottság a költségek alatti szabályozott árak kivezetésére törekszik versenyen és gazdaságkormányzási kereten keresztül. Emellett bátorítani fogja a tagállamokat, hogy egy útitervet hozzanak létre minden szabályozott ár kivezetésére.” Nem kényszeríteni, hanem törekedni és bátorítani.
Emellett viszont csökkentené a rezsit, csak épp piaci eszközökkel. Például új vezetékekkel élénkíti a versenyt, segítené az okos mérőórák elterjedését (így inkább akkor használhatnánk áramot, amikor olcsó), és felpörgetné a lakások szigetelését. Így azért lenne kisebb a rezsi, mert kevesebb energiát használnánk hatékonyabban, szemben a hatósági árral, ahol azért kell kevesebbet fizetni, mert a kormány azt mondja, hogy legyen ennyi, a valós költségek viszont nem csökkennek.
Az EU-s energiaunió külön segítene a rászorulóknak, akiknek a körét meg is kellene határozni, mert – ahogy egy európai bizottsági forrás fogalmazott – „nehogy már a II. kerületi fűtött medencét a VIII. kerületi kisnyugdíjas fizesse”.
Lázár János az EUrológus kérdésére elmondta, hogy ez egy régi vita az Európai Bizottsággal. Azzal érvelt, hogy a magyar lakosság 90 százaléka védett fogyasztó. Statisztikai adatok szerint tényleg magas a nélkülözők aránya, de „csak” 23 százalék, a rezsicsökkentés után pedig a lakosság 26 százalékát sújtja energiaszegénység.
A kormány kérdése:
Brüsszel veszélyes lépésre készül. A rezsicsökkentés eltörlésére akar kényszeríteni bennünket. Ön szerint mit tegyen Magyarország?
Válaszlehetőségek:
Valóság:
A rezsicsökkentés fenyegetettségét szisztematikusan sulykolja a kormány. Orbán Viktor már a tavaly decemberi, máltai csúcson is erről beszélt, holott sem annak előzetes programjában, sem az ülés végkövetkeztetései közt nem volt szó az energiaárakról.
A rezsicsökkentés lakosságot érintő eleme a hatósági ár, vagyis hogy a piac helyett a kormány szabja meg, mennyibe kerüljenek az energiahordozók. Orbánék az egész rendszer megtámadásával riogatnak, csakhogy az Európai Bizottság vonatkozó csomagja a termékárak közül csak a kiskereskedelmi áram árát érintené, ami a háztartások többségének a kisebbik rezsikiadását jelenti.
De még ha érintené is a nagyobb tételt jelentő gázt, akkor sem lenne indokolt a pánik, mivel a hatósági árnak megvan az a rossz tulajdonsága, hogy nemcsak az áremelkedéstől óvja a fogyasztót, de az árcsökkenéstől is. Vagyis
2016-ban ez a helyzet a földgáz és az áram piacán egyaránt előállt, vagyis többet kellett fizetni a rezsicsökkentett számlára, mint ha a piacról kaptuk volna.
A hatósági ár másik hátránya, amiről a kormány nem akarja, hogy az emberek tudjanak: még azokban az időkben sem éri meg, amikor a piaci ár magas, ilyenkor ugyanis masszívan veszteségessé teszi a gáz- és az áramszolgáltatást. A szolgáltatás a kivéreztetett külföldi cégek kivonulása után már majdnem teljesen az állami Első Nemzeti Közműszolgáltatónál van, így a cég veszteségét az adófizetők állják. Szóval amit az egyik zsebünkben megspórolunk, azt kihúzzák a másikból.
Több kiszivárgott kormányzati anyag alapján a kormányban is jól tudják, hogy ez fenntarthatatlan, és hol a „szabályozói környezet kedvező változásával”, hol a Mol gáztermelésének vagy a paksi atomerőmű áramának a megcsapolásával, hol a Paks leszerelésére félretett pénz lenyúlásával trükköznének.
Az utolsó dolog, ami miatt korai még a pánik, hogy a csomag csak a tervek szintjén létezik, még az sem biztos, hogy lesz belőle valami, mert várhatóan több ország is ellenzi majd – számos helyen létezik hatósági ár valamilyen formában –, és ahogy az elején is írtuk, az Európai Tanácson és az Európai Parlamenten a többség ellenében nem mennek át javaslatok.
A rezsiharc többi eleme kiterjed a szolgáltatók által fizetendő rendszerhasználati díjra, vagyis annak megállapításának módjára is, erről itt olvashat bővebben.
A kormány kérdése:
Az elmúlt időszakban egymást követték a terrortámadások Európában. Ennek ellenére Brüsszel kényszeríteni akarja Magyarországot, hogy az illegális bevándorlókat engedjük be. Ön szerint mit tegyen Magyarország?
Válaszlehetőségek:
Valóság:
Bár a nemzeti konzultációt bejelentő Orbán-évértékelő alapján a kérdés a menekültügyi őrizetről szól, volt, akit ez nem tévesztett meg. Hidvéghi Balázs fideszes kommunikációs igazgató és Bakondi György miniszterelnöki főtanácsadó egy európai parlamenti határozattal próbálták összemosni a kérdést és így spanolni a közvéleményt. Ebben az se zavarta őket, hogy
Hidvéghi Balázs az EU-ba érkező menedékkérők szétosztásával is megpróbálta összekapcsolni a kérdést, amire úgy-ahogy rá lehet húzni. Orbán Viktor nemzeti konzultációt bejelentő beszédében viszont nem erről, hanem egyértelműen a menekültügyi őrizetről volt szó. Nem is lenne értelme konzultálni a kvótáról, amiről egyszer már népszavaztunk. A kvótavitáról bővebben itt írtunk.
Ez talán a legjobban tematizált ügye a konzultációnak, hiszen a kvótanépszavazás óta lovagol a témán a kormány. Most a megadott válaszok és Orbán Viktor eredeti bejelentése alapján a bevándorláson belül inkább egy szűkebb területről, menekültügyi őrizetről van szó, de a kérdés azért úgy van megfogalmazva, hogy belevegyüljön a bevándorlás általános témája is.
Az alapprobléma közismert, Magyarországnak és a többi uniós tagállamnak olyan embereket kellene fogadni, akik szinte biztos, hogy védelemre szorulnak, és nem kell azonnal befogadni őket, hanem először el kell bírálni, jogos-e a menedékkérelmük. Vagyis már a kérdésben sikerült egy leegyszerűsítő hazugságot belecsempészni az általánosító "illegális bevándorlózással": a szóban forgó emberek egy része biztosan nem illegális, aki pedig az eljárás során annak bizonyul, azt csak eljárás idejére kell "beengedni".
A menekültügyi eljárást a magyar hatóságok végzik el. Egy, már megszavazott jogszabály alapján 1294 ember esetében kell lefolytatni (illetve a családegyesítés miatt opcionálisan az ő közeli hozzátartozóiknál). A jövőben elméletben szóba jöhet egy állandó áthelyezési rendszer kialakítása is, ez azonban megtörni látszik a tagállami ellenálláson,
Magyarország és Szlovákia az EU bíróságán támadta meg az 1294-es menekültáthelyezést. A keresetet május 10-én tárgyalja az Európai Unió Bírósága. Rotáció alapján választják ki, hogy milyen nemzetiségű bírák ülnek a tanácsban, így előfordulhat, hogy magyar, szlovák, lengyel és román bíró is bekerül a tizenöt fős döntnöki testületbe. Viszont ha ott nem kaszálják el (amire jó esély van), idén szeptember végére be kellene fejezni az intézkedést. A kvótával kapcsolatos lehetséges uniós ultimátumról itt írtunk.
A konkrétabb kérdés, amire a kérdőív második pontja vonatkozik, a menekültügyi őrizet ügye. Magyarország déli határán tranzitzónákat állított fel a kormány, és a menedékkérőknek itt kell megvárniuk a kérelmük elfogadását vagy elutasítását.
Az EU egy irányelvvel szabályozza a menekültügyi eljárást, amely feketén-fehéren kimondja: „a tagállamok senkit sem tarthatnak őrizetben kizárólag azon az alapon, hogy az érintett nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be”.
Az ENSZ-nek nem sok lehetősége van a büntetésre, de az Európai Bizottságnak igen: uniós jog megsértése miatt kötelezettségszegési eljárást indíthat Magyarország ellen.
A kormány azzal próbál jogilag kibalettozni a szabály elől, hogy csavart egyet a „klasszikus” menekültügyi őrizeten: nem zárt táborokba rakják a menedékkérőket, mert elvileg szabadon távozhatnak Szerbia felé.
Az Európai Bizottság hozzáállására jellemző, hogy kötelezettségszegési eljárás helyett először az EU migráció- és menekültügyi biztosát küldte Magyarországra tájékozódni, és ő is csak annyit jelentett be, hogy uniós–magyar szakértői csoportot hoztak létre a helyzet vizsgálatára.
Pintér Sándor belügyminiszter a találkozó után arról beszélt, hogy nyárig közös álláspontot alakíthatnak ki, a biztos pozitív hozzáállása pedig „reménnyel tölt el minket”, hogy az uniós és a magyar érdekek összehozásával lehet megoldani a helyzetet. A tranzitzónákba az EU-tól független strasbourgi emberi jogi bíróság kötött bele, de ez nem zavarta Orbán Viktort abban, hogy brüsszelezzen.
A kormány kérdése:
Mára kiderült, hogy a Magyarországra tartó illegális bevándorlókat az embercsempészek mellett bizonyos nemzetközi szervezetek is törvénytelen tevékenységre ösztönzik. Ön szerint mit tegyen Magyarország?
Válaszlehetőségek:
Valóság:
A harmadik pontnál kezdődik az igazi őrület a kormány kérdőívében: a kérdés azt implikálja, hogy a menekültsegítő szervezetek igazi célja valójában nem a már amúgy is menekülő emberek megsegítése szorult helyzetükben, hanem ők maguk szervezik a „népvándorlást”. Persze ismerjük már ezt az összeesküvés-elméletet a megszokott sorosozásból, csak éppen most nem írták ki Soros György nevét, helyette szerepelnek azok a bizonyos nemzetközi szervezetek.
Nem nehéz kitalálni, mely szervezetekre gondolhatnak itt: minden olyan menekültekkel foglalkozó szervezetre, amely nyíltan konfrontálódik az álláspontjával vagy egyes intézkedéseket kritizál, pláne mivel ezek közül több is részesül a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány támogatásában.
A főellenség a bangladesi bevándorlók megnyert pere óta az emberi jogi kérdésekkel foglalkozó Magyar Helsinki Bizottság, de nem a kormány szíve csücske a Menedék Egyesület sem. Újabban pedig már olyan, kríziszónákban elsősegélyt nyújtó szervezetek is a célkeresztbe kerültek, mint az Orvosok Határok Nélkül, mert felhívták a figyelmet a déli határnál tapasztalható rendőri erőszakra.
Hogy mit csinálnak valójában ezek a szervezetek, azt el lehet olvasni a honlapjaikon (fentebb linkelve). Természetesen az elhallgatott igazságok és összeesküvés-elméletek híveit ez nem fogja kielégíteni, mindenesetre maradjunk annyiban, hogy a kormány a mai napig nem tudott
A kormány kérdése:
Egyre több külföldről támogatott szervezet működik Magyarországon azzal a céllal, hogy hazánk belügyeibe átláthatatlan módon beavatkozzon. Ezek működése veszélyeztetheti függetlenségünket. Ön szerint mit tegyen Magyarország?
Válaszlehetőségek:
Valóság:
A negyedik pontban a nagy felháborodást kiváltó, civileket megregulázó törvénytervezetről konzultálna a kormányzat. A külföldi forrásokból pénzt kapó szervezetek állítólag átláthatatlan módon beavatkoznak a belügyeinkbe, ezzel veszélyeztetve az ország függetlenségét. Ráadásul az itteni mondás szerint még szaporodnak is.
Ha a Soros-alapítvány által támogatott szervezetek valóban „átláthatatlanul” belügyeinkbe avatkoznak, azt kétféleképpen lehet érteni:
Az első verzió abból a szempontból egy pontig védhető, hogy a szervezetek egy része valóban nyíltan törekszik a közvélemény befolyásolására, ezt pedig ha nagyon akarjuk, tágabb értelemben akár vehetjük belügyekbe avatkozásnak. Az átláthatatlanság azonban egyáltalán nem jellemző a hivatalos tevékenységeikkel kapcsolatban.
rendelkezésre állnak a bizonylatok, a könyvelés, a mérleg, közhasznú társaságok esetében a közhasznú tevékenységről szóló jelentés, statisztikai adatok, amelyeket le kell adniuk. Beszámolóikat, könyvelésüket, jelentéseiket öt évig őrizniük kell, ezeket a NAV bármikor ellenőrizheti, ellenőrzi is rendesen, ha pedig valami hiányt talál, azt pótolni kell. A Nyílt Társadalom Alapítvány pedig minden évben közzéteszi támogatotti listáját projektmegnevezésekkel és pontos összegekkel együtt.
Minden jel arra mutat tehát, hogy a kormány a második verziót gyanítja, és sugalmazza itt is. Ha viszont így van, akkor ez nemzetbiztonsági ügy, és a civilek machinációinak feltárása a titkosszolgálatok, az elhárítás feladata lenne. Ezeknek a szerveknek jogalapjuk kideríteni, igaz-e a kormányzati félelem, és ha bizonyítékokat találnak az államellenes cselekményre, akkor a konkrét esetekben el kell járniuk anélkül, hogy mindenféle bizonyíték nélkül és általánosan járassák le és kiáltsák ki hazaárulónak a civileket. Ezzel az illiberális állam kiépítését tárgyaló cikkünkben foglalkoztunk részletesen.
A minden bizonnyal megszavazásra kerülő civiltörvény erre a problémára semmilyen módon nem reflektál, korábbi elemzésünkben körbejártuk, hogy a terrorizmus elleni harcot, a pénzmosás elleni küzdelmet érdemben nem segíti.
A javaslat értelmében a 7,2 millió forintnál nagyobb összeget külföldről kapó szervezeteknek jelezniük kell a támogatást a bíróságon. Ezután külföldről támogatott szervezetként veszik őket nyilvántartásba, ezt a státuszt öt éven keresztül jelezniük kell a honlapjukon, kiadványaikon, reklámjaikban, például az 1 százalékos felajánlások begyűjtésének idején. Mindezek miatt felmerül a kérdés, mire kell a kormánynak az egész azon túl, hogy másoljuk a török–orosz–izraeli mintákat.
Az 5. és a 6. kérdést érdemes egyben kezelni, mert a kormány olvasatában a két dolog összefügg, és az unió mind a kettőt támadja.
A kormány 5. kérdése:
Magyarországon az elmúlt években azért volt eredményes a munkahelyteremtés, mert a saját utunkat jártuk. Brüsszel azonban támadja a munkahelyteremtő intézkedéseket. Ön szerint mit tegyen Magyarország?
Válaszlehetőségek:
A kormány 6. kérdése:
Magyarország elkötelezte magát az adócsökkentés mellett. Brüsszel most emiatt is támadja hazánkat. Ön szerint mit tegyen Magyarország?
Válaszlehetőségek:
Valóság:
„Végül fel kell készülnünk arra, hogy Brüsszel támadás alá veszi a munkahelyteremtő támogatásokat is. Számos ország, köztük mi is használjuk ezt a gazdaságfejlesztési eszközt. Vagyis a kérdés az, a nemzetek dönthessék-e el, hogy akarnak-e munkahelyteremtő támogatásokat, vagy ezt a jogot is át kell adnunk Brüsszelnek” – rémisztgetett Orbán Viktor évértékelő beszédében.
Bizottsági forrásaink szerint már ennek elhangzásakor sem értette senki az EB környezetében, hogy pontosan mire gondolhat a miniszterelnök, a munkahelyteremtés támogatása ugyanis kifejezetten jópontnak számít az EU-ban. A témák tehát úgy tűnik, úgy kerültek be a nemzeti konzultációba, hogy
„Mély dilemmában voltam, hogyan támadjuk napi 3-4 milliárd forinttal a munkahely-teremtést” – mondta egy európai bizottsági forrás az EUrologusnak. A kormányból állítólag jelezték, hogy a kilencszázalékos társasági adót féltik, ami idevonzza a cégeket egy csomó munkahelyet teremtve, egyelőre viszont szó sincs arról, hogy ezt megemeltetnék.
Az Európai Bizottság csak egy közös konszolidált társaságiadó-alapot javasolt, hogy a több országban működő cégeknek könnyebb és olcsóbb legyen a gazdasági tevékenység az egységes piacon, ráadásul ez az adókerülés ellen is segíthet. Azt határozná meg, mi alapján számítsák ki a cégek a nyereségadójukat, hogy a multik ne tudjanak kiskapukat keresni az eltérő tagállami szabályokban. A javaslat egyébként 2011-ben egyszer már megbukott, vagyis még eddig se biztos, hogy sikerül eljutni.
A kormány gondolhat arra is, hogy az unió nem rajong különösebben a hatalmasra duzzadt, ám nem túl hatékony közmunkaprogramért. Azonban arról szó sincs, hogy megpróbálnák betiltani. Az Európai Bizottság éppen az idei országjelentésében enyhült meg a közmunkaprogram iránt, mert a Brüsszelből jövő kéréseknek megfelelően a kormány is belátta, hogy irányváltásra van szükség a foglalkoztatáspolitikában, és fokozatosan vissza kell terelni a közfoglalkoztatottakat a munkaerőpiacra.
Az adó-munkahely témakörhöz tartozik Orbán félelme az unió egy újabb keletű javaslatától is, amely már meglévő szociális és foglalkoztatási jogokhoz biztosítana kiegészítést. „Az akció neve brüsszeli nyelven szociális pillér. Már korábban is előfordult, hogy Brüsszel megakadályozta a magyar kormány radikális adócsökkentését – adót emelni lehet, csökkenteni nem. Ezért az a kérdés, akarjuk-e, és ha igen, képesek leszünk-e nemzeti hatáskörben tartani az adópolitikát, dönthetnek-e adóikról szabadon a nemzetek” – mondta a tervről a magyar miniszterelnök.
Az Európai Bizottság majd csak várhatóan ebben a hónapban teszi le a szociális pillérről szóló javaslatát az asztalra, és már jól megkonzultálta. Októberben külön Magyarországon is tartottak a témáról egy rendezvényt.
Egyelőre egy első előzetes tervezet látott napvilágot 2016 márciusában. A magyarul is elérhető dokumentumnak már az első mondata tisztázza, hogy a „célja a nyilvánosság tájékoztatása”, azaz nem jogszabályjavaslat. A második kimondja, hogy „az elképzelések szerint e pillér az euróövezeten belül jön létre, de önkéntes alapon más tagállamok is csatlakozhatnak hozzá”. Magyarul ránk még egy ideig biztosan nem vonatkozik.
Az adócsökkentés témakörnél meg lehet még említeni az internetáfát, aminek csökkentése egy fura uniós szabályba ütközik , ezért egy darabig úgy tűnt, kötelezettségszegési eljárás lehet belőle. Viszont március végén már arról beszélt Varga Mihály, hogy rajtunk kívül Csehország, Szlovákia, Hollandia és Franciaország is szorgalmazza az alacsony áfát a netre, és komoly esély van rá, hogy kompromisszum formálódik a kérdésben Brüsszelben – ez a folyamat önmagában is jól illusztrálja a mostani kampány üzenetének abszurditását.
A fentiekből kirajzolódik, hogy a 2017-es nemzeti konzultáció nem igazán konzultáció, viszont pontosan illeszkedik a kormány általános kommunikációs stratégiájába, ami az állandó hadiállapotra épít, és leginkább a már meglévő saját tábort szólítja meg. Hogy ezúttal mennyire lesz hatékony a gépezet, azt egyelőre nem lehet megjósolni, de mutatnak jelek arra, hogy a hatalmas erőbedobás ellenére a módszer kezdi elérni természetes határait.
Fogynak, fáradnak az ellenségképek: Brüsszelt az első békemenet óta már többször elővették, de 2017-ben még mindig nekik üzengetünk, a hasonló negatív kampányok mérsékelt eredményességére pedig több bizonyíték is akad a közelmúltból. Kiderült például, hogy a kormánypárti média nagy erőfeszítései ellenére sem volt hatékony a Vona Gábor elleni lejáratókampány, a menekültekkel riogatás több tízmilliárd forintból nem bírt összehozni kellő számú szavazót egy érvényes népszavazáshoz (annak ellenére, hogy az ellenzéki pártok támogatói közül is sokan tartanak a bevándorlástól), a sorosozás és civilezés pedig úgy tűnik, hogy még a fideszeseknek sem jön be igazán.
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)