Az iskolai papírgyűjtés évtizedes kialakult gyakorlatát szabná át az állam egy törvénytervezettel, a gyerekek által összegyűjtött papír is az államhoz menne. Eközben egy másik módosítás tovább szűkítené a versenyt a szemétkezelésben.
Államosítani akarják az iskolai papírgyűjtést, derül ki egy az Index által megismert törvénytervezetből. Az ötlet az iskolai papírgyűjtések végét is jelentheti, az állam ugyanis magához vonná ezt az értékes hulladékot is, miközben még inkább kézi irányításúvá tenné az egész iparágat. Az új előterjesztés szerint a papírgyűjtést
Papírgyűjtést eddig évente kétszer lehetett szervezni, és szervezhette eddig is közszolgáltató, de magán-hulladékkezelő is. Ők megállapodtak az iskolával, vagy sokszor egy iskolai szervezettel, jellemzően 15-20 forint/kg-t kaptak az összegyűjtött papír után. A bejövő pár százezer forintból aztán lehetett mondjuk osztálykirándulásra menni vagy eszközöket venni.
Budapesten nagyjából tíz-húsz magáncég versenyzett rendre az iskolákért. Aki a legmagasabb árat adta a papírért, azzal volt érdemes szerződni, ők aztán megfelelően elszállították, válogatták, újrahasznosították azt. A legtöbb vidéki településen is volt alkalmas cég ilyesmire. Több tízezer tonna papír jött be így évente, ami országos szinten pár milliárd forintos érték lehet.
Akik elviszik a szemetet, azaz a kommunális hulladékot és a szelektíven gyűjtött hulladékot, mint mondjuk az FKF, a Hajdúsági Hulladékgazdálkodási Szolgáltató vagy épp a Jászapáti Városüzemeltető. Az önkormányzati többségi tulajdonban lévő közszolgáltatók nem közbeszerzésen nyerhetnek támogatást a begyűjtött hulladékokra, hanem közvetlenül szerződtek a folyton változó nevű állami felettes szervvel.
A változtatás után viszont csak a közszolgáltatók kezelhetnék az iskolák által gyűjtött papírt, a hulladék tulajdonjoga pedig az állami szuperszervezetet, a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt.-t (NHKV-t) illeti meg.
Tehát a közszolgáltató csak gyűjtésre lenne jogosult, az értékes hulladék a tervezet szerint a koordináló NHKV tulajdonába kerül. (A simán gyűjtött lakossági szelektív hulladék eddig is az NHKV tulajdona volt egyébként, nem a közszolgáltatóé. Vagy az embereké, akik újrahasznosítás díját elvileg a termékdíjjal megemelt árakkal egyszer már megfizették.)
Vagy egyáltalán, mi lesz az iskolai papírgyűjtések sorsa, az NHKV ugyanis régóta a működésképtelenség határán egyensúlyoz. A saját maguk által kialakított szabályrendszerüket és határidejeiket is már több mint egy éve képtelenek betartani, ezután pedig nekik kellene még országosan több ezer iskola és százötven közszolgáltató papírgyűjtéseit is koordinálni.
Miközben a papírgyűjtéshez elkülönített szelektív gyűjtési rendszert a közszolgáltatók az ország településeinek negyedében-harmadában nem tudják biztosítani, nagyjából ötödében pedig pénzügyi problémák miatt nem működik a rendszer. Tehát
Nem véletlenül nem erőlködtek nagyon ilyennel eddig se. És mivel az összegyűjtött papír tulajdonjoga végül nem is a közszolgáltatók tulajdonába kerül, kérdés, egyáltalán mennyire lesznek motiváltak a gyűjtésben.
Ezzel az egyik legalapvetőbb újrahasznosításra nevelő programunkat vághatjuk taccsra, kevesebb lesz az újrahasznosítás, és egy csomó cégnek le kellene építenie az infrastruktúráját, ki kellene rúgnia pár embert. És nem látni, hogy milyen célért, hacsak azt nem számoljuk, hogy kisebb lesz a verseny és a magánszféra itt is.
De nem az iskolai papírgyűjtés államosítása az egyetlen erős húzás a tervezetben. Egy másik módosítással ugyanis
Azt szeretnék, hogy a lakossági hulladékkal foglakozó közszolgáltatóknak az alvállalkozója se lehessen piaci cég. Ez elég drasztikus változás lenne, ugyanis hiába államosították korábban a közszolgáltatókat, alvállalkozóként sok helyen továbbra is magáncégek működtek, az állam teljesen egyedül nem is tudta volna ellátni a feladatot.
A piaci alapon működő cégeknél eltérő volt, hogy a bevételüknek mekkora része származott lakossági hulladékból – volt, ahol kivonultak már erről a piacról, és csak 10-20 százaléknyi bevételük jött innen, de volt, amelyeknek akár 80 százalék.
Most jelentős részüket kizárnák a lakossági hulladék alvállalkozóként való kezeléséből is, a fenti szabályozás ugyanis nagyjából azt jelenti, hogy ilyen céget nem választhat a közszolgáltató.
De az indoklásban simán le is írják, hogy a
profitorientált feladatellátás teljes kizárása a cél a hulladékgazdálkodási közszolgáltatásból.
Csakhogy a verseny kiiktatása egy korábban működő, versenyző piacon garantáltan rossz cél, ami drágább és rosszabb teljesítményhez vezet. Amint ezt a kommunizmusban még sokan a saját bőrükön is érezhették nálunk is.
Meghatározott egységeknek kötelezővé is tennék, hogy csak állami cégnek adhassák tovább a hulladékot.
Nem látni, hogy minek növelnék az állami monopóliumot, semmilyen társadalmi érdek nem fűződhet ahhoz, hogy tovább csökkentsék az iparágban a versenyt. Különösen, hogy a közszolgáltatók a már említett módon a települések felében meg sem tudják valósítani a szelektív hulladékgyűjtést, ezekről a településekről eddig jellemzően magáncégek gondoskodtak.
A piaci szereplők kiszorításának szándéka nem új. 2010-től eddig is ez volt az egyetlen szabályozási irány, óriási károkat, sokkal drágábban és kevésbé hatékonyan működő iparágat eredményezve.
Az újrahasznosítható hulladékoknak szerte Európában működő piacuk van. A hulladékgazdálkodásra azonban nálunk környezetvédelmi szempontok helyett döntően pénzforrásként tekint a kormány. Így a gondolkodás fő iránya, hogy hol lehetne még kiiktatni a versenyző szereplőket, a piaci működést.
Először még 2012-re egy nagy államosítással kizárták a versenyt az iparág döntő részéből, államosították a lakossági szemétszállítást végző közszolgáltatókat, azaz csak nonprofitnak hívott önkormányzati cégeknek lehetett ezt végezniük.
Az újrahasznosítás így hamar jóval drágábban kezdett működni, kevésbé hatékonyan, iszonyatosan megnövekedett, sok helyen betarthatatlan adminisztrációval. (Mondjuk első nekifutásra ezért a teljesítményért még kitüntetéseket is osztottak az ötletgazdáknak és fő végrehajtóknak, itt olvashat erről bővebben.)
Külön megdöbbentő volt, amikor kiderült, hogy az új rendszerben egy nagyobb, kétmilliárdos svindlinél a kormány inkább a szabályozást igazította a csaláshoz, hogy az érintett cégek kartellezhessenek – mindezt azzal indokolva, hogy különben összeomlik minden az iparágban.
Aztán amikorra kiderült, hogy hiába lett az államnak több pénze, az iparágat eléggé taccsra vágták, akkor kirúgták a korábbi vezetést kitüntetésestül. Majd tavaly újra átszabták az egész hulladékgazdálkodást, többek közt egy újabb állami vízfejjel, ezt itt foglaltuk össze.
Ez az új állami vízfej egy holding, a már említett Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt., ami átvette volna a közszolgáltatóktól a lakossági szemétdíjak beszedését. Aztán a nagy állami tervező holding visszaosztotta volna az önkormányzati közszolgáltatóknak a pénzt, kinek-kinek szükségletei szerint.
Az NHKV azonban az indulás után majdnem fél évig képtelen volt ellátni a feladatát, és utána is csak folyamatos késésekkel, a kritikus számlázasi rendszerük idénre se lett kész. Ettől viszont a közszolgáltatók kerültek a csőd szélére nyárra, hiszen a rezsicsökkentés és néhány új adó után a bevételeik nélkül nem bírták sokáig.
A katasztrófavédelem közben vegyes jelzéseket adott arról, hogy képesek lesznek-e elvinni a szemetet az esetlegesen becsődölő közszolgáltatók után. A megoldás az lett, hogy az állam időközönként gyorssegélyeket osztott a rászorulóbb cégeknek, hogy ne dőljenek be addig, amíg el nem kezd működni valamikor az NHKV.
Borítókép: Budapest 1958. október 22. Az V. kerületi Apáczai Csere János Általános Iskola diákjai viszik az összegyűjtött papírt és vasat a Molnár utcai MÉH átvevőhelyre.
(Bojár Sándor/MTI)