Index Vakbarát Hírportál

Csőd szélén táncol a 60 ezres óriáscég

2017. április 21., péntek 11:03 | aznap frissítve

A horvát gazdaságban elképesztő súlya van a legnagyobb mezőgazdasági és kiskereskedelmi csoportnak, az Agrokornak. A csőd szélén táncoló konszernt valamiképpen az államnak kellene megmentenie, de vajon marad-e így forrás a másik nagy horvát nemzetgazdasági ügyre: az INA visszavásárlására?

Agrokor – ez egy gigantikus cég a szomszédból, Horvátországból. A köldöknéző kelet-európai mentalitásra jellemző, hogy talán még a gazdasági hírek iránt érdeklődő olvasók között sem nagyon találni embert, aki ismerné a céget. Pedig tényleg nagy sztori. Ivica Todorić horvát milliárdos 41 éve, 1976-ban virágüzletbe fogott. Na, nemcsak egy sarki kis virágárust nyitott, hanem nagyüzemben termelt, exportált és importált. Édesapja még a jugoszláv átkosban volt fő fejes az ottani agráriumban, és a tehetséges, közgazdasági egyetemet végzett fia is a mezőgazdaságban kezdett terjeszkedni.

A rendszerváltás után már egy nagy holding száz százalékos tulajdonosaként, bankhitelekből vásárolta fel a legkülönbözőbb dél-kelet-európai mezőgazdasági, élelmiszeripari és kiskereskedelmi egységeket. Egy ideig száz százalékban birtokolta a cégét, aztán később a tőzsdére is bevezette, de az Agrokor a Rotschild-bankház irányította tőzsdei kibocsátás után is alapvetően családi tulajdonban maradt.

Az alapító három gyermeke is itt, a családi cégnél menedzserkedett, és magyar mércével elképesztő méretűre nőtt a konszern. A hivatalos horvát GDP 15 százalékának megfelelő forgalom csapódott le ebben az egyetlen cégben. Igaz, ehhez halkan hozzá lehet fűzni, hogy a horvát gazdaság vezető ágazata az idegenforgalom, és itt azért nem kerül bele minden kuna a hivatalos GDP-adatokba.

Mindenevő nagygömböc

A vagyonos Todorić-família mindenesetre elképesztő gazdasági befolyásra tett szert, és nagy szerényen beköltözött egy hatalmas zágrábi kastélyba (a főnemesi Kulmer-család egykori birtokába). Ma már nem ilyen fényes a történet, csak egy frissen meghozott törvény, a lex Agrokor biztosítja egyáltalán a súlyos pénzügyi gondokkal küzdő cég létét, és a törvény alapján a társaságot ma már egy állami különmegbízott, Anton Ravljak irányítja.

A 60 ezer főt alkalmazó, 6,5 milliárd eurós (2000 milliárd forintos) forgalommal bíró Agrokornak amúgy Zágrábban, egy impozáns toronyépületben van a központja, de egész Dél-Európában vannak cégei. Rengeteg földje is van Horvátországban, övé a legnagyobb szlovén kiskereskedelmi élelmiszerlánc, a Mercator, amelyet 2013-ban több mint félmilliárd euróért vett meg, és amely lehet, hogy túl nagy falatnak bizonyult számára.

A holding a tulajdonosa Horvátország legnagyobb bolthálózatának is (Konzum), övé a Jamnica ásványvízcég, amely a Jana márkáról ismert, de hozzá tartozik a magyar Fonyódi Ásványvíz is. Fagyija és más mélyhűtött termékei vannak a Ledo cégnek, de a magántulajdonú csoport része a legnagyobb horvát újságos stand hálózat is. Szomszédunknál ez nagyobb érték, mint itthon, mert nem jellemző az újságok előfizetése, így mindenki standokon próbálja eladni a hangzatos címlapokkal kinyomtatott magazinokat.

Túl nagy, hogy bedőljön

Azt már korábban is mindenki tudta, hogy az Agrokor holding akkorára nőtt, hogy komoly nemzetgazdasági kockázatot jelent, ha baj lesz vele, és most bizony nagyon nagy baj van.

A cégcsoport hitelminősítése már jó ideje folyamatosan lejjebb csúszott, majd az orosz és horvát hitelező bankok is megelégelték az újabb és újabb rövid távú, életmentő kölcsönök folyósítását. A legnagyobb hitelező, az orosz Szberbank javaslatára már korábban is érkezett külső segítség, Antonio Álvarez pénzügyi szakembert kérték fel a csoport rekonstrukciós vezetőjének, de most az állami menedzser egyesével nézi át a cégek pénzügyi állapotát.

A konszernek 5 milliárd eurónyi adóssága van, hazai és külföldi bankok, kötvénytulajdonosok és a beszállítók felé. A számlákat most befagyasztották, a hitelekre visszafizetési moratóriumot rendeltek el, vagyis a sóval behintést a lex Agrokornak hála, elkerülte a cégcsoport, de még nincs meg az a végső állami megoldás, amellyel a horvátok a tiltott állami támogatásokra vonatkozó szabályokat kijátszva, eredményesen beavatkozhatnak. Sőt, mindenki kifejezetten bizonytalan, a nyilatkozatok alapján egyáltalán nem biztos, hogy sikerül a céget megmenteni. A horvát kormány segítsége nélkül biztosan nem.

A magyar kapcsolat

A helyzet magyar szempontból azért is izgalmas, mert tavaly karácsony óta a horvát állam különböző képviselői folyamatosan azt hangoztatják, hogy Horvátország – az eladósodottság növelése nélkül – visszavásárolja az INA olajcég felét a magyar Moltól. Ez most egy kicsit talán távolabb került, alighanem az Agrokor-probléma megoldására kell az állami forrásokat felhasználni. Igaz, az általunk megkérdezett egyik szakember szerint május végéig eleve esélytelen volt, hogy bármi történjen a Mol-INA ügyben.

Május 21-én ugyanis önkormányzati választásokat tartanak Horvátországban. Ennek dél-nyugati szomszédainknál nagyobb a jelentősége, mert az önkormányzatiság itt meghatározóbb és többféle szintje is van, a helyi polgármesterek, illetve a zágrábi főpolgármester megválasztása mellett tartományi vezetőket, vagyis ispánokat is választanak. A politikailag felfokozott hangulatban a problémás Mol-INA ügyet mindenki szeretné jegelni, igaz éppen most, április 18-án terjedt el, hogy a horvátok eredménytelenül fellebbeztek az általuk kezdeményezett, majd számukra vereséggel végződő genfi választott bírósági ítélet ellen.

A horvátoknak ez azért is fájó, mert meg kell téríteniük 30 millió euró (9 milliárd forint) perköltséget is. Márpedig ezek a költségvetési terhek mindig fájnak, még akkor is, ha legalább a horvát gazdaság – hosszú idő után – végre negyedévről, negyedévre növekedik.

Rovatok