„Becsülöm Világi Oszkárt, és nagyon egyszerűen meg tudom azt is mondani, hogy miért. A magyar–szlovák viszony hagyományosan sokkal rosszabb, mint a magyar–horvát. De nézze meg: a Mol a horvát INA-val alig lát ki a veszekedésekből és a problémákból, viszont hallott bármilyen konfliktusról mostanában, a szintén Mol-tulajdonú Slovnaftnál? Amióta Oszi vezeti, béke van, és ez a nyugalom nagyrészt az ő érdeme” – egy Mol-vezető foglalta így össze Világi Oszkár, a leggazdagabb felvidéki magyar üzletemberről alkotott véleményét.
Világi Oszkár, a szlovák Slovnaft vezérigazgatója igazán kiterjedt üzleti tevékenységgel bír. A Mol magyar központú olajipari multi háromfős topvezetésének a tagja, övé a DAC, az emblematikus felvidéki magyar focicsapat, de ezenkívül is számtalan, döntően élelmiszeripari gazdasági érdekeltsége van Szlovákiában, Magyarországon, de még Erdélyben is. Néhány a nevén van, mások (mint például a Csíki Sört előállító sörmanufaktúra) – fogalmazzunk ilyen óvatosan – csak a befolyása alatt állnak. Kollégái, barátai szerint „Oszi”, hiszen Világit gyakorlatilag minden ismerőse így hívja, nagyon okos, gyors gondolkodású, az iratokat és a rendszereket pillanatok alatt átlátó, rendkívül nagy munkabírású üzletember.
Mások szerint nem klasszikus menedzser, hanem olyan első számú vezető, aki nehezen delegál döntéseket, szeret mindenkit maga felhívni, mindent maga intézni. Joviális, kedves arc, remek vendéglátó, akinél a befektetési bankárokra jellemző nyugodtság nem erőltetett álca, hanem természetéből fakad. Ám ha kell, veszekedik, ordít is egyet, nagyon harciasan megvédi az üzleti érdekeit. „Úgy tűnt nekem olykor, hogy csukott szemmel bóbiskol bizonyos testületi üléseken, de amikor olyan téma került volna napirendre, ami csökkentette volna a Slovnaft Molon belüli függetlenségét, akkor mint a kobra felugrott. Azt azonban becsültem benne, hogy nem irigy, nem áskálódik, teljesen nyíltan beleáll a konfliktusaiba, nagyon kemény, de egyenes ember” – mesélte egy közvetlen kollégája.
Mindezek az üzleti életben alighanem fontos kvalitások, de mégsem ezek teszik Világi Oszkárt különlegesen izgalmas szereplőjévé a térségnek, hanem
Oszi ugyanis nemcsak a természetes közegének mondható Szlovákiában, Magyarországon és Csehországban ismer mindenkit, aki számít az üzletben és a politikában, de teljesen otthonosan mozog az osztrák, a német, a horvát, a román, de még a lengyel piacon is. Ezek után aligha meglepő, hogy Orbán Viktor miniszterelnökkel is jó viszonyban van.
A magyar miniszterelnök több ízben is felbukkant mostanában Oszi szűkebb birodalmában, vagyis Dunaszerdahelyen, a Csallóköz fővárosában. Megnézte az épülő DAC-stadiont, vagy beült Oszi mellé a VIP-páholyba, mindketten rendszeres résztvevői az erdélyi Tusványos nyári szabadegyetemnek, és többektől hallottunk arról is, hogy Orbán és más kormányzati szereplők gyakran kérik Világi segítségét, ha kelet-közép-európai üzletembereket kell lekáderezni.
Talán e jó kapcsolatnak is betudható, hogy a magyar állam nem fukarkodott a támogatásokkal, ha a DAC-ról volt szó, de a Világitól nem független Csíki Sör is komoly kormányzati hátszelet kapott a Heinekennel vívott háborúiban. Igaz, erről azt hallottuk, hogy ez a nagy nyilvánosság inkább zavarta Világit, mert átpolitizálta azt a márkát, amellyel nagy tervei voltak.
Világi barátságos ember, az a típus, aki ugyan megteheti, hogy magánrepülővel utazzon, de a repülőn utastársait a kertjében termett zöldséggel-gyümölccsel kínálja meg. Élet mindig van körülötte, Dunaszerdahelyen, a DAC-meccsek előtt-után szívesen lát vendégül olykor igen népes vendégseregeket is a Villa Rosa nevű éttermében. Nemcsak a kollégái, Csányi Sándor vagy Hernádi Zsolt bukkannak fel itt olykor, de járt mostanában a DAC stadionjában Orbán Viktor miniszterelnök, Kövér László házelnök, vagy éppen Mészáros Lőrinc szállodacézár is.
Azt már eltérően ítélik meg forrásaink, és ebben biztosan vannak alul- és felülbecslések is, hogy mekkora gazdasági hatalom van az üzletember mögött, mekkora Világi hazai vagy nemzetközi befolyása, illetve mekkora a vagyona. Becsléssel mi nem próbálkoznánk, de aligha kétséges, ő a legvagyonosabb felvidéki magyar. Öveket becsatolni, hosszú és részletes portré következik, de érdemes megismerni Világi Oszkár egészen rendkívüli életpályáját.
Világi Oszkár 1963-ban született Dunaszerdahelyen. Hivatalos lakcíme ma is itt van. A Csallóköz fővárosa ma is szinte teljesen magyar, korábban meghatározó volt a német és a zsidó lakosság is, de a mára mintegy 20 százalékra duzzadó szlovák „kisebbség” csak újabban érkezett a városba. A kisvárosban gyakran megfordulva mindig szembetűnő, hogy Szerdahely mennyire magyar maradt, az étteremben, a kocsmában vagy az újságosnál is magyarul szólítják meg a vásárlót, a magyar lapok vannak kirakva, a város büszkeségének, a DAC-nak a meccsein szinte nem is hallani szlovák szót. Világi számára is teljesen természetes volt mindig is a magyarsága.
Anyai ágon jómódú gazdálkodó családból származik, a famíliának a magyar többségű Békén (ez egy Somorja melletti kistelepülés) voltak földjei. Világi életében nagyon meghatározó volt 1990-ban elhunyt dédanyja, aki a férjét és két gyermekét is elveszítette a második világháború elején, és onnantól maga vezette a 35 hektáros gazdaságot. A birtok a téeszesítésnél odaveszett. A dédmama még éppen megérhette, hogy a rendszerváltás után a csehszlovák parlament megszavazta az első földtörvényt, amely rendelkezett a kárpótlásról.
a család számára a szocializmus éveiben sem volt kérdés a keresztény, konzervatív gondolkodás. Világiban például – saját elmondása szerint – fel sem merült, hogy belépjen a pártba.
A dédmama a birtok elveszítése után a szövetkezetbe nem lépett be, a téeszesítés után otthon maradt, de mindig nagy élet volt körülötte. Lánya, vagyis a nagymama a helyi kertészetben dolgozott. Világi szülei pedig munkásemberek voltak, édesapja már fiatalon (Világi Oszkár 11 éves korában) elhunyt, édesanyja a helyi konzervgyárban (ma pizzaüzem) dolgozott, és egyedül nevelte két gyermekét, Világi Oszkárt, illetve a húgát.
A gimnázium végén Világi tengerész szeretett volna lenni, ezt legközelebb Lengyelországban tanították. Egy másik felvidéki magyar fiatal, a Búcsról származó Csekes Erika pedig műemlék-restaurátornak készült, amit szintén Lengyelországban oktattak legközelebb. A két tehetséges fiatal Selmecbányán találkozott a lengyel tanulmányokat előkészítő tanfolyamon. Meghatározó találkozás volt mindkettőjük számára, mert innen
A lengyel tanulmányi terveket azonban keresztülhúzta az élet. Lengyelországban a hajógyári munkások sztrájkoltak, szükségállapotot vezettek be, ugrott az egyetem. Világi és Csekes amolyan, „ha nincs ló, jó a szamár is” megoldásként jogi tanulmányokat kezdett a pozsonyi Comenius Egyetemen. Világi Oszkár elmesélése szerint bár egy pozsonyi kollégiumban lakott szlovák tankörtársaival, nem igazán élte az egyetemisták buligazdag életét. Nagyvendégi Évát, szintén Dunaszerdahelyről származó feleségét ugyanis már 17 évesen megismerte, és mivel ő is Pozsonyban tanult, így ők inkább találkozgattak, filmklubba jártak (ma is a filmnézés és az olvasás Világi legfőbb kikapcsolódása), és már 20 évesen össze is házasodtak.
A jogi diploma sikeres megszerzése után (1985) Világi közjegyzőként kezdett el dolgozni Dunaszerdahelyen, ez ugyanis egy olyan jogi munka volt, amely nem követelt rendszerhű politikai elköteleződést. Csak hát nem volt éppen egy aranybánya, Világi már gimnazista kora óta gazdálkodott, kertészkedett. Az apa nélküli fiúnak minden nehezebb volt az összeköttetésekre épülő gazdálkodó létben, mindent egyedül kellett beszereznie.
Egyszer holland karfiolmagokat szerzett, de legnagyobb döbbenetére a karfiol feje zöld lett. Szaladt a szomszédhoz, számonkérte a permetárust, végül elvitte a leadóhelyre, de a zöld karfiolt nem vette át a beszerző, mindet ki kellett dobni. Két évvel később, amikor Világi először eljutott Nyugatra, Salzburgban rámosolygott a piacon a „zöld karfiol”. Amikor az aláírt „brokkoli” feliratot elolvasta, akkor jött rá, hogy amit kidobott, az nem romlott karfiol volt, hanem nagyon is egészséges brokkoli.
A közjegyzői éveknek több életre szólóan hasznos hozadékuk volt. Világi emlékei szerint itt lett jó emberismerő, a hagyatéki tárgyalásokon ugyanis vagy mindenki hazudott, semmilyen örökséget nem vallott be, mert nem akart adót, illetéket fizetni, vagy ha vita volt, akkor olykor fél kakasokról kellett hosszasan egyeztetni. A másik hozadék inkább kapcsolati volt. A fiatal jogász a kisvárosban belecsöppent a helyi magyar, egyre szabadabban gondolkodó értelmiségi körbe. Határozottan aktív volt a politizálásban, és
Ekkor még bőven a kommunista Csehszlovákiában járunk. Az 1989–1993-as évek, vagyis a csehszlovák rendszerváltás, a bársonyos forradalom, majd a cseh és a szlovák állam különválása döbbenetesen gyors politikai karriert hozott Csekesnek és Világinak, a két fiatal jogásznak. Mindketten gondolkodás nélkül, némi szülői aggódástól kísérve beléptek a friss politikai szerveződésekbe, sőt jogi munkát is vállaltak az ellenzéknek.
A Václav Havel vezette csehszlovák ellenzék alapvetően cseh volt, de a szlovák ellenzékiek pozsonyi főhadiszállásán, az egykori Jiráskova utcában közös helyszínen működött a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Független Magyar Kezdeményezés. Világiék e szervezeteknek gyűjtötték a prágai Polgári Fórum követeléseit támogató aláírásokat. Amikor hamarosan az ellenzéki szervezeteknek is lehetőségük nyílt képviselőket delegálni a Csehszlovák Szövetségi Gyűlésbe (vagyis az akkor még közös parlamentbe), 1989-ben a két fiatal jogász is bekerült a kooptált (nem választott) képviselők közé, 1990-ben pedig már választás útján is mandátumot.
Vicces történet, hogy Világi még képviselő korában is kertészkedett egy ideig, nem tudta, hogy a fokhagymakrém-készítéshez nem árt kesztyűt húzni, így olyan bőrirritációt kapott, hogy a parlamentben alig mert egy delegáció tagjaival kezet fogni, ekkor hagyott fel a gazdálkodással.
Világi karrierje fénysebesen ívelt felfelé. 28 évesen, hendikeppel, kisebbségi képviselőként az akkori parlament alkotmányjogi bizottságának alelnökének, illetve a parlament alelnökének is megválasztották.
A legnagyobb politikai harcok a kárpótlásról és az ügynökmúlt feldolgozásáról szóltak. Nyilvántartó hivatalok alakultak, az ügynökök öt évig nem vállalhattak közhivatalt, de az ország legalább feldolgozta a múltját, sok a politikából kikerült egykori ügynök lett a kapcsolatait felhasználva sikeres vállalkozó. A jogot végzett képviselő saját bevallása szerint az alkotmányjogi bizottságban értette meg a jog fontosságát. Annyit tárgyalt az egyes törvényekről, hogy később jogászként nagy hasznát vette, hogy szinte fejből ismerte a jogszabályokat. Az alkotmányjogi bizottság volt a törvénykezés szempontjából a legfontosabb bizottság, minden jogszabály megfordult itt, ezért a pártok a legerősebb jogászaikat ide delegálták.
Az első kárpótlási törvényt például három éjjel, három nap tárgyalták. Minden cseh és szlovák politikai csoport egyetértett abban, hogy a kitelepített németeknek nem szabad visszaadni semmit. A kormányzó erőnek azonban csak pár szavazatos többsége volt, így Világiék a támogatásukat ahhoz kötötték, hogy a magyar kisebbségiek viszont kapják vissza a vagyonaikat. Nagy csata volt, nem volt könnyű jogilag átverni egy ilyen javaslatot, de a magyar elképzelés végül nyert.
Világi prágai képviselőként évi két-háromszáz nagygyűlést is tartott a magyarlakta településen, nagyon aktív volt a politikában. Alighanem politikus is maradt volna még sokáig, hiszen nagyon élvezte a politikusi létet, de a magyar párt kibukott a parlamentből, nem volt forrás a főállású politikusokra. Világi ugyan még egy ideig alacsonyabb szinten is folytatta a politizálást, a magyar pártnak az elnöke is volt, de valójában politikai érdeklődése megkopott, és figyelme egyre inkább a jogi, majd az elképesztő lehetőségekkel kecsegtető, nyiladozó piacgazdaság felé fordult.
Szlovákiában komoly belpolitikai vihart kavart egykoron az úgynevezett Gorilla-iratok ügye. A Penta-csoport egyik vezetőjének, Jaroslav Haščáknak a lakását egy volt szolgálati ember a szomszédból lehallgatta, és az ott elhangzottakat különböző fórumokon valaki nyilvánossá tette. Világi maga ugyan nem járt a lakásban, vagyis ő személyesen nem volt lehallgatva, de annyiban mégis belekeveredett az ügybe, hogy a lakásban megforduló üzletemberek és politikusok állítólag többször beszéltek róla. Mindenféle privatizáció, illetve állami megrendelés kapcsán volt arról szó, hogy a felvidéki magyar politikai erőket hogyan lehetne megnyerni, érdekeltté tenni. Világi az iratok szerint elhangzó ügyeket kategorikusan cáfolja, értelmezése szerint csupa olyan dologról van ezekben szó, amelyek egyáltalán nem álltak az érdekében.
1992-ben ügyvédi irodát alapított, ahová pár nap elteltével Csekes Erika is belépett. A Csekes, Világi & Partners hamarosan bámulatos sikerszériát produkált. Eleinte mindenki kárpótlásokkal foglalkozott, Világiék is ezzel kezdtek, de ebben már nem volt sok szabad tortaszelet. Így ők új feladatot találtak maguknak, és jogi átvilágításokkal indultak. A dunaszerdahelyi és pozsonyi irodában a többségi nyelv használata nem okozott gondot a Pozsonyban végzett magyar szakembereknek, ráadásul remekül kiegészítették egymást. Csekes Erika korábban az Egyesült Államokban is járt ösztöndíjjal, kiválóan beszélt angolul, és jártas volt a német, az osztrák, az amerikai és az izraeli jogrendszerben is. (Csekes Erika ma már izraeli férjével és kisgyermekével Floridában és Izraelben él, mind a Felvidéktől, mind Világitól eltávolodott.)
Érdekesség, hogy Világi csak felnőtt fejjel, később tanulta meg az angol nyelvet, és az általa egyaránt használt magyar, szlovák, angol és orosz nyelvtudásáról a háta mögött viccesen és nyilvánvalóan túlzóan azt tartják a Molban, hogy
Oszi a mai napig négy nyelven tárgyal, de mindegyiket töri.
Visszatérve a jogi irodára, Világi érdeme elsősorban az volt, hogy nagyon fifikás volt, az iroda szívesen gondolkodott a száraz jogi technikák helyett kreatív, kockázatot is vállaló, ügyfélbarát megoldásokban. Ráadásul összeálltak egy amerikai irodával is, és jó időre megkerülhetetlenek lettek, amikor valamilyen nagyobb külföldi (főleg amerikai, de sok nyugat-európai) multi Szlovákiába készült.
Világi hamarosan egyetlen óra alatt többet keresett, mint korábban egy hét alatt, de az ügyfeleknek a méregdrága óradíjak ellenére is megérte őket alkalmazni, sok nyugati cégnek alapozták meg a szlovák sikereit.
Ott bábáskodtak, amikor az amerikai US. Steel bevásárolt a kassai vasműbe, de a France Telecom (ma Orange) távközlési cég, illetve több bank (UniCredit), biztosító (Allianz), húsipari cég, vasúttársaság vagy a nyugat-szlovákiai villamos elosztóhálózat (ZSE) eladása is a jogi iroda munkája volt.
Az akkori pozsonyi cégbíróság annyira le volt terhelve, hogy a jogi iroda egy embere semmi mást nem csinált, csak ült a cégbíróságon, ha pedig meglátott egy bírót, rárontott, és rákérdezett az ügyekre. Világiék megunták az állandó késlekedést, és úgy gyorsították az ügymenetet, hogy alapítottak vagy harminc dunaszerdahelyi céget, hogy az érkező külföldi vállalatok már működő társaságba ülhessenek be. Így érkezett Szlovákiába a Coca-Cola is, ezért eleinte minden Coca-Cola-szállító autó dunaszerdahelyi rendszámmal közlekedett.
Sőt, a Coca-Cola és Világiék cégei úgy összemosódtak, hogy amikor
Csekes Erika tudott már a tévedésről, és vicces kedvében volt. Amikor a Coca-Cola jelezte a tévedést, csak annyit mondott az ügyintézőnek: „Értem, akkor ezért mondta az Oszi, hogy elutazott, és már nem is jön vissza.” A rémült ügyintéző aztán megnyugodhatott, a kólacég visszakapta a téves utalást.
Világi több cég testületeibe is beleült, így az UniCredit Poľnobankába, az Allianz Slovenská poistovnába, a ŽSR szlovák állami vasútcégbe és a CHZP Apollóba. Az iroda alapvetően külföldieknek dolgozott, de egyszer, egy államkötvény-kibocsátásnál is bábáskodott. A sok megkeresett pénzt Világi saját vállalkozásokba is fektette, sőt további kockázatot is vállalt, induló önálló portfóliója megalapozásához még 15 millió korona hitelt is felvett.
A vasárnapi családi ebédnél akkor 2300 koronát kereső édesanyja nagyot nézett a bejelentés hallatán. A hitelből Dunaszerdahelyen egy élelmiszer-áruházat épített, később egy pékséget, majd az Avantival benzinkutakat is indított, előbb Dunaszerdahelyen, aztán Kassán. Az volt az újítása, hogy az ekkor már automata kutaknál a benzinkutasnak oda kellett szaladnia segíteni az autósoknak, ezt az elsősorban női sofőrök annyira örömmel vették, hogy a kútnak gyorsan nőtt a forgalma.
Aztán az egyre javuló anyagi helyzet folytán már jótékonyságra is futotta: Csekes és Világi 1994-ben alapította meg a CEF Közép-európai Alapítványt, Szlovákia egyik legfontosabb civil szervezetét, amely ma már szinte beleolvadt a Slovnaftba, az olajcég lett a kiemelt partnere.
Amikor Világi 1992-ben hazatért, a szülővárosa egészen elképesztő időszakot élt.
Világi többüket ismerte, az általános iskola legrosszabb tanulói voltak, akik alapvetően együtt birkóztak gyerekként. Aztán „vállalkozni kezdtek”, aminek kapcsán sorra egymásnak estek, több tucat halálos áldozatot követelt a küzdelmük. Ennek csúcspontja az volt, amikor 1999-ben a város központjában található Fontana bárban tíz maffiózót mészárolt le egy magát rendőrnek kiadó bérgyilkos. Ez volt Szlovákia történetének legsúlyosabb bűncselekménye, de a kölcsönös megtorlások, brutális gyilkosságok még a Fontana-gyilkosság után is folytatódtak.
A hatalmas termetű, javarészt magyar származású gengszterek védelmi pénzeket szedtek, lányokat futtattak, olajszőkítésben vettek részt. Ha úgy tartotta kedvük, hogy az utca közepén bulizzanak, megállították Dunaszerdahely közlekedését, a rendőrök semmit nem mertek ellenük tenni. A helyzet kezdett tarthatatlanná válni. Ekkor érkezett a városba rendőrkapitánynak egy családos, így igazán nagy kockázatot vállaló, de bátor, alacsony, kopasz és végtelenül kemény rendőrkapitány. Jaroslav Spišiak nem sokat teketóriázott, azonnal munkához látott, a forgalmas Pozsony–Dunaszerdahely úton kikapta a maffiafőnököt az autójából, feldobta a motorháztetőre, és igazoltatta.
Valahogy csak nem akarta a központ visszaigazolni az adatokat, így a helyi kiskirály vagy negyven percig feküdt megalázó pózban az autón, addig elég sok helyi autós láthatta, hogy immár más világ lesz. Nem ment könnyen, de végül hősünk, Jaroslav Spišiak le tudta győzni a maffiát, és innentől Világi egyik legközelebbi bizalmi embere lett. Amikor éppen nem volt Szlovákia rendőrfőkapitány-helyettese vagy főkapitánya, akkor Világival dolgozott, ő volt és jelenleg is ő a Slovnaft biztonsági főnöke.
Kicsit előrekalandoztunk, hiszen Világi csak később került a Slovnaft élére – de hogy lépett egyáltalán kapcsolatba az olajtársasággal? A jogász sokféle üzlettel foglalkozott, érdeklődése akkor lett fókuszáltabb, amikor a magyar Mol Nyrt. fokozatosan megvásárolta a szlovák állami olajcéget, a Slovnaftot. Egyszerűen hangzik, de ez egy nagyon bonyolult és erős ellenállásba ütköző feladat volt. A Mol akkori vezetői, a regionális terjeszkedést kitaláló Csák János, majd később Hernádi Zsolt természetesen megtalálták a felvidéki magyar sztárügyvédeket, megbízták őket, és összességében Világi és Csekes remekül levezényelték a konfliktusokkal terhelt átvételt.
Nem volt könnyű a folyamat, a Slovnaft már tőzsdén volt, és a rafinált kisebbségi tulajdonosok erőteljesen harcoltak a Mol ellen. Az ellenfél két legnagyobb csoportja Szlovákia két legsikeresebb üzleti csoportja volt. A két egykori iskolatárs Ivan Jakabovič és Patrik Tkáč által alapított J&T Group laza, bevállalós fiatal pénzügyesek voltak. Az orosz iskolákban végzett, főleg húsipari befektetéseikről ismert Penta-csoport pedig sokkal kockásabb, de jól számoló befektetői csoport. E két cég biztosan megérne egyszer egy külön elemzést, mert elképesztő ügyleteket hoztak össze.
Végül egy maratoni, 23 órás közgyűlésen, a Mol győzött, bár az ellenfelei mindent megpróbáltak. Előbb abból volt konfliktus, hogy az egyik kisebbségi képviselő pisztollyal próbált belépni a közgyűlés termébe, majd technikai obstrukcióval (végeláthatatlan, de releváns szakmai hozzászólásokkal) akadályozták a döntéseket. Képviselőik különböző helyeken ültek le a teremben, és valahogy mindig, mindenhez hozzászólt mindenki. A Mol és a jogászok türelme azonban nem fogyott el, valahogy csak átvitte a döntéseit a többségbe kerülő tulajdonos.
Amikor először a cégnél jártunk, még csak egyetlen takarítónő beszélt magyarul, amikor birtokon belülre kerültünk, hirtelen mindenki
– nevetett a régi emlékeken egy akkori vezető.
Miután birtokon belülre került a Mol, az ellenfelei összehangolt és manipulatív kötésekkel hajtották magasabbra a Slovnaft árfolyamát. A cél egyértelmű volt, a Molnak minél többet kelljen fizetnie a kisebbségi részvényekért. A helyzet eléggé egyértelmű volt, hiszen mindig a zárás előtti pillanatokban a lehetséges napi ármozgás maximumával ment feljebb a részvényár, de a Mol legnagyobb rémületére a szlovák felügyelet egyáltalán nem lépett fel a hazai manipulátorokkal szemben. Van olyan akkor megkezdett per, amely még ma is nyitva van ebben az elhúzódó ügyben.
Vicces adalék, hogy később a Mol még sokszor összetalálkozott a J&T fiatal és egyre vagyonosabb pénzügyeseivel, hol azonos, hol ellentétes oldalon sorakoztak fel a csatamezőn.
Mindez ugyanakkor zajlott, 2002–2003-ban, amikor Világiék az OTP Bank szlovák megjelenését is segítették. Innentől, vagyis az elmúlt másfél évtizedben
Az első évek nem voltak könnyűek, emelkedett a világpiaci olajár, és a Slovnaft és a Mol neve szitokszóvá változott, mindenki őket okolta az áremelésekért, rengeteg adóvizsgálat is indult a cég ellen. Világi ezekbe sokszor aktívan beleszólt, Hernádi Zsolt aztán egyszer megkérdezte, hogy nem vezetné-e a céget. Hároméves időszakról volt szó. Ez volt 11 éve. Világi maradt, sőt egyre feljebb ment a molos ranglétrán, a Slovnaft, a Mol, de még a horvát INA cégeiben is viselt testületi és/vagy operatív vezetői posztokat. Mára nemcsak az erősen függetlennek megtartott Slovnaft első embere, de a Mol Group egyik csúcsvezetője is ő.
Világi Oszkár mániákus futballrajongó, a DAC, vagyis a dunaszerdahelyi csapat régi szurkolója, ma már a tulajdonosa is. Egy tőle hallott anekdota szerint akkora futballszurkoló, hogy a fél 4-kor megtartott esküvőjére egyenesen a DAC-stadionból ment. „2-kor játszott a csapat azon a szombaton, az első félidőt még meg tudtam nézni” - mesélte.
Amikor aztán jó pár évtizeddel később megvehette a DAC focicsapatot, amolyan megváltóként érkezett, mert az előző tulajdonos, egy Bécsben élő iráni orvos-vállalkozó, Khashayar Mohseni idején a klub mélyre süllyedt. Nem érkeztek meg a fizetések, a csapat majdnem kiesett, több focista a saját meccseikre fogadott a szlovák tippmixen. Világi ekkor szállt be, ő is sokat áldozott a klubra, de azóta beszállt a magyar állam és a Mol-csoport is. Utánpótlás-akadémia, új stadion készült, utóbbi a Mol Aréna nevet fogja viselni.
A Mol-csoport támogatni szerette volna a stadiont, de nagy gondolkodás volt, hogy miként hívják a létesítményt. A csapat annyira magyar, hogy furcsa lett volna Slovnaft Arénának hívni, és bár a szlovák töltőállomás-hálózat Slovnaft néven fut, a szlovákok is autóznak Magyarországon, Csehországban, a Mol Aréna elnevezés lett a döntés. A DAC meccsein tényleg elképesztő a hangulat, az egész Felvidékről, de Magyarországról is sokan járnak a mérkőzésekre.
„A DAC szimbólum, több mint egy focicsapat, magyar önbecsülés” – hallottuk a csapatnál járva egy szurkolótól. Minden meccs nemzeti ünnep, és a szurkolók harcolnak is a jelképeikért. Amikor a szlovákok a DAC-ra szabva, betiltották a stadionokban az „idegen államok nemzeti jelképeit”, a magyar szurkolók kiraktak egy piros-fehér zászlót, és aláírták betűkkel, hogy „zöld”. Nemrég pedig a DAC-lelátón gyakran felcsendülő magyar himnuszról hivatalos beadványban magyarázták, hogy az egy ima. „Milyen szép gesztus, hogy a szurkolók nem trágárkodnak, hanem imádkoznak a csapatért. Azt ugye szabad?” – kérdezték.
Világi Oszkár sokat konfrontálódik a vezetőtársaival. „Valamiképpen rendkívül sikeresen tartotta meg a Slovnaftot külön játszótérnek, Budapesten ugyanis mindig azt képviseli, hogy a Slovnaft önálló szlovák vállalatként értékesebb” – mondta egy molos kollégája.
„A Slovnaft Szlovákia legnagyobb cége, egy ekkora társaság nem lehet csak egy leányvállalat, kell az élére egy arc, aki megtestesíti, egy olyan ember, akivel a politikusok a saját anyanyelvükön tudnak beszélni” – mondja erről Világi. Ebből vannak súrlódásai, de alapvetően működik, és Világit, mint vezetőt, nagy respekt veszi körül.
„Talán ennek a történelem is a magyarázata. Egy szlovák cégben kevesebb az ego, a munkavállalóknak nem kell annyi önállóság, kevesebb tér és kreativitás szükséges, mert az átkosban is kisebb teret engedtek az egyénnek, mint nálunk. Mindig úgy érzem, hogy a slovnaftos kollégáknak kevesebb a kibontakozási lehetőségük, nagyobb a fegyelem és tekintélytisztelet. Ha legfelülről jön az ukáz, ha az Oszi kéri. Egy-két önálló és jó képességű bizalmi embert azonban már kinevelt Oszi, így elsősorban Szabó Gábriel CEO-t” – meséli egy kolléga.
Világi Oszkárt a Molban erős vezetőnek tartják, aki remekül behozta a cégbe a szlovák, a cseh, de bizonyos szempontból a német vonalat is. Sokféle aktivitása ismert, például a különböző cseh benzinkúthálózatok bekebelezése, de a Molban Világi Oszkárnak tulajdonítanak egy nagyon fontos, igen összetett dealt is. Amikor 2007 decemberében a Molnak védekeznie kellett az osztrák OMV ellenséges felvásárlási kísérlete ellen, Világi ment el tárgyalni a CEZ cseh energetikai óriáshoz.
A Molnak partnerek kellettek, mert nem volt elég tőkéje a védekezéshez, a CEZ segített, vásárolt 7 százalék közeli baráti tulajdont a vállalatban. A CEZ egyik vezetője, Martin Roman különösen jóban lett a molosokkal, ma már nem CEZ-es, de független igazgatósági tagként benne maradt a Mol igazgatóságában. Szóval a CEZ segített, és a dealhez valamiképpen kapcsolódott egy kevésbé látványos, időben is eltolódó, de szintén CEZ-vonatkozású tranzakció is.
A CEZ eladta a Molnak az I&C Energo AS nevű cseh cég száz százalékát. Ez a társaság alapvetően a cseh energetikai iparnak, így a temelini atomerőműnek végez rekonstrukciós, karbantartási feladatokat. A Molnak volt ekkor egy titkos memoranduma az MVM-mel, amelyben a két cég arról írt alá, hogy közösen vesznek majd részt Paks fejlesztésében.
A Mol narratívája szerint szerette volna megismerni az üzletágat, ezért vásárolt bele az I&C-be, de kívülről mégsem igazán látszott, hogy vajon miért volt szükség erre a felvásárlásra. Az I&C Energo vezetői azonban nem is igazán beszéltek nyelveket, a társaság később sem igazán épült be a magyar csoportba, nem kapott valódi napi szintű, hazai irányítást. Egy ideig még a Mol könyveiben volt, majd átvette az Olajterv (ma OT Industries).
A Molban úgy látták, hogy a temelini erőmű körüli orosz–amerikai konfliktussal méhkasba nyúlna a cég, így a vállalat és az MVM, illetve a Mol és a CEZ nagy közös tervei gellert kaptak. Mindenesetre mire a CEZ idén márciusban kiszállt a Molból, az I&C Energo is visszakerült egy cseh és szlovák érdekkörbe.
Végül nem lett sikeres Világi egy következő nagy tranzakciós kísérlete sem. 2010 után a Hernádi–Csányi kettős fémjelezte Mol és a Simicska Lajos befolyása alá kerülő MVM nem kifejezetten kedvelték egymást. Aztán jött a 2014-es fordulat, Németh Lászlóné helyett Seszták Miklós lett a fejlesztési miniszter, és a Mol és az MVM közeledni kezdett egymáshoz. 2014 novemberében igazán bátor lépésre szánta el magát a két cég, és ennek határozottan Világi Oszkár lett a motorja. A Slovnaft és az MVM közös ajánlatot tett a Szlovák Villamos Művek (SE) többségére. A cégből ugyanis az olasz ENI már távozni szeretett volna.
Ha apolitikusan szemléljük a tranzakciót, lehetett volna siker, hiszen egy olasz cég miért ne választhatta volna a számára legjobb üzleti ajánlatot? Ha kissé politikusabban, akkor nem tűnt túl reálisnak az üzlet. Szlovákia a Slovnaft után a másik nagy energetikai cégét is magyar kézbe engedné? Nemzetbiztonságilag, politikailag irreális forgatókönyvnek tűnt, de Oszi nagyon magabiztos volt, hitt abban, hogy keresztül tudja vinni a dealt.
Végül ez nem sikerült, a gyorsan bővülő és ma már a CEZ méretével összehasonlítható EPH nevű cseh–szlovák csoport futott be. A Magyarországon a Budapesti Erőmű tulajdonosaként is felbukkanó cégben fiatal, részben a már említett J&T Groupban felnevelkedett milliárdosok a kulcsszereplők. Elsősorban a Sparta Praha tulajdonosa, Daniel Křetínský, de a leggazdagabb cseh, Peter Kellner is ott van a háttérben. Molos forrásaink szerint az idő akár Világit is igazolta, a nagy tőkeáttétellel dolgozó EPH tulajdonosi szerepvállalásával kaotikus helyzet alakult ki a cégcsoportnál.
Világi Oszkár mindig is sokat járt Erdélybe, állandó résztvevője a Tusványos szabadegyetemnek, és üzleti aktivitás is köti a térséghez. Az erdélyi sajtó elsősorban Lénárd András csíkszeredai vállalkozóval közös ügyleteiről írt. Például egy minierőműről, amelyet 2015-ben az MVM 30 millió euróért megvett. Ebben szerepet játszhatott az is, hogy Világi eddigre már jó kapcsolatokat alakított ki néhány MVM-essel, így például a neves erdélyi családból származó Ugron Gáspárral, aki egy időben az MVM egyik vezérigazgató-helyettese volt.
Az erőmű története röviden: Romániában egy időben lehetőség volt igen kedvező zöld támogatások keretében napenergiába, törpe vízi erőművekbe fektetni. A program aztán sok támadást kapott, mert a környezetvédők szerint a gyönyörű tájba belerondítottak a sebes folyású hegyi patakokra épített erőművek. A csíkszeredai Lénárd András, a református egyház magánnyugdíjpénztárának a pénzével szállt be egy ilyen projektbe, de állítólag Világi is érdekelt volt egy ciprusi cégen keresztül az Úz völgyében épített minierőműben.
Lénárd András aztán a Csíki Sör révén lett ismert vállalkozó, nem véletlen, hogy e cégnél is azonnal Világit sejtették egyesek. „Lénárd nagy kópé, ügyesen alkalmazza a marketingfogásokat, ha kell, kijátssza a magyar kártyát, vannak üzleti ellenfelei is bőven. Korábban az Egyesült Államokban próbált szerencsét, majd hazatérve Csíkszeredára lakóparkot, minierőművet épített” – fogalmazott róla egy barátja.
Maga Világi egyébként közvetlenül nem bukkant fel a Csíki Sör üzletben, Lénárd András mellett a pozsonyi Robert Spisak képvisel egy tulajdonost, de Világi befolyása, szerepe nem titok a környéken.
A hazai molos vagy erdélyi sörös körökben is azt tapasztaltuk: nyílt titok, hogy – miként egy barátja fogalmazott – „Oszi, aki tényleg kiválóan ismeri a söröket, befolyással bír a Csíki Sör manufaktúrára is”. Ennek hátteréről az Erdélyi Átlátszó mutatott be egy részletes anyagot a kolozsvári tényfeltáró újságíró, Sípos Zoltán tollából. Mások összefüggésbe hozták számunkra Világi sörös elkötelezettségét azzal is, hogy a Mol érdeklődést mutatott egy hatalmas sörportfólió iránt is, de az Anheuser-Busch InBev öt kelet-európai cégére végül a Mol nem tett ajánlatot.
Éppen ezért, amikor a teljes magyar politikai elit, Lázár Jánossal, Semjén Zsolttal, Kósa Lajossal az élen, nagyon harciasan beleszállt a Csíki Sör és a Heineken konfliktusába, egyesek Világi lobbierejét sejtették a háttérben. Ezt Világi határozottan cáfolja, elmondása szerint ő az elmúlt egy évben semmilyen magyar politikusnál nem beszélgetett a sörcégről.
Erről más forrásaink is meséltek adalékokat. Állítólag nem volt ugyanis azonos a helyzet megítélése a Csíki tulajdonosai között. Lénárd, aki soha nem riadt vissza a hangzatos kommunikációtól (emlékezetes terve volt, hogy a szállítási költségek csökkentése érdekében drónnal szállíttatja ki a Csíki Sört a megrendelőknek) élvezte az anyaország kiállását és örömmel játszotta ki a magyar kártyát, de tulajdonostársai ebben kockázatokat is láttak. Elsősorban azt, hogy nehéz üzletet építeni egy politikailag megosztó termékre.
Bár a különös és még célzott törvényhozást is belengető Heineken-ellenes fellépésről nagyon egyszerű lenne azt gondolni, hogy a magyar politikusok a miniszterelnök barátjának az üzleti érdekeltségét védték, de a vicces az, hogy akik a legvehemensebben beleálltak a Csíki-ügybe, nem is feltétlenül tudták, hogy ki van a háttérben. Lázár Jánosról, a Miniszterelnökséget vezető miniszterről például azt hallottuk, hogy erről az összefüggésről fogalma sem volt.
Mint a környezetében mesélték, ő egyszerűen nemzeti sérelmet látott az ügyben, zavarta, hogy a román Heineken az egyik jogi beadványában az „úgynevezett Székelyföldről”, illetve az „állítólagos Csík” fogalmáról írt. Lázárék nagy vehemenciával oda tették magukat, utána pedig némileg zavarta is őket, a számukra korábban nem ismert tulajdonosi aspektus, de ekkor már természetesen nem volt visszaút.
Világit sokszor látni Orbán Viktor miniszterelnök társaságában, legyen szó a DAC-stadion építéséről, DAC-meccsről, Tusványosról. Azt hallottuk, hogy Orbán és más kormánytagok a színfalak mögött is
mert a régióban Világinak van a legtöbb ismerete és a legjobb kapcsolatrendszere. Szláv nyelveken is olvas, mindenkivel volt valamilyen üzleti kapcsolata.
Ez a „kérdezd meg Oszkárt, Oszi biztosan tudja” szerep a legfontosabb a kapcsolatukban, együttműködésük erről a tanácsadásról, a fociról és a DAC-ról szól, míg kollégái szerint Oszinak a hazai Mol-lobbiban és főleg a belpolitikában nincsen szerepe. Világi egyik barátja szerint a miniszterelnökhöz fűződő viszonyát azért sem érdemes túlbecsülni, mert bár most sokat találkoznak, de évekig nem is futottak össze.
A Dunaszerdahely, Pozsony és Budapest között ingázó Világi Oszkár sok-sok családi érdekeltségéről kevesebbet tudni. A Világi család négytagú: Világi Oszkárnak és feleségének, Nagyvendégi Évának két gyermeke van, Réka 34, Bálint 20 éves, a teljes család együtt él egy többgenerációs dunaszerdahelyi házban. Nagyvendégi Éva belefolyik a családi vállalkozásokba, személyesen irányítja az Új Nő magazint, illetve szervezi az évenként megrendezendő dunaszerdahelyi magyar bált.
Réka is aktív, ő vezeti az összesen mintegy ezer embert foglalkoztató agrárérdekeltségeket. A család általában csődbe ment társaságokat vásárolt fel.
Világi neve amúgy nem sok vállalkozásban bukkan fel a szlovák cégregiszterben,
Ez a húsüzem 120 embert foglalkoztat, és Pozsonyban, Dunaszerdahelyen, Nagyabonyban, Somorján rendelkezik saját üzlettel. Több egyéb vállalkozásról lehet azonban még tudni, hogy Világiék kontrollálják: földek, búza, egy tejtermék-gyártó, a Villa Rosa dunaszerdahelyi étterem, amely a legjobbak közé tartozik egész Szlovákiában. Vagy a Dunaszerdahely melletti Nyékvárkonyban található Hotel Amade Chateau luxushotel is a családé, amely kastély korábban az Amade család székhelye volt.
Vicces történetként hallottuk, hogy amikor Világi megvette a kastélyt, sokáig nem is gondolt arra, hogy ahhoz hatalmas gyümölcsös is tartozik. Amikor aztán eszmélt, Csányi Sándor és Hernádi Zsolt segítségét kérte, hogy mi a teendő. Végül teherautókra pakolták a sok gyümölcsöt, és az Olajtervet vezető Pap Géza etyeki pálinkafőzdéjébe, a Czímeresbe vitték feldolgozásra. Végül mindenki jól járt, a gyümölcs nem rohadt meg, és a jó tanáccsal segítő fejesek is kaptak fejenként 40-40 liter pálinkát.
Bár aligha másolták közvetlenül egymást, de Világi Oszkár felvidéki és Csányi Sándor hazai aktivitási portfóliója erős hasonlóságot mutat egymással. Nagy cég vezetése, alapítvány, foci, sok-sok élelmiszeripari befektetés. A két ember szövetsége és barátsága erős, ahogyan Világi nagyon jóban van Hernádi Zsolttal is. Sőt, ma már a Mol-vezetésben talán ő tekinthető Hernádi Zsolt legfőbb szövetségesének.
Sok tűzben voltak együtt, nem voltak mindig a legjobb viszonyban, de mára ez kialakult. Nélküle ma teljesen elképzelhetetlen a Mol vezetése
– mondta egy kollégája.
Világi Oszkárnak van egy speciális kezdeményezése, a Kukkónia-projekt. A DAC focicsapatának a mezén egy vízirózsa látható, ez Kukkónia jelképe. Dunaszerdahely tágabb térsége, a dunai sziget, Csallóköz. Ez Európa legnagyobb folyami szigete, 84 kilométer hosszú és helyenként 15–30 kilométer szélességű. Speciális élővilága van, a helyi szivacsokról például még a legendás Coustaeu kapitány is forgatott filmet. Itt minden legenda a vízről, a mocsárról szól. Az egyik kedves mese szerint a környéken élőknek sokat segített egy tündér, aki, hogy az emberek között maradhasson, végül vízirózsává változott. Kukkónia neve pedig a tatárok dúlására emlékeztet, amikor a helyiek a vöröshasú unka hangját utánozva, „kukkózva” jeleztek egymásnak az ellenség mozgásáról. Világi Kukkónia-projektjében vannak turisztikai, közlekedés-fejlesztési, gasztronómiai elemek is. A kukkóniás élelmiszeripari termékeket egységes logóval látják el, csak helyi alapanyagból, tartósítás nélkül készülhetnek, és talán éppen a Slovnaft benzinkúthálózatának shopjai értékesíthetik majd a termékeket.
(Borítókép: Világi Oszkár a Slovnaft vezérigazgatója a Gólok és öngólok a magyar foci és az öntudat című kerekasztal-beszélgetésen a Gombaszögi Nyári Táborban Krasznahorkaváralján 2013. július 18-án. Fotó: Komka Péter/MTI)