A legérdekesebb kérdés a külügy egyik legdurvább szervezeténél, a Magyar Nemzeti Kereskedőházaknál valószínűleg az, hogy volt-e valaha bármi racionális értelme annak, amit csinálnak. Ha a Quaestor-botrányból nem lett volna eddig ismerős Szijjártóék szervezete, akkor itt elolvashatja például, hogy miben jók és miben nem annyira.
Ha csak a fontosabb adatokat kedveli, akkor azt sem árt tudnia, hogy az elvileg három éven belül önfenntartó kereskedőházak legutóbb hatmilliárd forintból csináltak hárommilliárdot, kicsit konzervatívabb becslések szerint pár száz milliót. Hozzá kell tenni, hogy az egyik vezérigazgató-helyettes például havi 1,35 millióért Kun "Kunci" Gábor, Szijjártó Péter Dunakesziből ismerős, csak érettségivel bíró futsalos csapattársa, aki korábban egy interjúban azt mondta, nem baj, ha nem hozza a számokat a kereskedőház.
Most a Magyar Nemzet megnézte 2017-es szerződéseik listáját, amikből kiderül, hogy itthoni szereplőkkel továbbra is igen nagyvonalúnak tűnik az MNKH. Például:
Frissítés: Jelentkezett lapunknál Csépe Balázs, aki annyiban kért pontosítást, hogy a 7,8 millió forint csak egy keretösszeg volt, állítása szerint havi bruttó 650 ezer forintot kapott a munkájáért. Jelezte azt is, hogy a Földművelésügyi Minisztérium azon szakterülete, ahol dolgozott, átkerült a Miniszterelnökséghez, így lett a dolgozójuk. 2014. december 31-i hatállyal felmondott, mert "a szakmaisággal összefüggő kérdésekben nem egyezett az álláspontja a feletteseivel". 2017. április 22-vel megszűnt minden szerződéses viszonya a Kereskedőházzal, leírása szerint itt is a szakmai egyet-nem értés játszotta a döntő szerepet.
Azt mondjuk persze korábban is lehetett tudni, hogy az MNKH szeret milliókat kiosztani a kormányhoz jobban kötődő figuráknak, például Matolcsy György jegybankelnök rokonának, Giró-Szász András volt kormányszóvivő bizalmasának, valamint jelenlegi és volt fideszes képviselőknek, például az elítélt Lengyel Zoltánnak, vagy akár a zűrös volt jordán konzul Zaid Naffa cégének is. Ezekről például itt olvashat.