Április végére soha nem látott szintre, 6070 milliárd forintig emelkedett a forintban denominált lakossági állampapírok összege Magyarországon.

Most az egyik legattraktívabb államkötvény, az ötéves Prémium Magyar Államkötvények (PMÁK) nominális kamata esett vissza. Mint arra a Bankmonitor elemzése is felhívja a figyelmet, sorozatcsere történt, és az új sorozat, a 2022/J már nem 4,05 százalékos aktuális éves kamatot, hanem csak 3,8 százalékot fizet. A 2020/K sorozatú, vagyis a hároméves Prémium állampapírnál nem történt változás, az továbbra is 3,55 százalékos kamatozással érhető el.

Ezért bizonyos értékpapírokra még az infláció felett 3-3,5 százalékot is fizetett az ÁKK a magyar lakossági ügyfeleknek. Ez az ajánlat szinte verhetetlen volt, hiszen a forrásgyűjtő bankok mostanában csak 1-1,5 százalék körüli nominális kamatot fizetnek azonos futamidőre a pénzünkre. Ráadásul a kincstárnál gyakorlatilag minden ügyintézés költségmentes, míg a bankoknál a pénzünk eljuttatása, kezelése, számlán tartása, esetleg felvétele mindenféle díjjal, tranzakciós jutalékkal terhelhető, így a költségek akár egy egész éves kamatot is felemészthetnek.

Ez után az összehasonlítás után aligha kell agyonmagyarázni, hogy miért nőtt elképesztő mértében a lakossági állampapírok hazai mennyisége. Csakhogy most éppen nincs annyira szüksége erre a forrásra az államnak. Az első négy hónapban ugyanis annyira túlszaladt az értékesítés, hogy a kereslet és a kínálat örök szabályai szerint az állam már a feltételek rontásával változtathatja meg a kínálatot.

Ennek adófizetőként az a haszna, hogy kisebb összegbe kerülhet az adósság-finanszírozás, befektetőként természetesen ez negatívum, mert kevesebbet lehet keresni. De vajon mennyire ismerik ezt fel, vagy értik meg a lakossági állampapírokhoz szoktatott, nem ritkán idősebb, pénzügyileg képzetlenebb befektetők?

Az adatokból jól látszik, hogy a PMÁK-sorozatok különösen vonzóak voltak. Az ÁKK az inflációhoz kötött papírokból százmilliárdos sorozatokat bocsátott ki, és a lakosság havi 60-70 milliárdot mindig meg is vett belőlük, így az összesített állomány már az 1500 milliárd forintot is súrolta.

Az inflációt mindig az előző év inflációs rátájából számolják fel. Amikor éppen csökken a pénzromlás üteme, ez tovább javítja az értékpapírt, igaz, amikor emelkedik az infláció, ez csökkenti a reálkamatot. Gondoljunk csak bele, hogy például az infláció + 3 százalékos kamatozás milyen kellemes, ha csökken az infláció. Ha például a megelőző évben 2 százalék volt az infláció, de a kötvény kibocsátása idején már csak 1,5 százalék, akkor a 3 százalékos kamatfelár 5 százalékos nominális kamatot jelent, ami 3,5 százalékos reálhozam.

Most több szempontból is romlottak a feltételek. A Magyar Állam immár sorozatosan elkezdte csökkenteni a kamatfelárat, ráadásul az inflációs trend is megfordult. Természetesen az államnak szíve joga olyan feltételekkel államkötvényeket kibocsátania, ahogyan szeretne és a lakossági befektetők pedig dönthetnek, hogy megveszik-e ilyen feltételekkel a kötvényeket, vagy sem.

Sajnos azonban a lakossági államkötvény-vásárlók nem nagyon ismerik a részleteket, nominális kamatban gondolkodnak, de a kamatfelárral, vagy az infláció számításával és változásának irányával nincsenek tisztában.

Az ÁKK az idén egyszer már egy-egy teljes százalékponttal csökkentette a kamatprémiumot a 3 és 5 éves inflációkövető papírok után, ehhez jött a mostani, újabb 25 bázispontos mérséklés az öt éves papíroknál.

Mielőtt azonban temetnénk a PMÁK-ot, érdemes megjegyezni, hogy a változó kamatozás aktuálisan még mindig annyira magas, hogy

Prémium kötvényeket vásárló privátbanki ügyfeleinek hitelt nyújt. Ez egy nagyon alacsony kockázatú hitel, hiszen maga az állampapír a fedezete. Ha egy 3,8 százalékos kamatozású kötvényre a bank 2,5-3 százalékon hitelt ad, megfelelő tőkeáttétellel olyan konstrukció is kialakítható, amellyel a bank is jól jár, de a vagyonos magánszemély akár két számjegyű hozamot is elérhet.