Az ingatlanközvetítő cég másodszor készítette el az életminőség-indikátornak nevezett elemzését, mely arra kereste a választ, hogy miért vonzóbb egy régió a másiknál, azaz hol jó ma élni Magyarországon és ez mennyiben tükröződik a lakásárakon.

A vizsgálatban Budapest kerületeit és a 20 ezer főnél népesebb városokat tekintették át és az életminőség szempontjából lényeges mutatókat, így az egészségügyi ellátást, az oktatási és munkahelyi lehetőségeket vizsgálták. Az ezek alapján kapott "életminőség-indikátort”, valamint az ingatlanárakat megnézve készült a rangsor.

Nem meglepő módon az első hét helyen a főváros kerületei szerepelnek, az I.-vel és az V.-kel az élen. A két kerület a legtöbb mutatóban kiemelkedő, egyedül az odavándorlók népességre vetített számában marad el kismértékben az országos átlagtól. Az élmezőnyben a pesti belváros többi kerülete található még (VI., VII., VIII., IX., és XIII.,), valamint a budai kerületek közül a II. és a XII. kerület, köztük azonban érdemes különbséget tenni, mivel a II. és a XII. kerület értékei az egyetemi végzettséggel rendelkezők és foglalkoztatottak arányában kiemelkedő, addig a pesti belvárosi kerületek elsősorban a vándorlás és/vagy a munkába járás időtartama alapján került az élmezőnybe, valamint az I. és V. kerületek a gimnáziumi tanulók számában is kiemelkedőek.

Az már inkább újdonság lehet, hogy vidéken Veszprém, Szekszárd és Eger értékei bizonyultak a legjobbnak, melynek elsődleges oka, hogy a felsorolt városokban jutnak be leghamarabb a munkahelyükre az emberek. Tavalyhoz képest Pécs, Szeged és Debrecen helyzete azért változott meg, mert a népszámlásokban mért ingázási időre cserélték a helyben dolgozók arányát, amely a nagyobb városokban hátrányt jelent, ugyanakkor nem elhanyagolható szempont az életminőség szempontjából. Eredményüktől azonban nem sokkal marad el a megyei jogú városok többsége sem, egyedül Érd és Hódmezővásárhely értékei gyengébbek valamelyest: mindkét város életében az egészségügyi, oktatási lehetőségek bizonyultak rosszabbnak más megyei jogú városok értékénél, valamint Hódmezővásárhelyen a városba áramló népesség aránya is kisebb.

Az agglomerációban Budaörs és Dunakeszi a nyerő, mely városok a felsőfokú végzettségűek arányában és a településre vándorlók számában végeztek az élmezőnyben.

A felmérés szerint az életminőség a lakásárakban is megmutatkozik, így az I., az V., és a VI. kerületek nem csak a kiválasztott életminőség-mutatók szempontjából kiválóak, hanem ezzel összefüggésben a legmagasabb ingatlanárakkal jellemezhető kerületek is. Ennek ellentéte figyelhető meg a főváros külső kerületeinek egy részében, így a XVI., a XVII., és a XXII. kerületekben, ahol az átlagosan 300 ezer forintos négyzetméterár a legdrágább vidéki városok árszintjén van, az életminőség rangsorban viszont csak az utolsó harmadban találjuk őket. Ennek hátterében az elemzők szerint az állhat, hogy az ott lakók jelentős része a belső kerületekben dolgozik, a gyerekek is nagyobb részt az ott található gimnáziumokban tanulnak, vagyis a külső kerületek sok szempontból az agglomeráció településeihez hasonlítanak.

Kedvező pozícióban találhatunk néhány kisebb várost is, melyek ingatlanárai nem tükrözik az életminőségükről mért értéket. Dunaújváros, Gyöngyös vagy Tata nem feltétlenül tartozik a legkedveltebb városok közé, azonban a hasonló méretű városoknál kedvezőbb életminőséget biztosítanak ott lakóik számára, mégis olcsóbbak, ahhoz képest, amit nyújtanak lakóik számára. Mindhárom város közös jellemzője, hogy autópályák közelében helyezkednek el és a főváros egy órán belül elérhető.