Vannak a híres rémtörténetek, mint mondjuk a Loch Ness-i szörny, a jeti, a kopogós poltergeist vagy az emberrabló ufók. Ezek azért is ilyen népszerűek, mert a legelvadultabb rajongókon kívül az emberiség jó része hiszi, meg nem is, nincsenek közvetlen bizonyítékok, kellemesen borzongat mindenkit anélkül, hogy bárki úgy érezné, hogy közvetlen veszélyben lenne miattuk.

Az igazi rémsztorik őrült gyilkosokról, undorító betegségekről vagy épp Kövér László csutkára leborotvált bajszáról már jóval kevésbé kedvelt társasági témák. Mivel tudjuk, hogy ezek bizonyosan megtörténtek, és a valódi borzalom és fenyegetettség már nem különösebben jó érzés.  

Mégis, ezeknek kell igazából utánajárni, mert a mítikus szörnyekkel ellentétben ezeknek bőven vannak megragadható okai és hatásai, amikből tanulhatunk. Korántsem mellékesen pedig a rettegést is csökkenti, ha értjük, hogy mi miért történt, nem az ismeretlen iszonyattól kell tartanunk.  

A titokzatos bánki eset

A Bánkitó fesztivál alapvetően elég nyugis program, de ha nem is beszél róla, minden érintett ismer egyetlen igazi, nyugtalanító titkot: a falu egyetlen kényelmesen elérhető boltjában ha csak 30 percet sorakoztunk, akkor még egész jól megúsztuk a rágóvásárlást. 

Megmagyarázhatatlannak tűnik, hogy hiába megy már 2009 óta a fesztivál, minden évben pontosan ugyanolyan komoly tömegnyomor alakul ki a boltban. Lehet tudni, hogy ki az, aki először jár az üzletben, mert a belépés után azonnal földbe gyökerezik a lába, elkerekedik a szeme, esetleg csuklik is párat. A rutinosabbak eleve lemondóan tudomásul veszik megváltoztathatatlant, és próbálnak másról beszélni, miközben toporognak a kis joghurtjukkal.  

De legbelül mindenkit feszítenek az őrjítő kérdések: 

Az egy dolog, hogy sok embert lassabban lehet kiszolgálni, mint keveset, de nyolc éve megy a fesztivál, elég pontosan és előre lehet tudni, hogy ilyenkor jóval több ember fog vásárolni, mint máskor.

Egy fokkal szakszerűbb nevén ez egy pozitív keresleti sokk a boltnak, ami elég erős, de nagyon is tervezhető. Alapjáraton egy örömteli készletezési-logisztikai feladat, aminél fel kell készülnie a számlázásnak és az értékesítés egyes folyamatait is nagyobb kapacitásra kell szabni, és már rutinból lehetne is tudni, hogy nagyjából mekkorára. Mégse jön össze sose jól. Mi lehet a háttérben? Emberi mulasztás? Ismeretlen körülmények? Netán valami transzcendens erő?

Magamra vettem hát a nyomozó hálátlan szerepét, és a társadalom érdekében odamentem és megkérdeztem.

"Aki ide jön, az tudja"

Elöljáróban minden érdeklődő készüljön fel a legrosszabbra: nincsenek igazán tippek és trükkök a sor elkerülésére, 10-től este nyolcig a fesztivál minden napján durván sorakozhat mindenki. A vasárnapot nem számolva persze.

A tömegnyomornak pedig nincs igazán egy határozott oka, több apró részlet miatt nagy a tumultus, és fogyhatnak el bizonyos népszerűbb termékek:

• Méretproblémák: A bolt kicsi, nem tudnak igazán sokat terméket raktárra venni, és hiába a napi többszöri szállítás, úgy tűnik, még ez kevés néha. Pedig még a tulaj maga is hordja az árut. Egyébként ugyanezen okokból nem tudnak behűteni sose elég italt, nincs annyi hűtőjük, hely se lenne hozzá.
• Befektetési gondok: Nincs árleolvasó gépük, emiatt a kasszánál kell mindent bepötyögni, ami elég lassú. Azt mondták, erre a négy napra nem éri meg felszerelni az üzletet ilyesmivel, ami azért végtelen uniós támogatások világában kicsit gyanús is lehet. Mindenesetre Bánkon tényleg nagyjából 700-an laknak, és van egy másik bolt is a falu mások oldalán, tényleg nem robbanthatja szét a forgalom a boltot egy átlagos kedd délelőtt.
• Folyamattervezési hiányosságok: A kasszás gyors munkavégzését két körülmény még látványosan nehezíti. Az egyik, hogy nincs elég jól kiírva, hogy a gyümölcsöket le kell méretni a húspultnál, ezért visszaküldik oda egy darab barackkal is a rutintalanabbakat, akiknek ezért tovább csökken a vásárlási élményük és a sor is állhat még pár percet. Emellett sokszor nem lehet kártyával fizetni, de csak egy olyan felirat van kinn, hogy kártyás fizetésnél előre kell szólni. Ez további vitákhoz, kölcsönkérési alkudozásokhoz vagy eredménytelen vásárlásokhoz vezet. A kasszás ugyan néha elkurjantja magát, hogy nem lehet kártyával fizetni, de azért ez akkor is elég tökéletlen megoldás.

Az alkalmazottak egyébként segítőkészek és viszonylag lelkesnek tűntek, azt mondták szeretik ezt a pörgést ilyenkor. A nagy sor szerintük azért belefér, hiszen aki ide jön, az általában tudja már, hogy nem ilyen pikk-pakk módon lesz letudva ez a vásárlás. Főleg egyébként a kis holmik mennek ilyenkor joghurtok, kekszek, csokik, ilyesmi.

Azt is elmondták, hogy igyekeznek leszűrni termékszinten is tanulságokat, ami előző évben nagyot ment, abból többet rendelnek az aktuális évre. Itt mondjuk kaptak tőlem egy komoly fekete pontot a fesztiválozók, hiszen például a röviditaloknál az egyik legjobb helyen polcon a "Trendi" márkájú 21 százalékos borpárlatok sorakoztak kihívóan. 

Egyébként elvileg egy cégben vannak a bolt mögötti falatozóval és kocsmával is. Ha ez a számlát adó Tavi Center Kft, akkor papíron nem lehet ebből meggazdagodni, az elmúlt években 60-70 milliós éves forgalom mellett alig pár százezres üzemi eredményt hoznak össze, ami még kereskedőcégeknél is alacsonynak számít. Bérként se nagyon vehetik ki a pénzt, a 11,7 milliós összes éves személyi ráfordításuk 7 alkalmazottra minimálbér közeli béreket sejtet. Azt még elmondták, hogy ilyenkor egyébként boldog-boldogtalan dolgozik, és tényleg, csak a boltban voltak négyen, besegíthet az egész család.

Szóval nagyjából így állunk a bánki bolt titkával, érdemibb költségű beruházás és kisebb folyamatbeli megoldások nélkül valószínűleg nem fog csökkenni jövőre se a sor. Legközelebbi oknyomozó-tényfeltáró riportunkban pedig lehet, hogy utánajárunk, hogy hova vezetnek az alsópetényi utat átszelő, fűvel benőtt sínpárok, és mennyi van még meg a sínekből.