A Mol Nyrt. bejelentette, hogy 1 milliárd dollárt (csaknem 300 milliárd forintot) költ egy új petrolkémiai technológiára. Az integrált poliol-gyártás nagy előnye, hogy nincs ilyen a kelet-közép-európai régióban, pedig az autóipar lelkesen fogyasztja a poliolból készíthető minőségi műanyagokat.
A Mol Nyrt. bejelentésének talán nem is az a legfontosabb eleme, hogy hatalmas petrolkémiai beruházásba fog a cég (ezt már tavaly november óta tudhattuk), hanem az, hogy a magyar multi egy valóban értékes licenc közelébe jutott.
A poliolok, a poliuretán műanyagok egyik összetevői, ezeket elsősorban az autóipar, az építőipar és a bútoripar hasznosítja, integrált poliolgyártó nincs a kelet-közép-európai régióban. Noha felhasználó bőven lenne, elég, ha a szlovák, vagy a magyar autóiparra gondolunk, amelyek e két ország gazdaságát alapvetően dominálják. Vagyis, ha elkészül a sokféle kockázatot is rejtő beruházás, akkor nagy kereslet lehet a termékekre.
A Mol most német cégekkel, így az Evonik IP és ThyssenKrupp vállalatokkal írt alá szerződést a licencekről, míg a tervezési és kivitelezési munkálatokhoz a világ legnagyobb vegyipari processing cégét, vagyis az amerikai Fluort bízta meg.
Pletser Tamás, az Erste olajipari elemzője szerint a fejlesztés jó irány, korábban már a kazincbarcikai BorsodChem is próbálkozott belépni erre a piacra, a kérdés csak az, hogy a Mol „bátrabb” megközelítése mennyire lesz zökkenőmentes. Mire gondolunk? A környék más nagy, integrált olajipari vállalatai, például a lengyel PKN Orlen más stratégiát választottak. A lengyelek például összeálltak Európa legnagyobb vegyipari cégével, a holland LyondellBasell nevű társasággal. Létrehoztak egy vegyes vállalatot és azóta úgy fejlesztenek, hogy a hollandok, akik már tucatnyi petrolkémiai gyárat felépítettek, összefogják a technológiai feladatokat.
A Mol más irányt vett, ő licencet szerez, és saját fejlesztésbe fog. Ez operáció szempontjából kockázatosabb egyedül, illetve egyedileg összeválogatott partnerekkel, tanácsadókkal kell sok mindent kitalálni, megszervezni, de van egy nagy előnye, a szabadság.
Maga az irány nem meglepő, a tavaly november 7-i „forradalmi” Mol-stratégia a globális upstream (kutatás-kitermelés) helyett inkább a regionális fókuszú downstream (feldolgozás-kereskedelem) irányába tette a súlyokat.
Nagyon leegyszerűsítve ez arról szólt, hogy megpróbálhatunk a világon mindenfelé, így az Északi-tengeren akár, vagy a Közel-Keleten is olajat keresni és termelni, de lehet, hogy ebben nincs versenyelőnyünk, míg a regionális értékláncokban, például a petrolkémiai termékekben nagyobb lehet a helyzeti előnyünk.
A mostani bejelentés szerint a poliol-gyártáshoz ugyan még nem az összes licencet szerezte meg a Mol, és azt kívülről nehéz felmérni, hogy pontosan hol tart a cég, de talán a neheze már megvan,
Egy ilyen globálisan is ritka és értékes licenc megszerzése sokszor nem is pénzügyi kérdés, hanem politikai. A nagy gyártók féltve őrzik a tudásukat. Aztán valamiért mégis meg lehet velük egyezni. Legendás sztori volt e tárgykörben, amikor a BorsodChem meg tudott venni egy hihetetlenül értékes licencet. Az MDI nevű, magas nyereségtartalmú terméket alig heten gyártottak a világon. A két vezető játékos azonban összeveszett, a német BASF egy picit megelőzte Kínában a japán Sumitomot, amelyik úgy próbált visszavágni, hogy a német gyártáshoz közel ő is eladott egy licencet, Ennek a torzsalkodásnak lett a haszonélvezője a magyar gyár.
A közlemény nem szól erről, de logikailag ez a gyár csak Tiszaújvárosban képzelhető el. És azt gondoljuk, hogy a beruházást Molnár József, a Molt vezető triumvirátus egyik tagja (vezérigazgató) fogja majd össze.
Érdekes a tervezés és a mérnöki munkák kérdése is, ezt az amerikai Fluor végzi majd. A közlemény nem szól a nemrégiben a Mol által megvásárolt OT Industries szerepéről, pedig a tavalyi dealnél arról lehetett hallani, hogy a tervező és kivitelező céget éppen a nagy petrolkémiai beruházási lendület miatt vette meg a társaság.
Ami a technológiát illeti, annak „szívét” a közlemény szerint a Evonik IP és ThyssenKrupp vállalatok által kifejlesztett, környezetbarát propilén-oxid gyártás képezi. Az ipari létesítmény évente 200 ezer tonna propilén-oxidot termel majd, és a Mol ezt alakítja majd poliol termékké. A komplexum több létesítményből áll majd: a propilén-oxid üzemen kívül több poliol gyártósorból és számos, az üzemek működéséhez szükséges kiszolgáló létesítményből.
A Mol 2030-as hosszú távú stratégiája alapján 2017-2021 között összesen 1,9 milliárd dollár értékben szándékozik beruházni a petrolkémiai üzletágban. A technológiai kapcsolódások miatt elképzelhető, hogy a beruházások elkészülte után a Mol-csoport és a BorsodChem kapcsolata is kiszélesedik.