Egyszer volt, hol nem volt, létezett egy miskolci cég, az IND. Nemzetközi mércével is jók voltak az elektronikus banki megoldásokban, meg is vette őket egy londoni cég, a Misys. Az egész hóbelevanc az afroamerikai szuperbefektető, Robert F. Smith alapjáé lett. A guru azóta összevissza pakolgatja a cégeit, de a sok átalakítás közben a magyar részek ázsiója csak nő.
Mutassuk be először a sztori csúcsragadozóját! Robert F. Smith Austinban (Texas) született, felmenői középosztálybeli értelmiségiek voltak, szülei például mindketten tanárok. A kis afroamerikai fiú ott lehetett Martin Luther King híres „van egy álmom” beszédén is, igaz, ebből sok mindenre nem emlékezhetett, hiszen lelkes édesanyja félévesen cipelte el az eseményre.
Smith azonban később valóban beteljesítette az amerikai álmot, remekül tanult, kiváló ösztöndíjakat kapott, mérnök lehetett, majd MBA-zett. A Goldman Sachs pénzügyi csoportnál már jól fizetett befektetési szakemberként foglalkozott technológiai befektetésekkel, amikor 2000-ben egy Brian Sheth nevű 22 éves fiatalemberrel összeállt, és alapított egy saját tőkealapot, a Vistát.
Kevés pénzzel kezdték, de mivel eddigi 17 befektetésük közül még egyszer sem buktak pénzt, több üzlet pedig kifejezetten nagy bulinak bizonyult, így mára az alap 10 milliárd dolláros lett, 2015-ben meg is választották a Vistát a megelőző tíz év legsikeresebb magántőkealapjának. Smith kikerült a Forbes címlapjára, és minden megnyilvánulásából sugárzik, hogy elképesztően sikeres ember, és ennek tudatában is van.
A hazai startup- és tőkebefektető-világ erősen közösségi forrásokra apellál. Ebben a rendszerben a befektetők kedvenc mantrája az, hogy tíz befektetésből jó, ha egy sikeres. Smith úr nem ennek az iskolának a híve. Az ő alapja még soha egyetlen befektetésével sem bukott. Igaz, a valóság az, hogy ő nem klasszikus startup-befektető. Mindig informatikai, technológiai vállalkozásokba fektet, de jellemzően olyan méretes cégekbe, amelyek most éppen megtorpantak kissé és ő újra lendületbe hozza őket.
Hogy a lehengerlő magabiztossága miatt ilyen sikeres, vagy a sikerei tették végtelenül magabiztossá, ezt már nehéz szétszálazni, de Robert Smith óriási sztár, igazi celeb. Még mindig Texasban él, öt gyermeke van, köztük két nagyon kicsi baba is, akik újabb házasságában, Hope Dworaczyk, lengyel származású Playboy-modelltől születtek. Az egykori Miss Texasról azért tudni kell, hogy nem csak a külsejével sikeres, házasságuk idején már fitnesszel, életmód-tanácsadással foglalkozó üzletek vezetője is volt.
Robert Smith – ismerői szerint – egy hihetetlenül vidám, nagyhangú, laza ember, aki nyilvános szereplései során mindig méregdrága, kissé hivalkodó, egyedileg gyártott ruhadarabokban jelenik meg.
nemrég pedig a politikai és üzleti világ krémjének beszélhetett a davosi világkongresszuson. Technológiai témákban csak ő, valamint az IBM és a Google első embere adott elő. Smith arra is nagyon büszke, hogy
Talán mondani sem kell, hogy e minőségében is ő az első, aki afroamerikaiként töltheti be a posztot.
17 év 17 jó befektetése után Smith természetesen már szupergazdag ember, 3 milliárd dollárosra becsült vagyonával ő a legvagyonosabb afroamerikai férfi az Egyesült Államokban. A férfit azért fontos hangsúlyozni, mert a tévés személyiség és üzletasszony Oprah Winfrey nagyon sokáig megelőzte. 2017-ben Smith már a Forbes kimutatása szerint lehagyta a vagyonos hölgyet, de az egészen biztos, hogy a férfiak között ő a legvagyonosabb.
amelynek megértéséhez kicsit érdemes visszatekinteni a múltba! A Vista, vagyis Smith texasi alapja 2012-ben a londoni tőzsdéről kivásárolta a Misys nevű londoni fintech céget, amit összetolt a korábban a Thompon Reuterstől megszerzett Kondor nevű szoftverrel. Smith eleddig erre az egy dealre mozdult ki észak-amerikai komfortzónájából, amúgy minden befektetése amerikai.
A fekete mágus már korábban felvett csapatába egy másik afroamerikai üzletembert, a környezetében szerényen csak „a zseniként” aposztrofált Martin Taylort. Ő ekkor már nagy név volt az it-szakmában, mert Steve Ballmer vezetése idején valójában ő volt a Microsoft stábjának a vezetője. Taylor 2006-ben váltott, otthagyta a Microsoftot és a Vista egyik topvezetője lett. Kinézte magának a fintech-világ egyik leggyorsabban növekvő cégét, a magyar, részben miskolci, részben budapesti IND-t. Taylor és az IND-t vezető Vinnai Balázs 2014-ben megállapodtak, a Misys bekebelezte az IND-t, és Vinnai a Misys digitális banki csapatának irányítójaként benne maradt az új cégben is.
Ekkor derült ki a cégnél maradó sok magyar it-szakember számára is, hogy miként dolgozik Robert Smith. Azt már említettük, hogy a Vista alapvetően mindig komoly piaci részesedéssel rendelkező cégeket vesz meg, azokban általában száz százalékot szerez, és az a célja, hogy a megtorpant nagyvállalatokat újra növekedési pályára állítsa.
Igen ám, de hogyan? Smith nem szégyenlős. Nem gondolja azt, hogy neki kéne a különböző vállalati kultúrákhoz igazodnia, inkább saját receptből főz. Két eszköze van, a Vista cook book, vagyis egy „szakácskönyv” kész receptekkel, illetve az előbb említett Martin Taylor vezette Vista Consulting Group (VCG) nevű tanácsadó cége, ahonnan az újonnan megszerzett cégekhez nemcsak teljesen kész megoldásokat, de sokszor menedzsmenteket is szállít.
A cook book alapján a Vista szinte minden megszerzett cégnél ugyanazokat a vállalatirányítási metódusokat alkalmazza, költségcsökkentést, szervezetlaposítást, marketingmegoldásokat, illetve értékesítési trükköket. A VCG csapatában pedig olyan menedzserek ülnek, mint például az indiai származású Nadeem Syed, akik azonnal mozgósíthatóak. Smith most éppen a Mysis élére tette be a szupermenedzserét, de előtte már két másik cégénél is dolgozott.
Lehet, hogy ez véletlen és nincs jelentősége, de az is lehet, hogy egyfajta szervezeti kultúra következménye. A csapat tehát elkezdte feljavítani az IND-vel kibővített Misyst, és tavaly októberben Smith úgy látta, hogy már meg is lehet kezdeni a befektetés nyereségének realizálását.
Londonban szerette volna tőzsdére vinni a cégét, első körben 20-25 százalékos részt értékesített volna. Ha sikerült volna, hatalmasat nyer, mert miközben voltaképpen csak 600 millió dollárt költött a cégre, a sikeres tőzsdei eladás 4 milliárd dollárra értékelte volna a társaságot. A képlet valójában kicsit bonyolultabb volt, mert Smith drágábban vette meg a társaságot, de rögtön kibocsátott egy olyan vállalati kötvényt, amelynek a kamatait a Misys nyeresége fedezte, így saját pénzből tényleg csak 600 millió dollárt kellett kockáztatnia.
Az érintettek szerint a brexit volt az oka, de az biztos, hogy a nagy amerikai befektetők tartottak a gigantikus londoni üzlettől, így azt érdeklődés hiányában le kellett fújni. Smith egyáltalán nem esett kétségbe, taktikát változtatott, ha eladni nem lehet, akkor biztosan venni érdemes.
A Misys is már globális fintech cég volt, de azért a forgalmának a zöme Európából érkezett, a növekedés pedig főleg Ázsiából és Afrikából. Vagyis az észak-amerikai láb nem volt annyira erős. Robert Smith talált egy nagy kanadai céget, amelyik viszont éppen itt volt bombaerős. A kanadai (torontói) D&H (az alapítók valamikor egy Davis és egy Henderson nevű úr volt) jó drága portéka volt, majdnem 3 milliárd kanadai dollárba fájt, de Smithnek megérte, mert a két cég összetolásából lett egy valóban világszinten is versenyképes fintech cége.
Az új társaságokból gyűrt egy harmadikat, elnevezte azt Finastrának, és utóbbi már valóban benne van a top 3 globális fintech cégben (a másik két cég neve FIS és Fiserv).
A Vista célja borítékolhatóan az, hogy amennyiben az összegyúrás sikeres lesz, akkor megint megpróbálja majd egy szakmai játékosnak vagy tőzsdén keresztül a befektetők sokaságának értékesíteni a céget.
És hogy kapcsolódik mindez Magyarországhoz? Gondoljunk csak megint a Vista „szakácskönyvére”! Ebben előkelő helyen szerepel az a javaslat, hogy a magas költséggel működő helyekről az alacsony költséggel működtethető lokációkra kell átcsoportosítani az üzletet. A Finastrán belül létrejött egy nagy üzletág, a Finastra Digital, ezt Vinnai Balázs vezeti. Ő lett az egész csoport digitális vezetője (chief digital officer), és bekerült a globális cég úgynevezett leadership teamjébe, ami hasonlatos a részvénytársaságok igazgatóságához.
Izgalmas feladat, igaz, nem könnyű egy globális posztot Budapestről vinni. Vinnai Balázs elmesélte az Indexnek, hogy állandóan utazik Európa, Ázsia és a Közel-Kelet között. Próbálja persze minél jobban optimalizálni, lerövidíteni a kint töltött időket, de ez nem olyan egyszerű.
Ha el kell utaznom egyetlen meetingért Vietnamba, az optimális járatokkal is legalább három nap távollét
– meséli. Mindenesetre jó eséllyel az egykori IND bázisán felépült budapesti és miskolci kapacitások most bővülhetnek. A Finastra nagyon erős a kelet-közép-európai térségben. Bukarestben 600 embert, a lengyel Gdyniában 300 főt, Budapesten és Miskolcon 280 munkavállalót foglalkoztat, de a cég most erősítené a magyar aktivitást. A topvezetők beleszerettek a magyar helyszínbe, az adózásba, az infrastruktúrába. Egyedül legújabb kori nagy problémánk, a képzett munkaerő felvételétele okoz nehézséget.