Győr városában nagy sportesemény kezdődik vasárnap: július 23-tól a város ad otthont az egyhetes Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválnak. Nagy buli lesz, 10 sportág, rengeteg sportoló, temérdek lelkes önkéntes, kismillió szponzor. Az előkészületek egyik fontos eleme volt az étkeztetés biztosítása. Amit meg kellett valakitől rendelni.
Domanyik Eszter, a győri polgármesteri hivatal illetékes vezetője elmesélte, hogy az étlap összeállításánál szigorú előírásokat (Európai Olimpiai Bizottság, sportorvosi stáb, dietetikusi állásfoglalás) kell figyelembe venni, a sportolók számára előírt speciális étrendet, allergéneket, gluténmentes étrendet, 50 országtól érkező speciális kéréseket is figyelembe kellett venni.
De ki legyen a szállító? Az egész úgy kezdődött, hogy Győr városa meghirdette az „Étkeztetés biztosítása a Győri Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál 2017 (EYOF) résztvevői részére” elnevezésű pályázatát. Innentől a folyamat jól nyomon követhető a www.kozbeszerzes.hu oldalon, de Domanyik Eszter is készséggel segített nekünk a pályázat körülményeinek megismerésében.
A nyílt pályázaton ketten indultak el.
Végül az első induló, a helyi konzorcium nyerte a tendert. Ez eddig rendben is volna, csak az is látszik a honlapon, hogy az ajánlatok kibontásánál szinte hihetetlen árkülönbség alakult ki a két ajánlattevő között.
A győztes cég, a Diákolimpia 2017 Kft. első körben 1,196 milliárd forintért vállalta a feladatot, a másik induló, az Eurest Kft. 229 millió forintért, vagyis a másik induló árának ötödéért. Bár sem a későbbi győztes, sem a későbbi vesztes nem válaszolt kérdéseinkre, elsőre nem tűnik életszerűnek, hogy a tapasztalt, nemzetközi cég ne tudna árazni, és ennyire elkalkulálta volna magát, de folytassuk a sztorit!
A bírálók hiánypótlásra szólítottak fel mindkét indulót, ráadásul azt is kezelni kellett, hogy a magasabb ár felfelé kilógott a rendelkezésre álló keretből. A folyamat végén aztán mégis a magasabb ajánlatot beadó céget bízták meg, igaz az árat végül le tudták alkudni 896 millió forintra. vagyis, miután a nyertes ismét átfésülte az ajánlatát, talált benne 300 millió forintnyi „felesleget”, így Győr városa végül nem az ötször drágább ajánlatot fogadta el, hanem csak a négyszer drágábbat.
Természetesen az okokról, az árazásról, illetve a pályázatról igyekeztünk megkérdezni az érintetteket, de a pályázók válaszainak hiányában, itt most elsősorban Domanyik Eszter szavaira tudunk hagyatkozni, aki elmondta, hogy az árkülönbözőségére vonatkozóan az ajánlatkérő nem tud választ adni. Felhívta továbbá a figyelmünket, hogy a nyertes konzorcium feladata az étkezősátrak teljes körű berendezése, valamint az összes konyhatechnikai eszköz (sütők, melegítők, mosogatók) biztosítása, a humánerőforrás biztosítása, az engedélyek beszerzése is.
A kiírást megtaláltuk ugyan a neten, ahol napokra bontva látható a feladat, de valamiért az olimpia résztvevőinek összesített számát nem leltük. Győr közlésére hagyatkozunk, azt hallottuk, hogy 7000 ember, 11 napig tartó, napi három étkezéséről és többezer lunch boxról szólt a feladat.
Ha nagyon durván felfelé kerekítünk, akkor 250 ezer adag ételről szólt a pályázat , bár vélhetően a 200 ezer adaggal sem lőttünk volna alá, mert a versenyzők egy jelentős része nem a hét napos verseny és a négy napos előkészületek teljes időtartama alatt marad Győrben. Mindenesetre, ha a legnagyobb elképzelhető adagszámmal, a 250 ezer adaggal kalkulálunk, akkor is minden egyes egység átlagosan 3584 forintba kerül.
Aki figyeli a gyerekei ebéd-befizetéseit, az tudja, hogy a közétkeztetésben 400-500 forintosak a meleg étek fejadagok, de még a minőségi tömeges étkeztetésben sem nagyon mennek 1000-1200 forintos fejadagok fölé. Ilyenkor azért valóban vannak pluszköltségek, hogy rövid időre kell megteremteni egy méretes konyhai, munkatársi és étkeztetési infrastruktúrát, lehetnek speciális alapanyagok, de az egyik általunk megkérdezett szakértő szerint ez az ár így is olyan, mintha valaki kilométerenként 1000-1500 forintos áron bejelentkezne taxi-szolgáltatással, vagy vállalná, hogy kávét főz adagonként 750 forintért.
Az előbbi tender történetéhez úgy jutottunk, hogy a hazai étkeztetési - közétkeztetési piacot vizsgáltuk, mert a szektor gyakran izgalmas téma mostanában a sajtóban. Részben azért, mert politikailag támogatott szereplők részvételével intenzív átalakuláson megy keresztül, részben azért, mert sajnálatosan rossz állapotban van, amit nemrégiben egy tömeges ételmérgezés esete is bizonyított.
Az eset tavaly történt, amikor az óbudai id. Béres József Általános Iskolában 258 gyermek lett rosszul a piacvezető közétkeztető, a Hungast-csoport érdekeltségi körébe tartozó Gyermekmenza Kft. főztjétől. Az utóbbi évek legnagyobb tömeges ételmérgezésének ügyéből hosszú bírósági procedúrája lett, de ez már jogerősen lezárult. Véglegesnek tűnik a megállapítás, az ominózus hús nem volt megfelelően hőkezelt, a gyerekek tehát nem véletlenül, hanem az elszabadult kórokozók miatt hánytak és kaptak hasmenést tömegesen.
A Gyermekmenza Kft. ebbe a verdiktbe sokáig nem akart belenyugodni, fellebbezett, majd a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon is megtámadta a határozatot, de végül mindenhol vesztett. Meg is kapta a büntetését, és itt jön a slusszpoén, mindezért összesen 450 ezer forint bírságot.
Ami azért is furcsa, mert a hatóságnak valójában bőven lett volna tere büntetni. A vonatkozó törvény (az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény) elég pontosan fogalmaz, az élelmiszerlánc-felügyeleti bírság legmagasabb összege százötvenmillió forint, legkisebb összege tizenötezer forint.
De mi alapján dönti el a hatóság, hogy a tág intervallumon belül hova teszi le a voksát? Hallgassuk ismét a szabályozást: „A hatóságnak a bírság kiszabásakor a jogszabályok értelmében többek között figyelembe kell vennie a jogsértés súlyosságát, a megvalósult jogsértések számát, valamint a potenciálisan érintett ügyfelek számát, továbbá az ügyfél együttműködését is."
A jelenlegi étkeztetési szabályok alapján az éttermi maradékot, vagyis a moslékot már nem lehet odaadni a sertéseknek. A rendkívül részletes rendeleti szabályozás érdekes olvasmány, például külön rendelkezik a „szarvak és paták” felhasználásáról. A moslékot azért nem kell feltétlenül megsemmisíteni, az érvényes szabályozás szerint a moslék felhasználására engedéllyel rendelkező személyeknek, vállalkozásoknak át lehet adni (ilyenek lehetnek az elismert kutyakennelek, a kutya- és macskamenhelyek, a cirkuszok, az állatkertek, a vadasparkok részére). Haszonállatok (a prémes állatok kivételével) takarmányozása azonban moslékkal tilos. Vagyis nagyon leegyszerűsítve a moslékkérdést, a maradékot nem szabad olyan állatnak adni, amelyikből később emberi táplálék lesz.
Ha mindezeken végigszaladunk, különösen érthetetlen a döntés. Mi lehet súlyosabb jogsértés, mint a gyerekeket érintő tömeges ételmérgezés? A potenciálisan érintett ügyfelek száma 258. És sajnos az ügyfél együttműködése is aligha lehetett volna negatívabb, teljes tagadás, folyamatos bírósági ellenállás. A serpenyő pozitív oldalán csak a negyedik pont lehetett, vagyis a kedvező előélet, az, hogy korábban még nem marasztalták el a céget ilyen ügyben.
A magyar közétkeztetési piac iparági becslések szerint évente 200 milliárd forintos. Ennek körülbelül a felét adják az iskolai menzák, míg a másik felét a többi nagy közétkeztető (a kórházak, a börtönök, a hadsereg, illetve a piaci vevők, vagyis a gyárak, üzemek). A felsorolt étkezési helyekből is látható, hogy ez a piac alapvetően közületi és elsősorban állami megrendelőkből él.
És van jó néhány sajátossága.
A közétkeztetési piac eléggé fragmentált, sok kisebb településen oldják meg önerőből az étkeztetést, konyhásokat vesznek fel az iskolában, vagy a település egyetlen étterme vállalja a szolgáltatást. Vannak azonban nagyobb csoportok is.
A legnagyobb játékos a HunGast-csoport, amelyet a sajtó előszeretettel hoz összefüggésbe Bánki Erik fideszes képviselővel. A Hungast jelenleg is éppen terjeszkedik, felvásárolta az Elamen Zrt. a korábban elsősorban az utalvány-üzletágáról ismert francia Sodexo Magyarország catering részlegét is,
A többiek közül nagyobb szereplő A Pensió-csoport, a PQS, a Julienne, az Eurest, a Suli-Host. és állítólag már a mindenevő felcsúti vállalkozó, Mészáros Lőrinc is kopogtat a szektorban.
Iparági forrásaink szerint a nagyobb városokban, a zsírosabb megbízások körül kevés a tiszta verseny. A megfelelő politikai támogatottsággal is bíró cégek inkább a kiszámítható, egész éves megbízásokat kedvelik.
A kórházak ellátása már nehezebb, nagyobb felelősség, többféle diéta, pontosabb dietetikai ellenőrzés vár a szolgáltatókra. Az orvosilag indokolt diétákat egyébként az iskolákban is figyelembe kell venni (így a cukorbetegséget, vagy a gluténérzékenységet), de a „hobbidiétákra”, így a paleo-étkezésre nem kell a törvény szerint figyelemmel lennie a szállítóknak.
A legnehezebb az egyedi esemény, mint a nyitó történetünkben említett sportesemény ellátása. Ilyenkor ugyanis a cégeknek ideiglenes munkaerőt kell felvenni, nehezebben kivitelezhető és árazható a szolgáltatás (ez persze csak egy bizonyos szintig indokol magasabb árazást, nyitótörténetünk szolgáltatása így is elképesztően drága.)
Ha pedig egy csókos cég megkíván egy megbízást, tág tere van annak, hogy azt el is vigye.
Három módja is van annak, hogy a közbeszerzési folyamatban, a már előre kiválasztott baráti cég nyerjen.
Aki valójában semmiképpen sem nyerhet, az majd úgyis elfárad.
(Borítókép: A győri küldöttség átveszi az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál lángját Rómában, 2017. május 22-én. Fotó: MTI/Kovács Tamás)