2016 végén Törökország gazdasága elég siralmas állapotban volt: a török líra több éves mélyponton volt, a GDP zuhant, az elemzők közül sokan már közelgő államcsődtől tartottak, aztán idén az első negyedévben 5 százalékot bővül a török össztermék, és a líra is stabilizálódni tudott nagyjából. Erdoğan saját jogköreinek növelése mellett tudta végigvinni a stablizációt, miközben még egy óriási államosítási rohamot is végigvittek. Kérdés, hogy milyen következményei lesznek ennek hosszabb távon.
Az év elején még azt írtuk, hogy Törökország nagyon közel áll a gazdasági katasztrófához: a török líra zuhanása megállíthatatlannak tűnt, és a növekedéssel is voltak bajok bőven. Ehhez képest, ahogy az ábrán is látszik, a líra nagyjából stabilizálódott a dollárral szemben, és a GDP is 5 százalékot nőtt az idei első negyedévben.
Az, hogy a török gazdaság nem omlott össze, nagyjából a szerencsének és a kormány lépéseinek köszönhető, az viszont egyáltalán nem egyértelmű, hogy Erdoğanék gazdaságpolitikai intézkedései valódi megoldást jelentenek a problémákra, igazából elég könnyen benne van a pakliban, hogy csak a szétesés elodázására lesz elég a török kormány válságkezelése.
De mik voltak ezek az intézkedések? Az egyik legfontosabb az volt, hogy a puccs után nem sokkal a török kormány létrehozott egy állami vagyonalapot, ami egyfajta alternatív költségvetésként működik. Az alapot például az állami szerencsejátékmonopólium bevételeiből töltötték fel, de több rendelet is született még, amik állami forrásokat irányítottak át az alapba. A vagyonalapból a kormány a parlament hozzájárulása nélkül tud költeni, amit az ellenzék kifogásolt is, viszont Erdoğanék a rendkívüli állapotra hivatkozva érveltek a parlament megkerülésének szükségessége mellett.
A kormány többek között ebből az alapból finanszírozott olyan infrastrukturális beruházásokat, amik az első negyedév kiemelkedő növekedéséhez járultak hozzá. A költségvetési kiadások növelése azért is tudott ennyit számítani a növekedésben, mert az állami kiadások a török GDP nagyjából egyhatodát teszik ki. A kiadások növelése mellett a tartós fogyasztási cikkek áfáját is csökkentették, ami az állami alkalmazottak béremelésével együtt a lakossági fogyasztás felpörgését okozta, miközben sok hitelben úszó cégnek enyhítették a törlesztési feltételeit, ami ideiglenesen szintén jó hatással volt a gazdaság egészére.
Februártól kezdve a gazdaság stabilizálódása miatt a külföldi befektetők is elkezdtek újra a török líra felé kacsintgatni, ami az árfolyam stabilizálódásában mutatkozott meg. Áprilisra az országba érkező turisták száma is 2 millióra nőtt, ami 18 százalékos emelkedést jelent 2015 áprilisához képest. Ekkor volt, hogy a törökök összevesztek Oroszországgal, ami erre letiltotta a vízumot a Törökországba nyaralást tervező oroszok számára. A növekedés azért is ennyire látványos, mert a török turizmust a folyamatos terrortámadások is jelentősen visszavetették.
A költségvetési eszközök mellett a kormány a pénzügyi rendszeren keresztül is igyekezte beindítani a növekedést: egy állami hitelgarancia-programon keresztül így 50 milliárd lírányi hitelt szórtak ki nagyjából 300 ezer vállalkozásnak. A török vezetés azóta további intézkedések bevezetésének lehetőségét is belengette, amiknek az lenne a célja, hogy a bankok még többet hitelezzenek lírában, miközben már így is a nemzetközi átlag felett vannak a hiteleik lírában denominálva.
Az állampuccs óta a hitelezés 22 százalékos bővülése elég nagy szerepet töltött be a növekedés 5 százalékra bővülésében, ugyanakkor ennek rövid távon a hitelezés drágulása lett az ára (hiszen hitelbőségben a bankoknak drágábban kell adniuk a hiteleket, hogy nyereségesek tudjanak maradni).
A török vezetés nyilatkozatai alapján az elmúlt hónapok hiperaktív gazdaságpolitikáját nyugalmasabb időszak fogja követni a kormányzat részéről 2020 után, azonban az elemzők közül sokan attól tartanak, hogy a kormány által felpumpált hitelalap túl nagy kockázatot jelent a török gazdaságnak hosszú távon. Konkrétan azt kritizálják, hogy az alap csak a cégek hiteleinek újrastrukturálására elég, de hosszabb távon nem javítja a pénzügyi rendszer egészének stabiltását, ráadásul könnyen hitelspirált idézhet elő, ha a cégek rászoknak a kevésbé kockázatos állami fedezetű hitelre.
A tervek szerint Törökországban 2019 novemberében tartanának összevont elnök- és parlamenti választásokat, ami után az április népszavazás eredménye értelmében jelentősen kiszélesítik az elnök jogköreit, és Recep Tayyip Erdoğan lényegében teljhatalmat szerezhet.
A gazdasági élénkítés Erdoğannak azért lehet fontos, hogy a választások előtt kellő támogatást szerezzen, ugyanakkor ebben az lehet a kockázat, hogy a hitelezés túltolása a választások után az infláció és a munkanélküliség elszálláshoz vezethet, ha mondjuk egy külső gazdasági sokk éri az ország gazdaságát. A hitelezés túlfutása mellett az állami kiadások elszállása is kockázatot jelent hosszabb távon. A Bloomberg több elemző becslését összesítő előrejelzése alapján ennek ellenére 2017 egészére 3,5, 2018-ra pedig 3,1 százalékos növekedést jósol Törökországban.
A gazdasági összeomlás megállítása mellett a török kormánynak arra is maradt ideje, hogy elég jelentősen belenyúljon a gazdasági tulajdonviszonyokba. A sikertelen puccskísérlet óta eltelt egy évben a török kormány összesen nagyjából 11 milliárd dollárnyi (csaknem 3000 milliárd forintnyi) értékben államosított 965 céget, amiknek összesen több mint 46 ezer alkalmazottjuk van.
A cégeket vagy teljesen einstandolták, vagy állami felügyelőket jelöltek ki az élükre. Az államosítások már azelőtt elkezdődtek, hogy tavaly júliusban a hadsereg vezetésével puccsot kíséreltek meg Recep Tayyip Erdoğan kormánya ellen, de a puccskísérlet után pörögtek igazán fel.
A vállalatok állami tulajdonba vételét az Erdoğan-rezsim azzal indokolja, hogy ezek a cégek valamilyen módon az összeesküvésért felelőssé tett Fethullah Gulen USA-ban élő hitszónokhoz kötődnek. A kormány elég gyenge lábakon álló érvelése szerint az államosítások bizonyítékot jelentenek arra vonatkozóan, hogy a Gülen által létrehozott „háttérhatalom” milyen mélyen beférkőzött a török gazdaságba és az államba.
Gülen korábban Erdoğan egyik legfőbb szövetségese volt, mindketten iszlamista háttérrel rendelkeznek, és miután Erdoğan pártja, az Igazság és Fejlődés (AKP) 2003-ban hatalomra került, Erdogan és Gülen együtt igyekezett egy gazdasági holdudvart létrehozni, hogy ellensúlyozzák az akkoriban még domináns szekuláris elit hatalmát a gazdaságban és az államigazgatásban. Az ő szövetségük hozta létre például a gigantikus ipari konglomerátumot, a Boydak Holdingot, vagy a Bank Asyát, amik most állami felügyelet alá kerültek egy csomó más céggel egyetemben.
A Financial Times cikke szerint a puccskísérlet bukása óta tartó leszámolások részeként több mint 140 ezer embert rúgtak ki az állásából vagy csuktak börtönbe, amiért az állam gülenistának titulálta őket. A szükségállapotot bevezető és rendeleti kormányzásba kezdő Erdoğan főleg a katonák, a tanárok és az akadémikusok között tett kísérletet az ellenzékének ellehetetlenítésére.
Az extulajok mára többnyire vagy börtönben vagy külföldön vannak – miközben jogerős ítélet csak kevesük ellen született –, és a szükségállapot miatt arra sincs lehetőségük, hogy bíróságon támadják meg az államosítást lehetővé tevő bírósági ítéleteket. A cégek vagyona egy állami alapba került, de a tervek szerint egy árverést követően hamarosan újra magánkézbe kerülnek a vagyonelemek.
Többek között az ilyen hatalmi túlkapások vezettek oda, hogy Törökország nyugati megítélése az utóbbi időszakban mélypontra jutott: a napokban például az osztrák kormány jelentette be, hogy megtiltja a belépést török gazdasági miniszternek, Nihat Zeybekcinek. Ausztria helyteleníti, hogy az országban a puccs óta „elbocsátási és bebörtönzési hullám indult el”, és hogy „jelentősen korlátozzák a vélemény- és sajtószabadságot”.
És bár ahogy a török líra árfolyamának alakulása alapján tűnik, ezek az emberi jogi kérdések rövid távon nem igazán hatják meg a befektetőket, és a 11 milliárd dollárnyi lefoglalt vagyon elenyésző a nagyjából 800 milliárd dolláros össztermékű török gazdaság egésze szempontjából, egy ilyen horderejű einstand azért akkora csapás a jogbiztonságnak, ami hosszú távon könnyen a befektetések rovására mehet majd.
(Borítókép: Bloomberg/Getty Images Hungary)