Mérnökök közt készített felmérést a Jobsgarden nevű HR-cég, amiben azt jött ki, hogy a
35 százalék szerint jó az oktatás, a maradék 12 százalék szerint viszont rossz a színvonal nálunk. A válaszadók fele szerint voltak az egyetemi oktatóik felkészültek, viszont háromnegyedük szerint az oktatás nem volt elég gyakorlatorientált.
Divatos dolog a gyakorlatorientáltságot számon kérni tetszőleges egyetemen, már csak azért is, mert az egyetem után a munkaerőpiacra kilépve azok helyzeti előnyben lehetnek, akik egy specifikus iparághoz, gyártósorhoz vagy bármi hasonlóhoz már valamennyire ügyesen értenek.
De ez általában elég rövid távú hozzáállás, az ilyen típusú tudás jellemzően egyrészt gyorsan elavul, másrészt egy értelmes ember hamar megtanulja magától is. Az ilyesmi, eleve a gyakorlatot sulykoló tudás lenne elvileg a főiskolai szint számos szakmában. Egy jó egyetemnek pont inkább az a feladata, hogy gyakorlati tippek és trükkök helyett szemléletet adjon és olyan háttértudást, amivel mindegy, hogy milyen iparágba vetődik a végzett hallgató, hamar meg fogja tudni tanulni a finomságait. Többek közt erre is való az úgynevezett elméleti tudás.
Itt van például Orosz László híres kiakadása, ami onnan indul, hogy a Műegyetemen a hallgatói képtelenek elbánni egy 2x2-es mátrixxal (vagy csak túl szégyenlősek). Majd erősebb stílusban, de eljut oda, hogy milyen tudást és gondolkozásmódot érdemes egy egyetemen összeszedni.
A válaszadók nagyjából 90 százaléka volt 22-40 év közti mérnök, szakma szerint a legtöbben gépészmérnökök voltak, egészen pontosan 31 százalékuk volt gépészmérnök. Mellettük még például 25 százalék informatikus, 20 százaléknyi válaszadó pedig villamosmérnök. A többiek fizikusok, matematikusok, mechatronikai mérnökök és egyebek.
A kutatás egyébként kis mintás volt és nem reprezentatív, 126-an válaszoltak online módon a kérdésekre. Így például az országos arányokat valószínűleg nem tükrözi, de nagy vonalakban az eligazodáshoz használható lehet.
Az értelmezhető mérnökökből általában hiány van a környéken, itt is ez látszódott, 85 százalékuk három hónapnál kevesebb idő alatt talált magának állást. Az külön jó hír, hogy normális szakemberekké is akarnak válni, 97 százalékuknak volt fontos a szakmai fejlődés lehetősége egy munkahelyen, a jó fizetés csak a második legfontosabb kategória volt.
Ezért főleg nagyvállalatokhoz akarnak menni, a válaszadók közel háromnegyede szerint jobb munkahely egy nagyvállalat nekik, mint egy kisebb cég. sokan mennek külföldre is, hogy aztán magánéleti okokból hazajöjjenek.
A megkérdezettek 40 százaléka dolgozott már külföldön, de 91 százalékuk 5 évnél csak kevesebb időt, és a leggyakrabban az említett magánéleti ok miatt jöttek vissza. Mondjuk ha már külföld, akkor nem is mennének messzire, a válaszadók több mint negyedének a legvonzóbb célország Németország, aztán jócskán lemaradva az USA jön 13 százalékkal, majd 10 százalék alatti aránnyal Ausztria, Svájc, Hollandia, és Nagy-Britannia. A megkérdezettek főleg határozott idejű projektekre mennének ki szívesen.