Észrevették, hogy az euró egész évben hasít a dollárral szemben? Lassan nem csak a devizapiacok, de mi földi halandók is kezdjük megérteni, hogy ennek mi az oka: az európai gazdaság egyszerűen sokkal jobban teljesít, mint az amerikai. Ráadásul a lesajnált és széteső Európa politikailag is stabilabb lett, a „kívül tágasabb” politika hívei mindenütt visszaszorultak az unióban.
Lassan ideje felismerni, hogy az Európai Unió remek időszakát éli. Gazdaságilag és politikailag is. Pillantsunk rá a devizapiacokra! Az év elején 293 forint volt egy dollár, ma 259 forint. Az euró eközben betonszilárdságú, mindvégig 308 forint maradt. Vagyis, a világ legfontosabb devizája, az amerikai, 12 százalékot gyengült a jellemzően sok problémával küzdő közös európai pénzzel szemben.
Az elmúlt másfél évben az agyonszapult, a lemaradó, a nem hatékony európai gazdaság minden negyedévben gyorsabban nőtt, mint az amerikai
– meséli Elek Péter, a Dialóg Befektetési Alapkezelő Zrt. befektetési igazgatója. A statisztikai adatokat nem olyan bonyolult egymás mellé tenni, de valahogy ezt mintha sokáig nem vettük volna észre. Sőt, mivel szinte az egész világ a dollárban hitt, szaknyelven, „dollárlong” volt, az intenzív dollárgyengülésben az is közrejátszhatott, hogy amikor az euró erősödni kezdett, hirtelen nagyon sokan kényszerültek zárni a pozícióikat.
Mi történt? Feltámadt az unió? Üzenjen már valaki Brüsszelből, hogy mi is megértsük!
Hiszen az Európai Uniót tényleg már csak rutinból is folyamatosan temetni szoktuk, a dinamikus és innovatív Egyesült Államokkal, illetve főleg Dél-Kelet-Ázsiával szemben, de mégis az öreg kontinens mostanában elfelejtett lemaradni.
Ahogy biztosan jó ötletnek tűnt Nagy-Britanniában, a Brexit, vagyis a leválás a döcögős Európáról, ám most nagyon úgy néz ki, hogy minden korábbi várakozásnál negatívabb lesz a hatás a szigetországra nézve.
A tőzsde a legjobb politikai előrejelző,
hiszen itt nem közepesen fizetett politológusok igyekeznek papírszagú elemzéseket elhinteni a médiában, hanem agyonfizetett banki elemzők olyan döntéseket alapoznak meg, amelyeken dollármilliárdok múlnak.” – igazán nagyképű szöveg, ami biztosan valahonnan a londoni City, vagy a New York-i Wall Street közeléből származhat.
Ám, ha belegondolunk, hogy az elmúlt nyolc hónapban miként is viselkedtek a tőkepiacok, akkor tényleg úgy néz ki, mintha a börze ismerte volna fel egyedül időben, hogy miként fognak alakulni az amerikai belpolitikai viszonyok, a német választások, miről fog szólni Jean-Claude Juncker szeptember 13-i évértékelő beszéde, és mintha pontosan előre lehetett volna azt is látni, hogy miképpen állnak szeptember elején a Brexit-tárgyalások.
De ne szaladjunk ennyire előre!
Az euró/dollár keresztárfolyamban nem csak az európai politika erősödése, de az amerikai gyengülése is közrejátszhat – vélik a Wall Street-en. A dollár egyik fő erejét az amerikai politikai vezetésbe és stabilitásba, így az elnökbe vetett erős hit is táplálja. Ám, ahogyan az elmúlt hónapokban Donald Trump amerikai elnök külpolitikai és belpolitikai mozgástere nagyon megcsappant, az vélhetően károkat okozott a dollár megítélésének is. „He is not an asset, he is a liability” – szól erről egy pénzügyes kifejezés New Yorkban, ami nagyon leegyszerűsítve annyit tesz, Trump nem előnyére, hanem hátrányára válik a dollárnak, mint -devizának.
Egyáltalán miért mondjuk azt, hogy Európa megítélése kissé lesajnált volt az elmúlt években. A demográfia rémes, a lakosság fogy, öregedik, nem elég ambiciózus, sok helyen munkaerőhány tapasztalható.
Ez mind igaz, de azért mégis idevágyik a fél világ és hiába nincsen Európában természetes növekedés, valamiképpen mégis
Ugyanakkor sokáig úgy tűnt, hogy Európában tényleg szétesik minden politikai talapzat, jönnek milliószámra és megállíthatatlanul a menekültek, nyomukban erősödnek a szkeptikus szélsőségesek, darabjaira hullik, vagy többsebességessé válik az unió, a britek majd a többieknek is mintát adnak a gyors lelépésre.
Hát, nem egészen így alakult. Ha mostanában olvasunk európai híreket, elemzéseket, megfordultak a trendek.
Érdekes tyúk-tojás problémának tűnik, hogy miért szorultak vissza az euroszkeptikusok?
A jobb gazdasági teljesítmény, a brit Brexit-tárgyalások vontatottsága miatt? Pontosan nem lehet tudni, de valami ráébresztette az addig bizonytalan európai államokat, hogy nem igaz a „kívül tágasabb” szlogen, a magyar és a lengyel állami propaganda ugyan Brüsszel-ellenes maradt, de a holland és a francia választások ugyanúgy azt bizonyították, hogy teljesen elhalkultak az unió-ellenes erők, mint ahogyan a német közvélemény-kutatások is erre utalnak.
A szeptember 24-i német szövetségi választás ugyanis immár tőkepiaci szempontból teljesen nyugodtnak ígérkezik, mert folytonosságot ígér. Mirek Miroslav, a cseh Akzenta szakértője szerint immár minden jel arra mutat, hogy nem történik alapvető változás Németországban. A fél éve végzett közvélemény-kutatások idején még úgy tűnt, hogy Martin Schulz Szociáldemokrata Pártja (SPD) valóban komoly kihívója lehet Angela Merkelnek és az általa jelképezett CDU/CSU (Kereszténydemokrata Unió / Bajor Keresztényszociális Unió) pártszövetségnek, de mára már mindenki biztosra veszi a CDU sikerét.
A gazdaság ennek örül, mert inkább Merkelnek drukkol, egyrészt, mert a tőzsde mindig szereti a kontinuitást, másrészt Merkel inkább fókuszál a német gazdaság teljesítményére és versenyképességére.
Így látja ezt Kiss Mónika, az Equilor elemzője is, aki szerint bár a nagykoalíció vélhetően bomlik, illetve fontos lesz, a nagy visszatérésre készülő liberálisok, a menekülthelyzet miatt megerősödő szélsőjobb, illetve a mérleg nyelvét eljátszó zöldek szereplése is, de a lényeg, vagyis Merkel sorrendben negyedik választási győzelme szinte biztosan megvalósul.
Sokan várták nagy érdeklődéssel Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnökének szeptember 13-i beszédét is. Itthon ugyan túl nagy érdeklődés nem kísérte az Európai Unió jövőjéről folytatott „Fehér Könyv” vitát, de valójában lényeges volt, hogy az öt felvázolt verzió közül melyik irányba indul el 2019-2020-ban az unió.
Az öt elképzelés között volt olyan, amelyik szerint:
Aztán a beszéd azokat igazolta, akik hittek abban, hogy az EU lehet erős és Juncker mer nagyot álmodni. Az Európai Bizottság elnöke ugyanis baromi erősen nyitott, amikor kifejtette, hogy az egységes EU-t részesíti előnyben, és technikai és pénzügyi támogatást is kész nyújtani az eurózóna bővítéséhez. Junckernek amúgy már csak 16 hónapja maradt az elnökségéből, amelyben immár deklaráltan sem nem a kemény mag, vagy a többsebességes EU kiépítésében lesz érdekelt, hanem az egységes és a jogállami unióban, ahol a szabadság, az egyenlőség és az értékek lesznek az alappillérek.
Európa tehát erőt mutatott, és ez is az euró és az európai tőkepiacok erősödését hozta. Az más kérdés, hogy az osztrák ellenállás és a német kételyek miatt az elképzelés sikere kétséges, de a piaci fogadtatás egyelőre pozitív volt.
Döcög viszont a britek kilépése, az októberi utolsó két tárgyalási forduló előtt gyakorlatilag még sehol nem tartanak a tárgyalások, és azok eredménytelensége esetén vissza kell majd lépni az első osztályba – meséli Kiss Mónika. A britek nagyon magabiztosan kezdtek, de a különböző elemzések (több intézet is végigelemezte a játékelmélet módszertanával a tárgyalásokat) szerint súlyos vereségre számíthatnak. Erről például ebben a blogban ia olvashat, itt három nemzetközi játékelméleti elemzést dolgozott fel a szerző.
A helyzet röviden: a briteknek eszük ágában sincsen kifizetni azt az 50-80 milliárd eurós végszámlát, ami az uniós bürokraták szerint a tárgyalások alapja, de az idő Európának dolgozik.
Az uniónak ugyanis egyáltalán nem érdeke, hogy a gyors és sikeres kiválásra mutasson példát, így semmiben sem segítenek közelíteni az álláspontokat, mit szépítsük: szívatják Londont, de rendesen.
Nagy-Britanniában sok van indiaiból, nigériaiból, pakisztániból, ahogy lengyelből, románból és magyarból, is.
Itthon a dzsihadista merénylőktől fél a kis falvakban élő és bevándorlót még életében nem látó népesség, de az angolokban a Brexit-vita során kialakult egy furcsa vegyes előítéletesség. Az eltérő bőrszínű bevándorlókkal a politikai korrektség jegyében nem ellenségesek a britek, az indiaiak és a pakisztániak a „mieink”, a nemzetközösség tagjai - gondolják, ám a Brexit-vitából azt mindenki megtanulta, hogy a lengyel vízvezeték-szerelő, a román buszsofőr és a magyar baby-sittet veszélyeztetik a munkaerőpiacainkat, na tőlük tényleg félni kell.
Az EU legfőképpen abban érdekelt, hogy csökkentse London pénzügyi központ szerepét. A Brexit-pártiaknak az volt a fő érve, hogy Nagy-Britannia túl nagy áldozatot vállalt azzal, hogy az unió egyik legnagyobb nettó befizetője volt. Csakhogy ez most biztosan borul, pénzügyileg ugyanis minden jel szerint sokkal rosszabbul fog járni az ország az elmaradó londoni pénzügyi adóbevételek miatt. Valamilyen megállapodás majd lesz, de a britek a Brexit után aligha tudnak olyan új megállapodás kötni az unióval, amely kedvezőbb lenne Nagy-Britannia számára.
A City mindenképpen csalódott. És eközben
Csak náluk így szól az üzenet: „Amikor utoljára elhittük, hogy önállóan milyen erősek vagyunk, nagyon megjártuk. George Soros 1992. szeptember 22-én egy pillanat alatt megbüntetett minket és szétcsapta a fontot.”
A kilépés támogatói, például a vidéki Nagy-Britannia idősebb korosztálya figyelmen kívül hagyta azt is, hogy a Nagy-Britanniába irányuló európai export az EU-s GDP mindössze 3 százaléka, miközben az unióba tartó brit kivitel a szigetország GDP-jének 13 százaléka, vagyis a tárgyalásoknál az EU-nak eleve előnyösebbek az alkupozíciói.