Világszerte rohamosan nő a homok iránti kereslet, ez manapság az egyik legfontosabb természeti erőforrás. A kereslet növekedése miatt a homokkitermelés egyre jobb biznisz, ahogy azonban a természeti erőforrások kiaknázásánál lenni szokott, a kitermelést a világ szerencsétlenebb részein rettenetes környezetrombolás kíséri. Ha pedig így haladnak a dolgok, akkor kutatók szerint a 21. századi homokláz világszerte súlyosan károsíthatja az ökoszisztémát, élőhelyeket tehet tönkre és emberi közösségek életét lehetetlenítheti el.
Elapadó folyómedrek, lerombolt tengerpartok, kifosztott tengerfenék, a vízi élővilág pusztulása, őshonos fajok kihalása, invazív fajok terjedése, a halászat és a mezőgazdaság tönkretétele, a természeti katasztrófák hatásainak felerősödése és végső soron az emberi élet ellehetetlenítése bizonyos helyeken – nem, ez nem (csak) az éghajlatváltozás bűnlajstroma, és nem is valami béna katasztrófafilm sztorija.
Hanem a 21. századi homokláz egyes valós és potenciális környezeti hatásai a téma kutatói szerint. A homok ugyanis jelenleg a legnagyobb tömegben kitermelt természeti erőforrás a világon, több homokot „bányásznak”, mint olajat, szenet vagy bármi mást. Ahogy pedig a homok iránti kereslet brutálisan nő, a homoklázból profitálni vágyók egyre messzebbre és mélyebbre hajlandóak elmenni az újabb lelőhelyekért. Ez pedig a világ kevésbé szerencsés helyein beláthatatlan környezetrombolást okoz.
Arról korábban részletesen is írtunk, hogy a homok meglepő módon a víz után a második legkeresettebb természeti erőforrás jelenleg a világon, és a 21. században a kereslet növekedésével és a kínálat szűkösségével egyre fontosabb lesz majd, úgy gazdaságilag, mind politikailag. De a jelek szerint nemcsak gazdaságilag, hanem környezetvédelmi szempontból is egyre fontosabb témává válik majd a homok, ha az egyelőre csak kisebb közösségeket érintő ökológiai hatások felerősödnek.
A homoklázat elsősorban az hajtja, hogy homok nélkül nincs beton, se üveg, beton és üveg nélkül pedig elég nehéz építkezni. Márpedig Kínában és a Közel-Keleten mostanában elég sokat építkeznek, amihez elég sok homok kell. 1900 és 2010 között 23-szorosára nőtt az építési céllal kitermelt nyersanyagok volumene; az építőanyagoknak pedig, bármennyire is furcsának tűnik, a mai napig mintegy háromnegyede homok. De emellett kismillió más helyen is elengedhetetlen anyagról van szó, például a fogkrémben, okostelefonok kijelzőjében vagy olajkutakban is megtalálható.
Viszont nem minden homok egyenlő, és ez a fő gond. Ugyan elég kézenfekvő dolog lenne szépen elhordani a sivatagokban nagyjából végtelen mennyiségben jelen lévő anyagot, a sivatagi homok sajnos túl finom szemcséjű, ezért ebből nem lesz se cement, se fogkrém. Az ipari felhasználásra alkalmas homok jellemzően a tengerpartokon és folyómedrekben terem, pont ezért viszont a homokláz miatt ezek a helyek egyre nagyobb veszélyben vannak.
Az elharapódzó ipari homokbányászat pedig a BBC cikke szerint egyes helyeken
Kenyában néztek utána a féktelen homokkitermelés környezeti hatásainak, ahol az ökoszisztéma rombolásának egy különösen brutális példáját találták. Az ország déli részén lévő Makueni megyében az emberek korábban a folyómedrek homokjába fúrt kvázi kutakból nyertek ki vizet: a homok az esős évszakban megkötötte a vizet, amely így felszín alatt megmaradt a szárazság idejére is. Mára azonban a homokot elhordták, a mederben pedig nem maradt más, csak kőzet. A kőzet viszont nem köt meg semmit, így az esős évszak csapadéka gyakorlatilag elszökik, a szárazságban pedig nincs honnan vizet szerezni.
A dolog olyannyira látványos, hogy egyes helyeken tíz méterrel csökkent a meder szintje. Néhány év alatt sok évtized hordalékát hordták el, hogy aztán az ország többi részén infrastruktúrát, utakat és vasutat építsenek belőle. Amikor pedig a helyi rendőrség megpróbált fellépni a dolog ellen, egész egyszerűen lenyilazták az illegális homokbányászatot megfékezni próbáló járőrt. Eltökéltségük nyomatékosítása végett a koponyáját szétzúzták és össze is vagdosták.
De ez csak egy a sok hasonló mikrosztori közül, amelyekből egy, a Science című mértékadó tudományos magazinban szeptember elején megjelent cikk egy egész csokrot közöl. Eszerint a féktelen homokbányászat
És ez vélhetően csak a jéghegy csúcsa. Mivel a homokkitermelés csak az utóbbi években pörgött föl ilyen mértékben, egyelőre sok helyen még nem kutatják megfelelően a hatásait. Vélhetően világszerte még kismillió hasonló gondot okoz a talaj elhordása, csak nem kapott még nagyobb publicitást minden történet.
Bár ezek egyelőre lokális bajok, pont elég van már belőlük ahhoz, hogy a homokkitermelés problémái már messze nem csak egy-egy kisebb közösség bajai. A Science-cikk szerzői szerint komolyabb nemzetközi szabályozás nélkül a homokpiacon is lejátszódhat a közlegelők tragédiája, azaz az egyéni önzés miatt a végén mindenki rosszabbul jár.
A szabályozás viszont nem mindig egyszerű.
De sok helyen eleve nem is ilyen fekete-fehér a helyzet. A BBC afrikai riportja szerint például az érintett kenyai területen nem is nagyon van más biznisz, mint a homokkitermelés, ezért sokak számára a folyómeder elhordása jelenti az egyetlen biztos bevételi forrást. Amivel viszont pont saját közösségük vízhez jutását lehetetlenítik el. Máshol viszont a szervezett bűnözés telepedik rá az iparra, Indiában például a homokmaffia az egyik legnagyobb és legveszélyesebb bűnszervezet.
A piac tágulására jellemző, hogy míg 1990-ben még nem érte meg gazdaságilag 50 kilométernél többet utaztatni a homokot, addig manapság Dubajba például Ausztráliából szállítják az építkezésekre, ami sok százszor 50 kilométernyi távolság. Nem csoda, hogy sokan vannak, akik rátelepedtek a bizniszre.
Viszont hiába virágzik az ipar, egyelőre igazából azt se nagyon tudni, hogy pontosan mekkora a kitermelés, mennyi homok termelődik újra, és eleve mekkora „homoktartaléka” van az emberiségnek jelenleg. A sok illegális kitermelés miatt egyelőre a probléma teljes mérete sem ismert. Jellemző, hogy Kambodzsa statisztikái 2007 és 2015 között 3 millió tonnás homokexportot mutattak. Az ENSZ kereskedelmi adatbázisában viszont Szingapúr 70 millió tonnás importot jelentett le Kambodzsából. A 67 millió tonnás különbség piaci értéke 750 millió dollár.
Eközben viszont a homokot a legtöbb helyen még mindig mint kvázi végtelen és megújuló erőforrást kezelik, holott ma már egyre többen riogatnak azzal, hogy valójában egyre kevesebb van belőle. Lokálisan már valóban probléma a homokhiány, és ha így megy tovább, akkor a természeti és társadalmi károk csak nőni fognak.