Egy nagyon érdekes politikai tanmesévé kezd alakulni egy hódmezővásárhelyi panelblokk története, amiből nagyon sok minden kiderül abból, hogy milyen fontos a bizalom és a pontos kommunikáció, és hogy hol találkoznak a politikusok nagy álmai a polgáraik rögvalóságával. Lázár János városának nagy panel-mintaprogramjából már most sokat tanulhatnak más városok vezetői, de egyelőre inkább azt, hogyan ne próbálják eladni a panelprogramjukat a panelek lakóinak.
Emlékeznek arra, amikor Orbán Viktor nyár elején azt mondta, vissza kellene bontani a tíz emeletes panelházakat, mert a felső emeleteken már nagyon meleg van, és amúgy is, a panelek csúnyák és rossz állapotban vannak? A miniszterelnök kijelentése elég nagy vihart kavart akkor a panelesek között, de senkit nem érintett meg ez annyira, mint a hódmezővásárhelyi Csengettyű köz tíz emeleteseinek lakóit, ugyanis a Modern Városok Program keretében ezt a tömböt nevezték ki a panelfelújítási mintaprogram helyszínéül.
Akkor jártunk is a Hódmezővásárhely főterétől egy köpésre lévő, 210 lakásos tömb környékén és megkérdeztük a lakókat, mit gondolnak a dologról. A helyiek többsége akkor így vagy úgy, de kifejezte, hogy nem nagyon örül az ötletnek, volt, aki kifejezetten megijedt, mert most újította fel, vagy nemrég sikerült végre megvennie az ott bérelt lakását, mások a műszaki megvalósíthatóságban kételkedtek, vagy abban, hogy az önkormányzat tudna jobb lakást kínálni az itt lakóknak. És voltak, akik a kérdésünkre csak elküldték az ötletgazdákat a búsba.
A miniszterelnökség és a városvezetés akkor szabadkozott, hogy nem feltétlenül akarják lebontani a paneleket, ez csak felmerült, mint egy ötlet (igaz, a Miniszterelnökség már elemezte a panelbontással kapcsolatos külföldi tapasztalatokat), és hogy ők csak segíteni szeretnének a panelek lakóinak, és bármit is kezdenek a házakkal a mintaprogram keretében, azt csak a lakókkal egyeztetve, az ő beleegyezésükkel hajtják majd végre. Ez viszont, úgy tűnik, nem győzte meg annyira a lakókat, hogy ne essenek pánikba az első félinformációk hallatán.
A hódmezővásárhelyi panelekről június óta nem lehetett semmit hallani, a héten viszont furcsa hírek kezdtek el terjedni a Csengettyű köz lépcsőházaiban: az elmúlt napokban sorra tartják a lakógyűléseket, amelyeken
Amikor ez az információ eljutott hozzánk, gyanús volt, hogy itt valami félreértés lehet, de azért elmentünk a lakásszövetkezet következő taggyűlésre, hogy kiderüljön, honnan ered a pletyka, mi az igazság, és hogy kezeli ezt a helyzetet a város vezetése.
A gyűlésre a Csengettyű közzel szemben lévő egyetemi épület egyik előadójában került sor. Mikor odaértünk, kis késéssel, Hegedűs Zoltán alpolgármester éppen próbálta átkiabálni a mérgesen mormogó úgy 50 fős, főleg 65-80 év közötti lakókból álló közönséget és meggyőzni őket, hogy az önkormányzat nem akar semmit lebontani és mindenkit csak a jó szándék vezérel. Érkezésünk kicsit megakasztotta ezt, mert új napirendi pontként meg kellett szavaznia a szövetkezeti tagoknak, hogy beülhessünk az ülésre, de szerencsére Hódmezővásárhelyen még hisznek a sajtószabadságban és a demokráciában, és megszavazták, hogy maradhassunk.
Mint kiderült, a következő dolog történt az elmúlt napokban, amitől megijedtek a lakók: A 210 lakás tulajdonosai közül kilencen megkeresték az önkormányzatot, hogy (talán a ház bontásának meglebegtetésétől ösztönözve) elköltöznének a Csengettyű közből, már ki is néztek másik lakást, és azt szeretnék, hogy az önkormányzat vegye meg tőlük a mostani lakásukat.
Az ötlet az, hogy támogatást nyújtanak azoknak, akik eladnák a lakásukat az önkormányzatnak és jobb lakásba költöznek. Egyelőre ott tartanak az ötletelésben, hogy nagyjából 6 milliót érhet egy lakás a Csengettyűben, ehhez mondjuk tudnának adni még egyszer ennyi állami pénzt, így 12 millióból már egész jó lakásokat lehet venni a városban. Persze még nem mérték fel, hogy tényleg mennyit kellene fizetni, ahogy az sincs kitalálva, hogy milyen feltételekkel adna támogatást a város, feltételül kötnék-e ki például, hogy Hódmezővásárhelyen kell másik ingatlant venni.
Úgyhogy arra gondolt a város vezetése, felméri, hány lakót érdekelne ez a lehetőség a 210 közül, és ha mondjuk 20-30 tulajdonost érdekel a dolog, akkor kidolgoznak erre egy programot. Ami pedig az egy hetes határidőt illeti, ennyi idő alatt az önkormányzat csak azt szeretné, ha a lakók aláírnának egy szándéknyilatkozatot, hogy egyáltalán érdekli-e őket ez a lehetőség, mert ha nem, akkor nem fárasztják ezzel az önkormányzat jogászait.
A megjelent lakók többségét viszont ez az opció látszólag nem annyira érdekelte. Az idős lakók közül többen elmondták, hogy ők felújították a lakásukat, itt laknak már több évtizede, itt nem kell lépcsőzni, és amúgy is, “öreg fát nagyon nehéz átültetni”. A többség azt kérdezte, hogy nem lehetne-e inkább elkérni azt a hatmilliós támogatást további felújításokra, vagy akár az egész házat felújítani a panelprogram részeként, akár úgy, hogy lépcsőházanként kiköltöztetik a lakókat valahová pár hónapra, amíg végeznek a teljes gépészeti felújítással. Hogy az ötlet egyik gazdája, egy idős úr fogalmazott, “egyszerű a panel, mint a faék, a felújítás se lehet túl bonyolult.”
Azért volt, aki érdeklődött a lehetőség iránt, több, az átlagnál fiatalabb lakó mondta, hogy érzelmi érvek ide vagy oda, a ház tényleg rettenetes állapotban van, a csapvíz ihatatlan, évek óta ásványvízzel főznek, és attól tartanak, hogy pár év múlva olyan felújítások költségeit fizettetik majd ki a lakókkal, amibe belerokkan a család anyagilag.
A legnagyobb probléma viszont az, hogy a lakók nem igazán bíznak abban, hogy az önkormányzat tényleg csak a lakókat akarja segíteni. Többen is elmondták, hogy amióta napvilágot láttak a panelbontás tervéről szóló hírek, azóta nem tudnak rendesen aludni, mert attól tartanak, hogy egyszer csak bejelenti az önkormányzat, hogy menniük kell. Többen voltak a teremben, akik a mostani ötlet mögött is a panelbontási terveket vagy valamilyen mutyit látnak. Az egyik lakó például arra figyelmeztette a társait hogy ha az önkormányzat megvesz elég lakást és többséget szerez a szövetkezetben, azt csinál a házzal, amit akar.
Az önkormányzat pedig láthatóan nehezen birkózik meg ezzel a bizalmi deficittel. Hegedűs Zoltán alpolgármester a közel két órás gyűlés nagy részében arról próbálta győzködi a lakókat, hogy az önkormányzat NEM akar bontani és csak segíteni szeretne, mert most ritka lehetősége van arra, hogy kezdejenek valamit a rossz állapotban lévő panelek jelentette időzített bombával.
Tudom, hogy azt keresik, hol van ebben a csibészség, de nincs benne, higgyék el!
Hegedűs kissé értetlenkedve állt a helyzet előtt, hogy a lakók nem bíznak az önkormányzat jóakaratában, amiért leginkább a helyi és országos médiát okolta, amely a panelprogramból a panelbontásra koncentrált, miközben az csak egy a lehetséges tervek közül. Elmondása szerint a sajtó lelkén szárad, hogy 70-80 éves nagymamák nem tudnak aludni éjszaka, mert aggódnak, hogy elvesztik a lakásukat.
Pedig ha valami kiderült az önkormányzat panelprogramjáról, akkor az az, hogy annyira nincs neki, hogy minden ötletnek örül a városvezetés, amivel beállítanak a polgárok. Hegedűs szerint eredetileg például nem terveztek több ingatlant venni, sőt a mostani lakásállományt is eladják, de amikor 9 tulajdonos előállt az ötlettel, hogy a város vegye meg a panellakásokat, be is dobták az ötletet a többieknek (ebből lett aztán a mostani baj, ugye). Azt se tudja igazán az önkormányzat, hogy mihez kezdene a megvásárolt lakásokkal, hogy üresen hagyja-e majd őket addig, míg végre kiürül az épület és tényleg el lehet bontani, vagy esetleg kiadná őket.
Hegedűs Zoltán elmondása szerint a Modern Városok programból még se összeget nem rendeltek a panel-mintaprogramhoz, se határidőt, hogy ezt a meg nem határozott összeget meddig lehetne elkölteni, így még az egész program nagyon korai szakaszban van. Viszont az már most látszik, hogy bármihez is kezd innentől Hódmezővásárhely a Csengettyű köz paneljeivel, azt rögtön magyarázkodással kezdheti majd.
(Borítókép: Huszti István/Index)