Úgy tűnik, kezd igazuk lenni azoknak, akik naivnak és túlzóan optimistának tartották a brit kormányt, amiért az Európai Unióból való kilépés után az Egyesült Államokkal akar előnyösebb gazdasági kapcsolatokat kialakítani. A héten ugyanis az amerikai kereskedelmi minisztérium egy döntésével elég keményen nekiment a brit (egész pontosan északír) gazdaságnak, ami kicsit árnyalja London terveit.
A brit kormány lépten-nyomon azt hangoztatja, hogy az Európai Unióból való kilépés csodálatos új lehetőségeket kínál majd a brit gazdaság számára: a brüsszeli béklyót levetve London a korábbiaknál előnyösebb kereskedelmi megállapodásokat tud majd kötni, ezek az új, előnyös megállapodások pedig fellendítik majd az eddig az uniós túlszabályozás által agyonnyomott brit gazdaságot. Konkrétan az is felmerült, hogy majd a kilépés után a britek gyorsan lepaktálnak az Egyesült Államokkal, és jöhet is a Kánaán.
Azt már eddig is elég sokan felvetették, hogy ez egy meglehetősen optimista forgatókönyv, aminek rengeteg buktatója van. Például az, hogy Nagy-Britannia hiába nagy gazdaság, Amerikában, Kínával vagy a maradék EU-val szemben azért mégis csak eltörpül mérete, ereje és befolyása. Márpedig a nemzetközi gazdasági megállapodások jellemzően nem jófejségből születnek, hanem (a kölcsönös előnyök elismerése mellett) a résztvevő államok érdekérvényesítési képességének is lenyomatai. Tehát Amerika sem fog jófejségből szuper alkut kínálni a briteknek, inkább jól megizzasztja majd őket.
Ez pedig a héten egy konkrét ügyben teljesen világosan ki is kristályosodott.
hogy védje a saját piacát és cégeit a külföldivel, jelen esetben a brittel szemben. Ami a brit és világsajtó szerint egyértelműen annak a bizonyítéka, hogy ahogy várható volt, tényleg naivitás volt a szabadkereskedelem-ellenes Donald Trump vezette amerikai kormány jóindulatában bízni.
Az ügy “vádlottja” a kanadai Bombardier cég repülőgép-üzletága. A Bombardiert az amerikai Boeing panaszolta be a kereskedelmi minisztériumnál, mert szerintük a cég Kanadában és az Egyesült Királyságban is “tisztességtelen” állami támogatásban részesül. A Bombardier emiatt versenyelőnybe kerül a vetélytársakkal, így a Boeinggel szemben is, hiszen az állami támogatás miatt olcsóbban tudja előállítani és eladni repülőgépeit, mint az államtól (konkrétan erre) pénzt nem kapó Boeing. Ez pedig árt az amerikai cégnek és az amerikai fogyasztóknak – szólt az amerikai cég panasza.
Az ügyben a héten az amerikai kereskedelmi minisztérium meglepő módon a Boeingnek adott igazat, és 220 százalékos büntetővámot vetett ki a Bombardier C-szériás, 100-150 üléses regionális gépeire. Magyarul eladhatatlanná tette a kanadai gépeket az Egyesült Államokban, hiszen a 220 százalékos vám annyit tesz, hogy
Így például az amerikai Delta légitársaság sem fogja megvenni azt a 75 Bombardier-gépet, amelyet az eredeti áron megrendelt.
A britek úgy kapcsolódnak a történetbe, hogy a gépek szárnyait Észak-Írországban, Belfastban gyártják, ahol Bombardier 4000 embert foglalkoztat. Az ő munkahelyeik természetesen elég nagy veszélybe kerülnének, ha a Bombardiert gyakorlatilag kizárnák az amerikai piacról.
A Bombardier egyébként valóban kapott állami támogatást Kanadától és az Egyesült Királyságtól is, de a cég és az érintett kormányok szerint ennek a mértéke még simán megengedett volt a Világkereskedelmi Szervezet szabályai szerint (és amúgy EU-konform is.)
Emellett azt is sokan felhozzák az ügy kapcsán, hogy a Boeing irtózatos összegű védelmi megrendeléseket kap az amerikai államtól, amelyek nélkül sehol nem lenne. Tehát valahol azért elég álszent a cég panaszkodása.
A döntés még nem végleges: a végső szót jövő februárban mondja ki a minisztérium, és ha az amerikaiak el is meszelik, amerikai bíróságon és a Kereskedelmi Világszervezet előtt is meg lehet támadni a döntést. De egyrészt maga a bizonytalanság bőven hazavághatja a Bombardiert, mire az egész ügy lemegy; másrészt azért ahogy általában lenni szokott, messze nem csak a tényekről és a jogról, hanem a politikáról és a gazdasági lobbierőről is szól az ügy.
A kanadai kormányfő már közölte is, hogy akkor majd ők meg Boeing gépeket nem vesznek, a brit védelmi miniszter pedig 50 Apache helikopter beszerzésének a lemondásával fenyegetőzött. Kérdés, hogy ennek lesz-e bármi foganatja: Theresa May brit miniszterelnök korábban személyesen Donald Trumptól kérte, hogy ne vágják meg a Bombardiert, aztán ez lett belőle.
Brit és amerikai kommentárok szerint mindenképpen benne van az ügyben Trump befolyása, illetve hogy hatalomra jutása óta Amerika jóval protekcionistábban áll hozzá a kereskedelmi ügyekhez. Láthatóan az amerikai elnök hiába ígért Maynek “bazi nagy kereskedelmi megállapodást” a brexit esetére, azért ezt nyilván felülírja fő kampányszlogenje, az “amerikai munkahelyek védelme”.
Másrészt az is látszik, hogy a britek lapjai nem valami jók az ügyben. Az 50 helikopter lemondása nem fogja megrengetni a Boeinget, sokkal többet meg nem tudnak tenni. Miközben az EU, amelyből kilépnek, méretéből és kereskedelmi-gazdasági befolyásából fakadóan simán megteheti, hogy lépten-nyomon szívatja az amerikai cégeket, a britek önmagukban legfeljebb szépen kérhetnek Washingtontól.
A Bombardier-ügy pedig nemcsak a világkereskedelem működésének vastörvényeit mutatta be tökéletesen, de a brexit egy másik, belföldi buktatójára is rámutatott. A brit kormány simán lehet, hogy kénytelen lesz beáldozni az északír gazdaság egy fontos támaszát az amerikaiak miatt, ami politikailag elég rosszul fog kinézni. Észak-Írország az EU-ban maradásra voksolt annak idején, és a brexit-népszavazás óta ismét megerősödtek az Egyesült Királyságtól való elszakadást követelő hangok. Az ilyen epizódok pedig egész biztos, hogy tovább erősítik majd a függetlenséget pártolókat.
Ne maradjon le semmiről!