A kormány megakadályozná, hogy a nagy sörgyártók termékeik kizárólagos árusítására kötelezzék a vendéglátóhelyeket – derül ki a kereskedelmi törvény módosítását célzó előterjesztésből, amely az Index birtokába jutott. 

Információink szerint az előterjesztést egy kormányzati munkacsoport készítette, azonban még nem tárgyalta a kormány, így nem tekinthető a kormány álláspontjának. A javaslat lényege, hogy megtiltaná a vendéglátósok és sörgyárak közti kizárólagos értékesítési szerződések kötését, kivéve, ha a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) bizonyos feltételek teljesülése esetén külön jóváhagyja azokat. 

Nem véletlen, hogy egy kocsma csak egy gyártó sörét árulja

Hogy megértsük a készülő módosítás jelentőségét, ahhoz tudni kell, mi a helyzet ma a vendéglátásban sörfronton. Ha valaki ma nyit egy kocsmát vagy éttermet, annak jó eséllyel szüksége lesz egy sörbeszállítóra, valamint a sör árulásához szükséges berendezésekre. A legegyszerűbb, amit tehet, hogy leszerződik valamelyik nagy gyártóval (pl. Heineken, Dreher, Borsodi), ami aztán ellátja a termékkel, és kihelyezi az üzletbe a saját sörcsapját, sörhűtőjét. Ezzel meg lehet spórolni a berendezések beszerzésével járó kezdeti költségeket, és biztosítani lehet a folyamatos áruellátást, de hosszabb távon egy ilyen szerződés közel sincs ingyen.

A nagy sörgyártónak az az érdeke, hogy az adott helyen minél több fogyjon az ő termékéből, ezért a beszállítói szerződéseket legtöbbször olyan feltételekkel kötik, amelyek tiltják vagy erősen korlátozzák más sörök (így a kisüzemi sörök) árusítását. Cserébe a kocsmák kapnak bizonyos kedvezményeket is, például minél nagyobb mennyiségű csapolt sör eladását vállalják, annál nagyobb százalékos kedvezmény jár hordónként, és különféle, a sör logójával ellátott reklámfelületekhez is hozzájutnak (világító cégér, megállítótábla stb.). Emellett a gyártótól rendszeresen kijönnek ellenőrizni, szervizelni a berendezést.

A rendszer tehát bizonyos szempontból mind a két félnek előnyös, de tagadhatatlan, hogy nem kiegyensúlyozottak az erőviszonyok az alkuban, és különösen a kisebb forgalmú, kevésbé tőkeerős helyeknek nincs sok választásuk, a nagy sörgyárak pedig nagyon jól járnak így. 

Kizárólagosság helyett szponzoráció

Ennek a rendszernek vetne most véget a kormány a birtokunkba jutott előterjesztés szerint. A szöveg szerint szponzorációs szerződések kötésére továbbra is lenne lehetőség, de csak úgy, ha

• a megállapodás legfeljebb egy évre szól, és kizárólag pénzben fizetett ellenszolgáltatás fejében köttetik;
• biztosítja a szponzoráció által nem érintett márkák számára is, hogy jól látható helyen kint lehessenek;
• nem tartalmaz minimális értékesítési mennyiségre vonatkozó kikötést, és nem köt kedvezményeket az eladott sörmennyiséghez;
• kötbér alkalmazása nélkül legfeljebb 90 napos felmondást biztosít a kiskereskedőnek.

Külön engedéllyel lehetne, de nagyon nem éri meg

A készülő szabály alól lehetnek eseti kivételek, az előterjesztésben szerepel, hogy a szerződő felek a fenti szabályok ellenére kérhetik a Gazdasági Versenyhivataltól kizárólagos szerződésük jóváhagyását. A GVH akkor mérlegelheti, hogy zöld utat ad, ha teljesülnek bizonyos feltételek:

• a kizárólagos szerződéssel érintett gyártó sörein felül legalább egyféle kisüzemi sör (hogy mi számít annak, azt a jövedéki törvény határozza meg) üveges változatban és vendégcsapon csapolva is kapható a helyen;
• a kizárólagos sörmárkák fogyasztói ára legalább 25 százalékkal olcsóbb, mint az adott vendéglátóhelyen 2017. július 15-én érvényes, ugyanezekre a márkákra (vagy ennek hiányában hasonló sörökre) vonatkozó fogyasztói ár volt;
• a kérelmezők bizonyítják, hogy az EU működéséről szóló szerződés 101. cikkének megfelelően mentesülnek a versenykorlátozó megállapodásokra vonatkozó tilalom alól. 

Ha mindez teljesül, a GVH egy évig érvényes határozatban engedélyezheti a kizárólagos szerződést. A terv szerint a korábban kötött szerződések 2018. május 1-jén hatályukat vesztenék, a feleknek pedig el kell számolniuk egymással. Anyagi ellenszolgáltatásra csak akkor lenne jogosult a sörgyártó vagy forgalmazó, ha a vendéglátós nem akar vele a fenti feltételeknek megfelelő szponzorációs szerződést kötni, és egyáltalán nem akarja tovább forgalmazni a söreit. 

Az előterjeszői koncepció szerint a jelenleg általánosan jellemző kizárólagos értékesítési szerződések versenyellenes jelenségeket idéztek elő a hazai piacon. A kisüzemi gyártók és a fogyasztók érdekeit is sérti, hogy az emberek nem juthatnak annyi helyen kézműves sörökhöz, amennyire lehetőség lenne a fenti gyakorlat felszámolásával. 

A kizárólagos szerződések visszásságaira egyébként már a GVH is felhívta a figyelmet egy 2015-ös határozatban, de akkor nem került sor bírság kiszabására, mert az eljárás alá vont társaságok vállalták a szerződéssel érintett mennyiségek csökkentését. 

A készülő sörpiaci változásokat szeptember elején lengette be a kormány, amikor Szatmáry Kristóf a lex Heineken néven elhíresült, a vörös csillagos logókat betiltó törvény újbóli napirendre tűzése mellett arról is beszélt, olyan intézkedések készülnek, amelyek a multinacionális gyártók pozícióját rontanák a magyar sörfőzdék javára. Az önmagában értelmetlen ürügynek látszó vörös csillag elleni háború kapcsán felmerült, hogy a hosszabb távú cél a nagy nemzetközi cégek piaci pozíciójának gyengítése lehet. Ezeknek az intézkedéseknek kisebb, magyar tulajdonú főzdék és a kézműves sörök kedvelői mellett egyébként a Matolcsy rokonság is örülhet, a Szemerey család ugyanis éppen idén nyáron szállt be a sörüzletbe a Pécsi Sörfőzde Zrt. megvásárlásával. 

Megkérdeztük a Heinekent, a Borsodit és a Drehert tömörítő Magyar Sörszövetséget, hozzájuk eljutott-e már az előterjesztés, és ha igen, mit szólnak hozzá. Amint válaszolnak, tudatjuk.

Nyitókép: Nagy Attila Károly/Index