Alig két hónap maradt arra, hogy az étel- és italautomatákat bekössék a NAV-hoz. Egyelőre csak az látszik, hogy a kormány nagyon meg akarja sarcolni az üzemeltetőket, de még nincs meg az eszköz sem, amely technikailag garantáltan biztosítaná a kapcsolatot a gépek és a NAV között. Ennek hiányában azok az automaták is leállnak december 1-jén, amelyek üzemeltetői megkötötték a szerződést a feladat ellátására kijelölt Magyar Postával. Tiborcz egykori cégtársa viszont jól járhat.
Hiába a szerződések, december elsejével több ezer étel- és italautomata állhat le, mert nem lesznek időben bekötve a NAV-hoz. Ez nem a készülékeket üzemeltető cégeken, hanem a feladattal megbízott Magyar Postán múlik, amelyik már most is elmarad az automatákkal kapcsolatos kötelezettségeinek teljesítésével.
Ágazati szereplők szerint már akkor is lehetetlen küldetés a többször módosított határidőig biztosítani az adatátvitelt a 30 ezer automata és a NAV között, ha holnap megjelenik a megfelelő szoftver és hardver. Egyelőre azonban az állam által egy törvénymódosítás révén a feladatra kijelölt Magyar Posta még azt sem közölte, milyen paraméterekkel rendelkező automatákba lesznek beszerelhetők a telemetriás eszközök, noha ezt legkésőbb szeptemberben tudatnia kellett volna az üzemeltetőkkel. Akiknek
Állítólag a nyertes már hetek óta megvan, ennek ellenére még mindig nem ismert az eredménye a Magyar Posta által augusztusban kiírt, nettó 2,4 milliárd forintos tendernek. Pedig ennek a nyertese fogja szállítani a szoftvert a Magyar Postával már leszerződött üzemeltetők étel- és italautomatáira. Utalnak jelek arra, hogy a győztes egy olyan cég lesz, amelyben Tiborcz István egyik korábbi üzlettársa ügyvezető igazgatóként érdekelt. Róla később, mert a Magyar Posta tendere és eleve az egész italautomatás bekötésbe való bevonása körül egyébként is sok a furcsaság.
Kezdjük a Magyar Posta megjelenésével az ügyben. Eleve nem világos, miért osztotta rá a kormány egy májusi törvénymódosítással a szerepet. A NAV-os bekötés eredeti célja az volt, hogy kifehérítsék az ágazatot, ezzel a Magyar Ital- és Áruautomata Szövetségen (MIÁSZ) keresztül maguk a cégek fordultak a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz (NGM), hogy kiszűrhessék az áfát, járulékokat nem fizető hiénák automatáit.
Azt önmagában az iparági szereplők is helyeselték, hogy legyen valaki, aki felel a NAV és az automaták közötti zavartalan adattovábbításért, erre került tavaly törvénybe a felügyeleti szolgáltató fogalma. Ez egy többszereplős piac lett volna, ahol a felügyeleti szolgáltatók versengenek az automaták üzemeltetőiért. És igyekeztek volna minél kedvezőbb áron szolgáltatást nyújtani a korban és technikai adottságaiban egyébként elég heterogén étel- és italautomatás gépparkra.
Ezáltal pedig alighanem garantálva lett volna, hogy a készpénzes, bankkártyás, dolgozói kártyás, sms-es fizetésekkel végrehajtott tranzakciók adatai – a termék neve és bruttó ára – eljussanak a NAV-hoz.
Ezt az elképzelést vágta el a májusi törvénymódosítás, amely behozta az úgynevezett menedékes felügyeleti szolgáltató fogalmát. A módosítás lehetővé tette a kormánynak, hogy önállóan jelöljön ki olyan céget, amely ugyan nem felel meg mindenben az eredetileg meghatározott felügyeleti szolgáltató követelményeinek, mégis elláthatja a feladatot.
A módosítást a Magyar Postára írták, mivel menedékes felügyeleti szolgáltató csak olyan cég lehet, amelynek minden kétezer fő feletti településen van képviselete.
Más jelentkező is lett volna a felügyeleti szolgáltatói szerepre, ezt elvileg a Magyar Postának kedvező módosítás sem zárja ki.
A kérdés, hogy az állami cég mikor teljesíti a kötelezettségét, és mikor közli, hogy milyen szabványnak megfelelő automatákra tudja biztosítani a NAV-os bekötést.
Ha ezt már lehetne tudni, akkor látszódhatna, marad-e még annyi potenciálisan kieső automata, amelyre érdemes megcsinálni a fejlesztést. Egyelőre azonban nemcsak az üzemeltetők, de a technikai feladat megoldására képes cégek is sötétben tapogatóznak az elmaradt tájékoztatás miatt.
Ez rögtön nyilvánvalóvá vált, amikor a Magyar Posta a rendeletben megadott maximum ötezer forintos gépenkénti havi díjat egységesen minden automatára előírta. A MIÁSZ elnöke horrorisztikusnak nevezte az összeget.
„Fura gellert kapott az ügy, nem ilyen segítségre vágytunk, ez tény” – mondta Szöllősi Balázs, fenntartva, hogy egyébként maga a rendszer az ágazat javát szolgálná. Szerinte nyilvánvalóan áremelésre kényszeríti az üzemeltetőket a mostani rendszer, amit vagy elfogad a piac, vagy le kell húzni a rolót.
A havi ötezer forint több, mint amennyibe a boltoknak kerül a pénztárgépek hasonló navos bekötése. A költségek azonban nem állnak meg itt.
Ha holnapra készen lenne a megbízható szoftver, akkor a határidőig napi félezer automatát kéne bekötni. Ez száz munkatárs esetén most még épp tartható lenne – ha a rendszer már készen állna és megfeledkezve a munkaszüneti napokról mindenki sztahanov-üzemmódba állna.
A Magyar Posta október 2-től újra fogadja a jelentkezéseket a meghirdetett, 4-6 órás, nettó 50 ezer forintos tanfolyamokra, amelynek elvégzésével jogosultságot lehet szerezni az NAV-val való szoftveres kapcsolatot biztosító automata felügyeleti egység (afe) beszereléséhez.
A MIÁSZ szerint a megfelelő eszköz beszereléséhez 30 ezer gép esetében négy hónapra lenne szükség, december 1-jére tehát kevés az esély a feladat elvégzésére.
Aligha kérdéses, hogy újra módosítani fogják a határidőket.
„Ennyi erővel egy üres papírlapot is aláírhattunk volna” – mondta egy üzletági forrás, jelezve a kiszolgáltatottságot. Egyelőre csak az a biztos, hogy miután bekötik a megfelelő szoftverrel ellátott eszközt, az üzemeltetőknek onnantól kezdve kell fizetniük a gépenkénti havi ötezer forintot a Magyar Posta felé.
Ehhez képest írta június végén ezt írta magáról a cég, már kijelölt menedékes felügyeleti szolgáltatóként: „A Magyar Posta országos hálózatának köszönhetően megfelelő színvonalon tudja ellátni az Automata Felügyeleti Egységek üzemeltetését, valamint szervizelését is, mivel a Társaságnál nemcsak az infrastrukturális feltételek adottak, hanem az informatikai háttér és az országos szervizhálózat is biztosított.”
A törvényben megadott menedékes felügyeleti szolgáltatói feladat ellátásához a Magyar Posta informatikai rendszerének tanúsítványra volt szüksége, amelyet a Rogán Antal feltalálótársaihoz köthető Hunguard Kft. adott meg. (Más jellemzően nem is adhat, az előírás ugyanis elég szűkre szabta a lehetséges cégek körét.)
A Magyar Posta a tanúsítványt a nyilvánvalóan rá írt törvénymódosítás után egy hónappal kapta meg. A tanúsítvány kiadásáig hosszú az út, két-három hónapos előkészület kell ahhoz is, hogy egy cég benyújthassa az auditáláshoz szükséges dokumentumokat – ez azoktól a cégektől tudható, amelyek a Magyar Posta kijelölése előtt még a versenyben bízva tervezték, hogy indulnak a felügyeleti szolgáltatói jogokért –, amiből következik, hogy
a menedékes felügyeleti szolgáltató fogalmának megalkotásáról.
Az időhurok azonban csak apró furcsaság, az már nagyobb csavar, hogy ebben a tanúsítványban már szerepelnek biztonsági szempontból alkalmasnak ítélt szoftverek, köztük a francia Sagemcom szoftvere és a horvát INTIS cég Televend fantázianevű szoftvere.
A milliárdos tender még inkább adminisztratív fügefalevélnek tűnik annak ismeretében, hogy a tanúsítványban lévő szoftvereket a Magyar Posta néhány automataüzemeltetőnél már teszteli is.
A Televend magyarországi forgalmazója nem más, mint a Sagemcom & Telecom SAS tulajdonában álló Sagemcom Magyarország Kft., amelynek ügyvezető igazgatója Dubi Zoltán, aki a kft.-nek korábban tulajdonosa is volt.
A Sagemcom esélyeit valószínűleg nem rontja, hogy Dubinak korábban közös cége volt a miniszterelnök vejével. Ez volt a jelenleg felszámolás alatt lévő TSDM Holding Kft., amelynek négy betűje a tulajdonosokat jelöli.
A D mögött Dubi, az M mögött Martonyi János volt külügyminiszter fia, Zoltán áll, a T pedig közvetve rejti Tiborcz Istvánt. 2013 és 2015 között ugyanis a TSDM résztulajdonosa a Green Investments & Solutions Kft. volt, amely ekkoriban a közvetlenül a miniszterelnök vejéé volt.
A Sagemcom Magyarország Kft. és a Magyar Posta látványosan szoros kapcsolatát tovább erősítheti, hogy az állami cég informatikai vezérigazgatója tavaly Pörneczi Tamás lett. Az informatikai mérnök szakember korábban a Sagemcom Magyarország Kft. képviseletében, projektmenedzserként is megjelent. Ez ugyan a fellelhető életrajzában nem látszik, ám egy névjegykártya tanúsága és a rajta lévő telefonszám szerint – amely valóban Pörneczié – szoros kapcsolatban állt a kft.-vel.
A Magyar Posta által kiírt tender feltételei a Sagemcom esélyeit erősítik, ugyanis előírta, hogy olyan cég pályázhat, amelynek van tízezer végpontos rendszer tervezésében korábban részt vett, hároméves gyakorlattal rendelkező mérnöke. Ilyen az országban nem sok van, a Sagemcom Magyarország Kft. ilyen: tavaly egy állami tenderen okos mérőórák online rendszerének kiépítését nyerte el – az eredeti ár 6,3 millió euró volt, a győzelem után a cég végül 10,3 millió euróért végezte el a feladatot.
A tenderrel és a már elbírálása előtt folyamatban lévő tesztüzemmel, valamint Pörneczi és a Sagemcom Magyarország Kft. viszonyával kapcsolatban megkerestük a Magyar Postát és a Sagemcom Magyarország Kft.-t is. Az állami cég és a kft. is ígért választ, ez azonban mindeddig nem érkezett meg. Előzetesen maga Pörneczi csak annyit árult el, hogy nem volt munkaviszonyban a Sagemcom Magyarország Kft.-nél, majd azt, hogy kapcsolatuk „már nem aktuális.”
Ágazati források szerint a tesztüzemre kihelyezett eszközöket is szokatlan informalitással juttatta el a Magyar Posta az automaták üzemeltetőihez. Ezeket nem az állami cég alkalmazásában álló személy, hanem Dubi Zoltán unokaöccse szállította ki. Vaszari Dániel a Tenzor Tech Kft. ügyvezetője, édesanyja, Dubi Zoltán nővére a vállalkozás egyik tulajdonosa.
Elképzelhető, hogy a Magyar Posta a menedékes felügyeleti szolgáltatói feladatainak egy részét majd kiszervezi, például az automaták szerződésben előírt évenkénti felülvizsgálatát. A 30 ezer géppel számolva 600 millió forintos, egyszeri feladatot akár a Tenzor Tech Kft. is kaphatja, ami Vaszari különösebb indok nélküli bevonása révén alappal feltételezhető.
Hiába a verseny nélkül kitaposott út a Magyar Posta előtt, hiába tűnik úgy, hogy a tender is csak formalitás, mert a jelek és néhány dokumentum alapján van már kiszemeltje a szolgáltatás hardveres és szoftveres biztosítására, hiába a köztük lévő, szorosnak tűnő informális kapcsolat, hiába készülhetett a cég bő másfél éve a munkára, egyelőre úgy tűnik, a feladatot nem sikerül időben megvalósítani.
A tapasztalatok szerint a tesztüzemben lévő telemetriás eszközök nem működnek megbízhatóan. Vagy egyáltalán nem továbbítják az adatokat a NAV felé – a termék nevét és bruttó árát –, vagy csak részben, mert nem tudnak megbirkózni a többféle fizetési formával: a pénzbedobáson túl ott van a bankkártyás vagy akár az sms-es, dolgozói belépőkártyás fizetés is. Ez nem feltétlenül a terméket minősíti, egyszerűen nem erre a feladatra tervezték. Szakértők szerint valóban bonyolult, de nem lehetetlen feladat a különböző fizetési módokat a technikailag és korösszetételben is heterogén automata gépparkra egységes megoldással lehetővé tenni.
Egyelőre azonban, ami sikeres tranzakciónak látszik a tesztüzemben, az sem biztos, hogy működik, mert nem azon az útvonalon tesztelik, amelyen valójában az adatok futni fognak: élesben az automatáktól az adatok a Magyar Posta minősített szerverére jutnak, onnan pedig a NAV szerverére. A Magyar Posta minősített szervere azonban – annak ellenére, hogy már július óta van rá tanúsítvány a Hunguardtól – még nem működik, így az üzemeltetők automatáiról az adatok most egy televendes dublini szerverre jutnak.
Az iparágat ismerők szerint a kormány túlbecsüli az étel- és italautomata üzemeltetők profitját, ebből adódhatnak a magasra álmodott szolgáltatói díjak. De még ha vállalnák is, hogy valahogy kitermelik az összeget, lehet, hogy épp az akadályozza meg őket ebben, amiért fizetnek. Ha valamilyen okból a telemetriás eszköz nem tudja továbbítani az adatokat, akkor teljesen leblokkolja az automatát, így a hiba feltárásáig nem fog üzemelni. Márpedig az eddigi tesztek alapján könnyen előfordulhat, hogy az automaták az afe üzemzavara miatt sem étellel, sem itallal nem fogják kiszolgálni a vásárlókat.
Azt a megkérdezett iparági szereplők nem hiszik, hogy a drága és nehezen induló NAV-os bekötések célja valójában az volna, hogy helyet csináljon új szereplőknek, akiknek érdekében utána kedvezőbb törvényi feltételeket biztosítanának – bár ez nem lenne példa nélküli, lásd a dohánytrafikok árrésének növelését a koncessziók kiadása után, vagy az oszlophirdetésekben utazó Esma cég ellehetetlenítését, majd tulajdonosváltás után helyzetbe hozását.
A géppark könyvelési értéke gyakran nulla, és annyira vegyes, hogy ezért harcot indítani nem érdemes. „Csak egy mazochista akarná megkaparintani” – mondta az állami eszközökkel való ellehetetlenítés felvetésére egy üzemeltető.
Nem világos az sem, hogyan szerzi be a Magyar Posta a hardvert, a tender ugyanis csak a szoftverre vonatkozik. Kérdés az is, hogy megveszi, vagy bérelni fogja azokat – automatánként egy, tehát összesen 25-30 ezer afe-ről van szó –, ahogyan a szoftvert is. Ha utóbbi, akkor könnyen lehet, hogy valójában az üzletág nyeresége a legkevésbé sem a felelősséget vállaló Magyar Postánál, hanem az ott helyzetbe hozott cégeknél fog lecsapódni.
A kormány már kitalálta, hogyan szedjen be pénzt az ágazatból, de a rendszer hiányos. December 1-ig kéne bekötni a gépeket a NAV-hoz, tender van, eszköz még nincs, de Tiborcz közeléből mintha lenne.
189 · Oct 05, 2017 09:33am Tovább a kommentekhez