Richard H. Thaler lett a 2017-es közgazdasági Nobel-díjas, írja a Bloomberg. A világhírű kutatóval egyébként épp néhány hete interjúztunk a fő kutatási területeivel kapcsolatban, itt el is olvashatja. A jelentős részben általa létrehozott szemlélet a viselkedési közgazdaságtan, ami az emberek rendszerszerűen irracionális döntéseit vizsgálja.
A megközelítését jól bemutatja az interjúban is emlegetett egyik hétköznapi története, ami egy tál kesudióról és az önkontroll-problémákról szól:
"Még egyetemistaként áthívtam pár barátomat vacsorázni, és amíg főtt a vacsora, koktéloztunk, beszélgettünk, és kiraktam egy nagy tál kesudiót az asztalra. Aztán elég hamar rájöttem, hogy ha túl sok kesudiót esznek a vendégek, nem fogják tudni megenni a főételt, szóval visszaraktam a kesudiót a konyhába. Visszajöttem, és mindenki megköszönte, hogy milyen jó ötlet volt, hála az égnek, hogy elvittem a rágcsálnivalót. De mivel közgazdászhallgatók voltunk, azonnal elkezdtük elemezni is a helyzetet, eszerint pedig nem lett volna szabad örülnünk ennek a húzásnak. Ez ugyanis teljesen szembement a közgazdaságtan egyik alapfeltevésével, hogy a több választási lehetőségnek jobbnak kell lennie. Végül ez a tál kesudió nekem olyan lett, mint Newton almája, utána önkontrollproblémákról akartam gondolkozni. A tál kesudiónál rosszul viselkedtünk volna, sokkal többet ettünk volna az optimálisnál. Ha előző nap megkérdezik, hogy hány kesudiót akar megenni másnap vacsora előtt, akkor egy adott vendég azt válaszolta volna mondjuk, hogy tízet. De biztosan nem azt, hogy 200-at. Szent Ágoston híres mondása is eszünkbe juthat: „[Uram,] adj nekem tisztaságot és önmegtartóztatást, de – még ne!” Ezekkel a történetekkel kezdődött minden, amik persze még – mint az elhízás – nem feltétlenül mind közgazdasági problémák önmagukban. De mondjuk a nyugdíjrendszer már az."
Thaler 1974-ben doktorált a Rochesteri Egyetemen, ott is kezdett el tanítani. A viselkedési közgazdaságtan egyik pionírja és máig egyik legnagyobb alakja. Két pszichológussal, Daniel Kahnemannal és Amos Tverskyvel közösen alapozták meg a tudományágat az 1970-es évek végétől, döntően az ide kapcsolódó munkáiért előbbi közgazdasági Nobel-díjat is kapott már 2002-ben. Thalernek bevallottan ők jelentették az egyik legfontosabb szakmai együttműködést élete során.
2008-as sikerkönyvével, a Nudge-dzsal az egész világon ismertté tette a viselkedési közgazdaságtani megközelítést. A viselkedési pénzügyek kiemelten foglalkoztatják, egy Fuller & Thaler nevű, számottevő méretű befektetési céget is vezet. Több mint húsz éve tanít és kutat a Chicagói Egyetemen.