Tartósan érdemes berendezkedni arra, hogy a kötvény- és pénzpiacokon már nincsen biztos hozam. Ma már a nulla jó megtérülésnek számít, mert a nyugati állampapíroknál és a bankbetéteknél felütötte a fejét a negatív kamat is. Pedig a nyugdíjrendszerek fenntarthatatlanok, mindenkinek magának kellene gondoskodnia az időskori megélhetéséről. Mit lehet tenni? Nincs mese, kockázatot kell vállalni!
Nulla, vagy negatív kamatok? Nem ezt szoktuk meg. Évtizedekig úgy szocializálódott a magyar, de a nyugati ember is, hogy dolgozott, keresett, ha tudott, félretett, a megtakarításait pedig betette a bankba, ahol az is dolgozott.
Ám az elmúlt években előbb a nyugati állampapírpiacokon, majd a bankok egymás közötti (overnight) ügyleteinél, sőt, olykor a bankbetétek piacán is
A szakemberek ugyan elmondhatják, hogy semmi baj, soha ilyen jó évei nem voltak a részvénypiacoknak, de a tapasztalat az, hogy a részvénypiaci raliból nagyjából kimaradtak az átlagemberek - meséli Elek Péter, a Dialóg Befektetési Alapkezelő Zrt. befektetési igazgatója.
Természetesen áttételesen, például a nyugdíjalapokon keresztül ők is profitáltak, de abban a mindennapi kérdésben, hogy mit csináljunk a megtakarításainkkal, sem Magyarországon, sem világszerte nem segített a részvénypiac. Legalábbis eddig nem segített.
Pedig egyre nagyobb a nyomás, hogy termeljünk pénzt az idős korunkra.
A nyugdíjbomba minden fejlett társadalomban ketyeg"
– mondja Reema Desai, a francia Amundi Asset Management, Európa legnagyobb vagyonkezelőjének portfólió-menedzsere. Ma globálisan még hét dolgozó jut egy nyugdíjasra, de harminc év múlva már csak három fog. Ráadásul a fejlett világ ebben sokkal rosszabbul áll.
A várható életkor növekedése és a fiatalabb generációk alacsonyabb lélekszáma miatt az egy nyugdíjasra jutó aktív korúak száma 2030-ra az Egyesült Államokban 4-ről 2,7-re, Németországban 3-ról 2-re csökken.
Valamit tehát tenni kell, mert a fiatalok nem fognak minket eltartani, viszont lassan az utolsó biztos befektetési lehetőségek is eltűnnek. Magyarországon még legalább 1-2 százalékot hoz az állampapír, a bankbetét, de a korábban elkényeztetett hazai megtakarítók ezzel egyáltalán nem elégedettek.
A globális kilátások sem rózsásak, a kötvénypiacok nagyon túlárazottak, Európában már-már végzetesen, az Egyesült Államokban még talán nem annyira, de a 0 százalékos hozamok idején sem a kötvények kamataiban, sem esetleges árfolyam-emelkedésükben nem lehet bízni.
Nagyon leegyszerűsítve
de ez azért elég életidegen helyzet lenne.
A részvénypiacok pedig szintén drágák. Itt pont fordított a helyzet, az Egyesült Államok tűnik nagyon túlárazottnak, míg Európában még lehet spiritusz. Az Egyesült Államokban a legfontosabb tőzsdei mutatószám, az átlagos P/E érték (árfolyamra vetített részvényenkénti nyereség) 24-25-szörös, Európában azonban csak 19-20-szeres szorzót ad.
Miben lehet akkor bízni – kérdeztük szakemberektől, akik ilyenkor elsősorban
tudnak csak mutogatni.
Miközben arra gondolhatnánk, hogy minél kisebb a kötvénypiaci hozam, annál inkább merészkednek a befektetők nagyobb hozammal kecsegtető osztályok felé, van, ami éppen ez ellen hat. Mégpedig az, hogy ilyenkor a veszteség is jobban fáj.
Ha 10 százalék a kockázatmentes hozam, akkor egy bátrabb befektető 10 százalékos veszteségét egy év alatt vissza lehet hozni. De amikor 1 százalék a kockázatmentes hozam, akkor egy 10 százalékos veszteség csak 9,5 év alatt jön vissza a kötvénypiacon.
Az Amundi globális portfóliójában (amely 1600 milliárd euró) ma még 46 százalékot képvisel a kötvénypiaci (fixed income) eszköz, sokan nem is tudnak másba fekteti, mint a kiszámítható kötvényekbe, a vicc az, hogy ez még akkor is így van, ha az semmit nem hoz. Nagyjából és egyenként 15-17 százalékos paketteket jelent viszont három másik osztály, a részvény, a likvid eszköz és az úgynevezett vegyes eszközosztályok.
Reema Desai elmondása szerint, ha a világ valamennyi kötvénypiaci eszközét betennénk egy nagy kalapba, abból 28 százalék ma már negatív kamatot hozna, 41 százalék hoz pozitív, de infláció alatti megtérülést és csak a maradék 31 százalék az, ami infláció felett ígér.
A szakember szerint a befektetőknek mindenképpen szélesítenie kell a befektetési palettájukat, nyitni kell a kockázatosabb eszközök felé.
A jól ismert portfólió-diverzifikációs elmélet lényegesebb, mint valaha.
Ennek rövid tartalma a következő.
A világon rengeteg eszközosztály van, pénzpiaci eszközök, rövid és hosszú, állami és vállalati kötvények, arany, mindenféle deviza, részvények minden ágazatból és régióból. Ha ezeket mind összerakjuk egy nagy portfólióba, akkor a tapasztalatok azt mutatják, hogy a „világportfólió” minden távlatban infláció felett szokott hozni.
Csak éppen azt nem lehet előre tudni, hogy 2018-ban a perui részvények, a maláj kötvények, esetleg az olaj, vagy éppen a svéd korona fog szárnyalni.
Aki az egymást hol felerősítő, hol ellensúlyozó sokféle eszközből kiegyensúlyozottan diverzifikált portfóliót tud építeni, az jó eséllyel gyarapodik, igaz mivel a jó eszközök mellett megveszi a rossz eszközöket is, vélhetően nem kiugró mértékben gyarapodik.
Természetesen, aki szeretne egy kicsit jobb eredményt elérni, az súlyoz, próbája megtalálni azokat az elemeket, amelyek az átlagnál jobban teljesítenek.
Az Amundi szerint alapvetően a legjobb irány most Európa, mert itt lassan bontakozott ki a kilábalás, azonban az euró idei erősödése ellenére még mindig jók a makrogazdasági és a részvénypiaci indikátorok.
Emellett a feltörekvő piacokon, így a mi régiónkban is lehet vonzó befektetéseket találni. A kelet-közép-európai térséget segítheti a nyugat-európai fellendülés és a remélt felzárkózásunk is.
Az Egyesült Államok azonban inkább csak stagnálhat, sem nagy növekedést, sem hirtelen recessziót nem várnak a szakemberek.
Elek Péter is erősen Európa párti, mert az európai részvények diszkonttal forognak az amerikai részvényekhez képest, pedig tartósan jobb a gazdasági növekedés. Ugyanakkor kockázatot jelent, hogy Európában vannak szektorális problémák, például a német autóiparban. Az európai és az amerikai részvénypiac nagy különbsége, hogy a hagyományos európai cégek jobbak, de az amerikai indexeknek néhány elképesztően sikeres globális high-tech cég (Google, Facebook, Apple, Amazon, Netflix) erőt ad.
Végül egy érdekes konkrét befektetési ötletről.
Rendkívül változékony és nagyon kockázatos az orosz piac. Az RTS index olykor méreteset emelkedik, máskor hatalmasat zuhan. A fő irány szerint tavaly decemberig szárnyalt, majd az idei első félévben visszaadta a növekményét. Ebben a periódusban a komolyabb piacok közül a világ legrosszabb tőzsdéje volt
Elek Péter szerint nagyon érdekes összefüggés volt, hogy
a nyugati, elsősorban amerikai negatív média-megjelenések erős korrelációt mutattak az orosz index zuhanásával.
Az orosz piac esésére az angolszász befektetők is könnyedén játszanak short ETF-ek megvásárlásával.
Elek Péter azonban nem az orosz papírok jövőbeli emelkedésére, vagy esésére hívja fel a figyelmet, hanem a kiugróan magas orosz osztalékhozamra. Aki jól fedezi magát, az gyakorlatilag bármilyen devizanemben realizálhatja az orosz piac 6 százalékos árfolyamarányos osztalékhozamát. Kockázat természetesen mindig van, semmi sem garantálja, hogy a jövőben is így marad az osztalékhozam, de a jelen környezeti körülmények alapján
Amikor ugyanis életbe léptek a szankciók Oroszország és a nyugati világ között, az orosz cégek, illetve a részvénytulajdonos orosz állam nehezen jutott forrásokhoz. Ezért az állam előírta, hogy az orosz vállalatok egységesen az IFRS (nemzetközi számviteli szabályok szerinti) eredmény 50 százalékát osztalékként kötelesek kifizetni, egy nagy cég kapott felmentést, a Gazpromnak elég 25 százalékot kiosztani.
De még a Gazprom is 6 százalékos osztalékhozammal megy, ugyanúgy mint a szektortárs Lukoil. És vannak ennél nagyobb számok is, a nikkelgyártó Norilszk 8, az Aeroflot légitársaság 11, az acélipari Szeversztal pedig 12 százalékos árfolyamarányos osztalékot fizet.
Borítókép: Yuri Kadobnov / AFP.