Javult az élet a legtöbb területen Magyarországon a válság éveihez képest, viszont az OECD-országokat tekintve még mindig a magyarok a második legelégedetlenebbek az életükkel, és Európában senki nem fél annyira éjjel az utcán, mint mi – ez látszik az OECD „How's Life?” vagyis „Milyen az élet?” című jelentéséből.

A 460 oldalas jelentés számos mutatón keresztül vizsgálja, hogyan változott az emberek élete az elmúlt 10-12 évben, mind objektíven mérhető mutatókkal, mind abban, hogyan érzik magukat a bőrükben.

A fejlettebb államokat tömörítő szervezet 35 tagállamában általánosan az mondható el, hogy bár az országok már többé-kevésbé kilábaltak a válságból, de azért a gazdaság még nem talált teljesen magára, ahogy az emberek is rosszabbul érzik magukat, mint a válság előtt.

• A háztartások jövedelme ugyan növekedett általánosságban 7 százalékkal a 2005-ös szinthez képest, de fele olyan lassan növekszik, mint a válság előtt.
• A foglalkoztatottsági ráta a válság éveinek meredek zuhanása után már magasabb, mint 2007-ben volt, viszont 2015-ben a munkavállalók még mindig sokkal kevésbé érezték magukat biztonságban a munkaerőpiacon, mint tíz évvel korábban.
• Kevesebben érzik úgy, hogy számíthatnának a barátaik vagy a családjuk támogatására, ha anyagi bajba kerülnének.
• Három emberből egynek legfeljebb három hónapnyi megtakarítása van.
• A kormányokba vetett bizalom és az érzet, hogy a polgárok hatással lehetnének a politikára, pedig meredeken zuhant a válság előtti évekhez képest, és csak nagyon keveset javult a válság vége óta.

Arról nem is beszélve, hogy az egyenlőtlenségek még mindig elég nagyok a fejlett országokban: a társadalom jövedelem, iskolázottság, kor, nem és születési hely szerint is elég megosztott.

Javul a helyzet, de a hangulat nem

Magyarország az OECD által mért rengeteg mutató alapján vegyes képet mutat. A legtöbb objektív mutatóban Magyarország már beérte a válság előtti szintet: a jövedelmek a 2006 és 2010 közötti zuhanás után visszatértek a 2005-ös szintre, a hosszú távú munkanélküliség is jelentősen csökkent, sőt, mint tudjuk, munkaerőhiány van, nem is izgulnak a magyarok jobban, hogy elvesztik a munkájukat, vagy nem találnak majd állást, mint mások az OECD-ben. A háztartások jövedelme viszont még így is az egyik legalacsonyabb a 35 ország közül.

Bizonyos mutatókban egész jól állunk, például a magyaroknak csak 3 százaléka dolgozik heti 50 órát vagy többet, míg az OECD-ben átlagosan a dolgozók 13 százalékának kell sokat túlóráznia. Emellett lakhatásra is kevesebbet kell költenünk, mint az OECD-országok kétharmadának lakossága.

még a nagyon magas munkanélküliséggel és alacsony fizetésekkel küzdő görögök is jobban érzik magukat a bőrükben, mint a magyarok. A harminc országban, ahonnan van elérhető adat, egy 0-tól 10-ig terjedő skálán átlagosan 7,3-ra értékelték az életminőségüket az emberek, míg Magyarországon ez a szám 6,1.

A mindig mintának tekintett Ausztria a második legelégedettebb ország a csoportban, itt átlagosan kerek 8-asra értékelték az életüket az emberek tavaly.

Más, életminőséggel összefüggő adatokban sem állunk annyira jól, például a magukat egészségesnek érzők arányában Magyarország hátulról az ötödik. A felnőtt lakosok 56,3 százaléka állította azt magáról 2015-ben, hogy jó az egészsége, ami nagy fejlődés a 2005-ös 45 százalékhoz képest, viszont messze elmarad mind az OECD átlagától, mind a többi közép-kelet-európai országtól.

Csehországban például a lakosok 61, Szlovákiában 66, Ausztriában 69 százaléka érzi egészségesnek magát. Az egészség objektív mutatóiban is elég hátul állunk a sorban, a 75,7 éves átlagos várható élettartam a harmadik legalacsonyabb az OECD-országok között.

Abban is elég rosszul állunk, hogy mennyire érezzük úgy, hogy támaszkodhatunk a családunkra vagy barátainkra. A magyarok 84,2 százaléka mondta azt, hogy lenne, aki segítené, ha baj van, ami a második legalacsonyabb arány Európában és az ötödik legalacsonyabb az OECD-tagországok között.

Félelem és reszketés

Ezeket persze a magyar pesszimizmus vagy objektív fejlettségi lemaradás számlájára lehet írni, viszont van egy mutató, amiben viszonylag értelmetlenül lóg ki Magyarország, ez pedig a szubjektív biztonságérzet.

Ennyire egy európai országban sem félnek az emberek. Egy OECD-ország van csak, ahol rosszabb a mutató, Mexikó, ahol a drogkartellek tényleg halomra lövöldözik az embereket, és ahol az OECD-ben a legmagasabb a gyilkosságok aránya. Ott 100 ezer lakosra majdnem 18 erőszakos halál jut, ehhez képest Magyarországon kevesebb mint kettő.

A magyaroknál folyamatosan romlott a helyzet az elmúlt tíz évben, viszont a 2014–16-os időszakban meredekebben, mint korábban. Hogy ez miért van, arra az OECD tanulmánya sem szolgál magyarázattal, mi pedig csak találgatni tudunk.

Viszont legalábbis érdekes kérdés, hogy a kormányzati menekültellenes félelempropaganda – amelynek hatására kerekeket szúrnak ki és idegenekre hívják a rendőrséget olyan falvakban, ahol nem is járt még bevándorló – mekkora szerepet játszik abban, hogy a magyarok egyszerűen nem érzik magukat biztonságban. Azt mindenesetre korábbi kutatásokból már tudjuk, hogy a magyarok kiugró mértékben rettegnek a migránsoktól.

Borítókép: szarvas / Index.