Az utóbbi hetekben súlyos hamisítási botrány söpört végig a japán iparon: kiderült, hogy a szigetország harmadik legnagyobb acélipari cégénél, a Kobe Steelnél legalább tíz éve megy egyes termékek minőségi adatainak meghamisítása. Mivel a vállalat japán és külföldi cégek jelentős beszállítója, iparágak és termékek sokasága érintett. Az első belső vizsgálat szerint csak néhány menedzser és beosztott hibája az egész, de mások szerint változások híján az egész japán ipar minőségébe vetett hit meginoghat az ilyen botrányok, illetve a mögöttük rejlő rendszerszintű problémák miatt.
Jó egy évtizede folyik adathamisítás japán egyik legnagyobb acélipari cégénél, a kismillió, nemzetközi piacokra termelő vállalatnak szállító Kobe Steelnél. A meghamisított ellenőrzésen átesett termékekből több mint 500 cég kapott, a Toyotától és a Nissantól kezdve a Boeingen át a Daimlerig.
Ami egyben azt is jelenti, hogy
(bár utóbbiban állítólag végül nem használták fel). De még olyan, triviálisabb termékek alapanyagait is elcsalták, mint például a Mitsubishi légkondik vagy a Panasonic Blu-ray lemezei.
A dolog relatíve egyszerűen működött: ha a legyártott alumínium és réztermékek a belső minőségvizsgálatok során nem feleltek meg a kritériumoknak, akkor ahelyett, hogy újragyártották volna a szériát, egész egyszerűen átírták a tesztadatokat a megfelelő értékekre. Magyarul nagy ívben tettek rá, hogy valóban olyan jó minőségű alumíniumot állítottak-e elő, mint amilyen a brosúrába szerepelt.
Az adathamisításra először augusztusban derült fény, és azóta a botrány folyamatosan dagad. A 112 éves cég először október elején ismerte el a visszaéléseket, azóta pedig nagyjából hetente derül ki, hogy a helyzet még egy kicsit rosszabb, mint gondolták. Legutóbb a napokban adtak ki egy belső jelentést a helyzet állásáról, amely alapján legalább kilenc üzemükben hamisították meg rutinszerűen a kelleténél gyengébb szériák adatait.
A Kobe Steel most bűnbánó és reformokat ígér, ám a történet nem áll meg itt: az újabb balhé egész Japánnak árthat, hiszen újabb jele annak, hogy nagyobb változások nélkül a japán ipar lassan nemcsak az árharcot, hanem a minőségi versenyt is elvesztheti.
Az ügy súlyát erősíti, hogy az acélipar a japán gazdaság gerince. Legalábbis Abe Sindzó kormányfő szerint, aki közel 40 évvel ezelőtt, lediplomázása után pár évig maga is a Kobe Steelnél dolgozott, mielőtt belépett a politika világába. És egyébként olykor ő is elbaltázta a dolgot, egyszer például rossz adatokat ütött be a gépbe, ami miatt a kelleténél rövidebb acélcsöveket sikerült legyártania.
Azt hittem, ki fognak rúgni – idézi Abe sztoriját a Reuters. Nemcsak őt nem rúgták ki a hibája miatt, hanem a jelek szerint sok mindenki mást sem. A cégen belüli hamisításmánia mértékét jól jelzi, hogy még az eredeti adathamisításról szóló belső vizsgálatot is meghamisították.
Annyiban persze kicsit túloz Abe, hogy az acélipar már messze nem a gazdaság gerince. Azonban annyiban igaza van, hogy a japán ipari cégek jellemzően jól bevált, évtizedek alatt kialakult beszállítói láncokat üzemeltetnek, így
Viszont minden ilyen termelési lánc a beszállítók megbízhatóságán alapul. Különösen Japánban és a japán autóiparban, ahol nagyon gyakori a végtermék gyártói és a beszállítók közti technológiai és operatív összefonódás, valamint a kereszttulajdonlás is.
Míg a nyugati cégek jellemzően hajlandóbbak jobban szétszórni a termelést és több, kisebb-nagyobb, bel-és külföldi beszállítóra támaszkodni, addig a japánok és a koreaiak inkább szeretik közel tartani magukhoz a partnereiket. A szorosabb együttműködésnek viszont a számos előnye mellett megvan az a hátránya is, hogy a kitettségük és a függőségük is nagyobb a partnereik felé. A Toyota híres, hiperhatékony menedzsment- és logisztikai rendszere is csak addig képes működni, ameddig mindenki az utolsó betűig betartja, amit be kell, beleértve az utolsó csavaranya-beszállítót is. A Kobe Steel esetében viszont kiderült, hogy nagyon nem ez a helyzet.
De persze a Kobe Steel botránya jóval túlmutat Japánon. A 21. századi nemzetközi beszállítói és termelési hálózatok korában a japánok is diverzifikálnak, illetve a japán beszállítók is bőven dolgoznak külföldi cégeknek. Így például Kobe Steel termékeiből jutott a Boeing repülőgépeibe, a Nissan, Mazda, Toyota, Ford autókba, japán vonatokba, vagy például a Hitachi Nagy-Britanniába exportált vasúti szerelvényeibe is.
A cég azt állítja, a baj nem olyan nagy, legalábbis az alapvető biztonsági követelményeknek azért minden esetben megfeleltek a termékeik, azaz nem jelentenek közvetlen veszélyt. Azonban mégis csak gyengébb, alacsonyabb terhelhetőségű alumíniumot szállítottak, mint ami a megrendelésekben szerepelt. A megrendelők pedig feltehetőleg az eredetileg elvárt erősségű anyaggal kalkuláltak.
Mindenesetre az érintett cégek állításuk szerint a botrány kirobbanása óta folyamatosan vizsgálják, hogy minden rendben van-e a berendelt árukkal, és a korábban, a megrendeltnél rosszabb minőségű anyagokból legyártott termékeiket is átnézik.
ha így volna, az vélhetően korábban kiderült volna.
Az ügyben az amerikai igazságügyi minisztérium is vizsgálódik, az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség pedig azt javasolta az uniós légitársaságoknak, hogy ne használják a Kobe Steel alapanyagaiból készült termékeket (ezeket elsősorban a Mitsubishi ipari szárnya szállítja a Boeingnek).
Ami még súlyosabbá teszi a Kobe Steel botrányát, hogy az utóbbi időkben nem ez az első nagy minőségügyi balhé Japánban. Nemrég az egyik japán autóalkatrészgyártó-ipar egyik nagyhatalma, a Magyarországon állami támogatással jelenlévő Takata kért csődvédelmet, miután légzsákjaikról kiderült, hogy egy konstrukciós hiba miatt hajlamosak felrobbanni. Eddig 17 olyan halálos balesetről tudni, amelyet a spontán kirobbanó légzsák okozott.
Mint később fény derült rá, a cég vezetése már egy ideje tudott róla, hogy életveszélyes termékeket gyártanak, mégsem tettek semmit ellene. A botrány kirobbanása óta több tízmillió autót kellett visszahívni, a Toyota, a Honda és sok más gyártó felbontotta kapcsolatát a Takatával. A kártérítési perek és az eladások csökkenése miatt összeroppanó céget végül egy amerikai központú, kínai tulajdonú riválisa vásárolta fel.
De a dízelbotránynak is volt pár japán résztvevője, a két főkolompos a Mitsubishi és a Suzuki volt. A Kobe-botrány farvizén az is kiderült, hogy a Nissannál sincs teljesen rendben a minőség-ellenőrzés, képesítés nélküli dolgozók is részt vesznek benne. 2015-ben pedig a Toshibáról derült ki, hogy a valósnál nagyobb nyereséget mondott be; azóta ez a nagy múltú cég is a tönk szélére került.
A Kobe Steel egyelőre még nem tart ott, ahol a Takata, de azért volt már jobb passzban. A botrány kitörése utáni héten a cég részvénye elvesztette értéke mintegy 40 százalékát, és bár azóta a mínusz felét visszahozta a papír, a cég kilátásai nem valami jók. Az elmúlt két évben eleve veszteségesek voltak, és a mostani balhé egész biztosan jelentősen ártani fog a cég eredményének. Három japán nagybank egy 50 milliárd jenes (kb. 120 milliárd forint, azaz 440 millió dollár) hitelcsomagot készül összerakni a cégnek, mert felmerült, hogy gond lehet a Kobe Steel lejáró kötvényeinek kifizetésével.
Bár a csődtől egyelőre nem kell félnie (nagyobb a készpénzvagyona mint a kintlevőségei), egyelőre messze nem látszik még, hol a lejtő vége. Ezt a cég maga is elismerte, amikor közölte, hogy egyelőre nem fog féléves osztalékot fizetni, mert egyáltalán nem tudja megmondani, hogyan alakul az üzleti eredménye a közeljövőben.
Ha még egyszeri eset lenne, hagyján, de a Takata és a Kobe Steel-ügy együtt azt a benyomást keltik, hogy valami rendszerszinten ment félre Japánban. Ezt mondta Usidzsima Sin, a japán vállalat kormányzási központ nevű nonprofit tanácsadóhálózat vezetője. Szerinte a dolog ott van elásva, hogy az igazgatótanácsok nem teszik a dolgukat, a felső vezetők nem néznek a középvezetők körmére, nem működnek rendesen a vállalati belső ellenőrzések.
Mások szerint az is hozzájárult az ilyen botrányokhoz, hogy Japánban általában véve is nagy szégyen elrontani valamit, ami miatt a dolgozók inkább próbálják a szőnyeg alá söpörni hibáikat, bármelyik szintjén legyenek is a cégnek. Ahogy az irreálisan hosszú munkaórák sem feltétlenül emelik a gyártás minőségét.
A vállalat a napokban kiadott belső jelentése azt írja, a visszaélések fő oka a profithajhászás okozta rövidtávú gondolkodás, illetve a menedzsment ebből fakadó teljesíthetetlen elvárásai voltak. Illetve a nemcsak a Kobe Steelre, hanem számos japán cégre jellemző vállalati kultúra, ahol az alsóbb szinteken mindenki csak végrehajt, beleszólása nincs és nem is lehet semmibe.
Külön ironikus, hogy a Kobe Steel jelenlegi vezetője, Kavaszaki Hiroja 2013-ban azzal az ígérettel vette az elnöki és vezérigazgatói posztot, hogy diverzifikálja, modernizálja a céget. Amely egyébként eddig sem volt botránymentes: korábban adóügyekben és politikai támogatások terén is voltak összezörrenései a törvénnyel, és nem ez az első adathamisítási ügyük sem, még ha a korábbiak jóval kisebbek is voltak.
Egyes riportok szerint a vállalat mindig is hajlamos volt kiskapukat és kerülőutakat keresni. Ennek ellenére a belső jelentésük szerint az adathamisítás mégis néhány rendetlen menedzser és beosztott bűne, amely csak egy kis részét, alig pár százalékát érinti a cég termelésének. A felső vezetés pedig állítólag teljesen ártatlan.
Az már eddig is egyértelmű volt, hogy míg az 1980-as-1990-es években ők voltak az élvonal, addig mára technológiai oldalon az amerikai, gyártási oldalon a koreai és kínai konkurencia eléggé a japánok fejére nőtt. Ám az autóiparban, gyorsvonat-iparban és egy sor kevésbé látványos, de nagyon is fontos részszektorban (precíziós műszerek, képalkotás, szenzorok, stb.) a japán minőség és precizitás a mai napig világvezető. És hiába a kínai és koreai olcsó konkurencia, még az acélipar is élő és exportképes szektor Japánban, elsősorban azért, mert jobb minőséget kínál, mint az olcsóbb versenytársak.
Viszont az, hogy nagy japán cégekben évtizedeken át rendszerszintű csalások mehettek, eléggé aláássa ezt a képet. Különösen az, hogy az első nézésre legyőzhetetlennek tűnő kínai és koreai konkurencia ellen nem a minőséggel, hanem pont az olcsó és egyszerű hamisítással próbálták felvenni a verseny.
De még ha nem is csalnak, a helyzet akkor is egy ördögi körhöz hasonlatos: az olcsó konkurencia és a csökkenő profitráták miatt a japán cégek kevesebbet tudnak foglalkozni a minőséggel és a belső ellenőrzéssel; ami növeli a minőségi problémák és botrányok esélyét; amelyek tovább csökkentik a profitot.
Persze a Kobe Steel a jelen állás szerint nem fog eltűnni. Még ha egy csomó vállalat ki is hátrál mögüle, és a Takata-botrányhoz hasonlóan új beszállító után néz, egy ekkora vállalatot vélhetően nem hagynak bukni a japánok; főleg hogy Kobe környékén ez a cég az egyik legnagyobb foglalkoztató és adófizető. Hatezer ügyfelének fele pedig helyi középvállalkozás, amelyek annyira nem tudnak válogatósak lenni a beszállítók megválasztásában.
Mindenesetre a Reuters riportja szerint a Kobe Steel fő gyártelepe körül a mostani időkben szokatlanul üresek a kocsmák és az év végi vállalati bulik szokásos helyfoglalásai sem érkeztek még be.