A magyar és a horvát miniszterelnök is megerősítette azt, amit eddig is tudtunk: van törekvés az államok részéről az áldatlan Mol-INA helyzet lezárására. Csak sajnos az igazi kérdések, a vételár és a horvát finanszírozás mikéntje semmivel sem került közelebb a megoldáshoz.
Magyarország készen áll arra, hogy méltányos alkut kössön. Ezáltal minél előbb le lehetne zárni a Magyarország és Horvátország történelmileg jó kapcsolatát mérgező vitát a Mol szerepéről az INA horvát energiavállalatban - mondta Orbán Viktor miniszterelnök, miután megbeszélést folytatott Andrej Plenkovic horvát miniszterelnökkel.
Új elemet nem igazán tartalmazott ez a kijelentés, de azért talán mindkét fél számára volt haszna a találkozónak. Foglaljuk össze röviden a helyzetet:
Maga a mai bejelentés tehát kedvező hír volt, a miniszterelnök véleménye piaci alapú, nem tér el a magyar tőzsdei kibocsátó érdekeitől. Valamiképpen ugyanis mindenki azt szeretné, hogy a horvát kormány vegye vissza az INA-t, de az már izgalmasabb kérdés, hogy ez hogyan lehetséges.
A Mol és a horvát állam között nyitva van még egy további per, ezt a Mol kezdeményezte, és szinte biztos, hogy a Washington-i bíróság pár százmillió euróra elmarasztalja majd a befektetési szerződéseit be nem tartó horvát államot. Ez tovább mélyíti a horvát fél finanszírozási gondjait. De ahhoz, hogy a finanszírozás kérdéséről egyáltalán lehessen beszélni, eleve kellene egy konszenzusos ár.
A horvát és a magyar fél által felbérelt értékelők azonban szinte biztosan nagyon eltérő értékeket fognak kihozni, ráadásul az árazás specialitása, hogy a cég értéke nagyban függ attól, hogy a horvát állam, vagyis az egyik tárgyaló fél milyen feltételrendszert határoz meg a cég működéséhez.
Az egyeztetés ilyen környezeti tényezők mellett aligha lesz egy rövid menet. A Mol részvényekre pozitívan hathat, ha rendeződik a helyzet, de az nem, ha a felek még egy pár évig tusakodnak, aztán valami alacsony maradványértéken megállapodnak.
Mert sajnos az INA értéke, legalábbis, ami a finomítókat illeti, erodálódik. A Mol a gyengébb finomítót, a sziszakit bezárná, ezt az állam nem hagyja, így az még papíron létezik, csak éppen nem működik. A másikat a rijekait szívesen fejlesztené a Mol, de csak akkor, ha a sziszakival léphetne.
Így azonban a rijekai is avul el, márpedig a magas kéntartalmú végtermékeket egy új szabvány szerint már a hajókon sem szabad majd használni.
Eközben a horvát sajtóban az is megjelent, hogy az INA-t Igor Szecsin orosz Putyin-bizalmas cége, a Rosznyefty veheti meg. A horvát oldalnak ez is egy nagyon rossz megoldás lenne, ráadásul szép lassan a volt Jugoszlávia minden olajcége orosz kézbe kerülne. Lassan a teljes jugoszláv stratégiai fontosságú olaj- és gázipar átvándorolhat az oroszokhoz. Josip Broz Tito, aki mindig is felvette az oroszokkal a kesztyűt, forogna a sírjában.