Gázkonvektor vagy cserépkályha? Rég elmúltak már azok az idők, amikor csak ilyen fapados megoldások voltak hozzáférhetőek a lakások fűtésére. Ma már számos különféle technológia közül választhat, aki lakást épít vagy korszerűsít, és mivel nincs egy üdvözítő megoldás, érdemes tájékozódni a döntés előtt.
Az optimális fűtési rendszer kiválasztásához fel kell mérni az ingatlan paramétereit. Saját magunk által épített ház esetén van a legnagyobb mozgásterünk, ilyenkor ugyanis már a tervezéstől kezdve figyelembe lehet venni a kiépíteni kívánt fűtési mód igényeit, és ha a büdzsé megengedi, akár passzív vagy nagyon energiatakarékos házat is felhúzhatunk.
Az ilyen épületek kezdeti beruházási költsége nagyobb, de a ház élettartama alatt bőven visszahozza a plusz bekerülési költséget, és arra is lehetőséget teremt, hogy nagyjából lecsatlakozzunk a központi hálózatról, ezzel csökkentve a szolgáltatóktól való függőséget.
A legtöbben azonban nem új ház építésében, hanem használt lakás vásárlásában és felújításában gondolkodnak, ahol nem lehet ennyire szabadjára engedni a fantáziát a fűtés terén - de lehetőségek itt is vannak, hacsak nem központi fűtéses házba költözünk. Nézzük meg, milyen megoldások állnak rendelkezésre, és melyiket kinek a legcélszerűbb alkalmazni.
Nagyobb lakás vagy ház esetén az egyik legnépszerűbb megoldás a saját kazán, amely 2015. szeptember óta már csak kondenzációs lehet, vagyis manapság a régi típusú cirkók nem helyezhetők üzembe legálisan. A kondenzációs technológia előnye, hogy sokkal jobb hatásfokot tud elérni, mint a hagyományos kazánok, mivel az égéstermékben lévő rejtett hőt is hasznosítja a füstgázban lévő vízgőz lecsapatásával (kondenzálásával). Így az égéshőt tudja hasznosítani a tüzelőanyag fűtőértéke helyett, és végeredményben alacsonyabb lesz a gázszámlánk.
Természetesen kondenzációs kazánból is rengeteg típusú, teljesítményű és márkájú van. Nagyon fontos, hogy a fogyasztásunknak megfelelő méretűt válasszunk, mert a túl nagy aránytalanul sokat fogyaszt, a túl kicsit viszont könnyen túlterhelhetjük, ezért hamarabb tönkremehet. Ha mégis nagyobbat veszünk, érdemes tudni, hogy minden gázkészülék teljesítménye 40 százalékáig leszabályozható.
2016-tól nem lehet már olyan, nyílt égésterű kazánokat felszerelni, amelyek a lakás levegőjét használják az égéshez (kivéve a tárasházak gyűjtőkéményére csatlakozó kazánok), ehelyett zárt égésterű kondenzációs kazánokat kell használni, amelyek biztonságosabbak (használatukkal gyakorlatilag nullára csökkentjük a szén-monoxid mérgezés valószínűségét). Ezeket alapesetben nem lehet akármilyen kéményhez beszerelni: mivel az égéshez szükséges oxigént a lakáson kívülről kapják, nagyobb beruházással duplacsöves kéményrendszert kell hozzájuk kialakítani. Hibridmegoldásként néhány forgalmazó árul olyan turbó kondenzációs készüléket, amelyek teljesítik az EU-s rendeletben előírt 86 százalékos szezonális hatásfokot, de hagyományos működési rendszerben is alkalmazhatók, vagyis nem igénylik a kéményátalakítást.
Azt is mérlegelni kell, csak fűtésre, vagy fűtésre és melegvíz-előállításra is akarjuk használni a kazánt. A kombi kazánoknál tárolós változatot is választhatunk, ez nagyobb helyet foglal, de nagyon hasznos, ha gyakran előfordul, hogy egyszerre több helyiségben is engedjük a meleg vizet (pl. mosogatás és fürdés párhuzamosan). Az átfolyós rendszerek ugyanakkor olcsóbbak, kisebb helyet foglalnak és takarékosabbak, így ha nem feltétlen szükséges a tárolós, jobban járunk ezzel.
Ha maximális hatékonyságot akarunk elérni a kazánnal, érdemes azt is megnézni, mi adja le a hőt a lakásban: a régi radiátorok többnyire túlméretezettek, ezért ha van rá keret, érdemes padló-, illetve falfűtésre átállni. Ezekkel a legjobb a kondenzációs kazán hatásfoka, mert a készülékeket alacsonyabb hőmérsékletű hőleadó rendszerekre optimalizálják. A falfűtést viszont nagyon körültekintően kell kialakítani, már a tervezéskor tudni kell, hol állnak majd a bútorok, ugyanis ha a fűtött rész elé toljuk a gardróbszekrényt, akkor az lefogja a hőt.
Nem szükségszerű, hogy a kazánunk a vezetékes gázt használja fűtéshez, léteznek jó hatásfokú (akár 90 százalék körüli) szilárd tüzelésű kazánok is. Ezek az olyan megújuló energiaforrások használatát is lehetővé teszik, mint a fa, a pellet vagy egyéb növényi tüzelőanyag. A hagyományos szilárd tüzelésű szerkezetekben még nem volt szabályozó, így ha megraktuk fával, hirtelen nagyon meleg lett, majd fokozatosan kihűlt a tér. Újabban viszont már van erre megoldás, a modernebb fajták faelgázosítással dolgoznak.
A faelgázosító rendszer elektromosan szabályozza a fűtést a hozzáadott levegő mennyiségével: az égéshez szükséges oxigénmennyiségnél kevesebbet juttat a felső égéskamrába, ennek hatására úgynevezett tökéletlen égéssel szénmonoxidban, szénhidrogénben és széndioxidban gazdag füstgáz szabadul fel. Ezt a szerkezet átvezeti a nagy hőállású alsó kamrába, ahol akár 1800 Celsius fok is lehet. Ekkora hőmérsékleten már hatalmas energia szabadul fel az itt következő tökéletes égés során. Az olcsóbb kazánok általában csak a hőmérsékletet, a drágábbak viszont a teljesítményt is képesek szabályozni, előbbiekhez ajánlott puffertartályt is beszerezni. A tartály nem mellesleg arra is jó, hogy biztosítsuk a melegvízellátást (vagy annak egy részét).
A hagyományosabb megoldások híveinek a kazán alternatívája lehet egy klasszikus, némileg felturbózott kályha, avagy tömegkályha, amelyet az energiatakarékos házakról szóló cikkünkben mutattunk be részletesebben. Aki szereti a nagy, egybefüggő tereket, és nem zavarja, ha a fűtőtest elfoglal egy részt a szobából, annak érdemes lehet megfontolni az építését, ám arra érdemes gondolni, hogy ez nyáron értelemszerűen nem alkalmas melegvízkészítésre (hacsak nem akarjuk 60 fokosra felfűteni a lakásunkat), így ajánlott hozzá valamilyen kiegészítő vízmelegítő rendszer (akár napkollektor) telepítése. Ezen felül nagyon kevés jó kályhaépítő szakember van, aki képes jó minőségben kivitelezni, ezért nagyon kell ügyelni rá, kit bízunk meg a kivitelezéssel.
Hosszútávú megtérülés szempontjából a szilárd tüzelésű kazánok, kályhák még a mostanában olcsó (illetve Magyarországon jelenleg hatósági áras) gáz mellett is a legtakarékosabb fűtési megoldások családi házakban, viszont igényelnek némi előrelátást és tárolókapacitást.
Ha fával fűtünk, legalább egy, de inkább két évvel előre célszerű beszerezni és szárítani az aktuális télen eltüzelendőt, mivel a nedves fa elégetésével kb. felannyi energia szabadul csak fel, mint a szárazéval.
A hőszivattyú a legújabb, következésképp a legkevésbé ismert fűtési technológia, amely még igen kevés házban működik. Típusait tekintve többféle létezik, a leggyakoribb a levegő-víz, de van víz-víz illetve talaj-víz rendszerű szivattyú is. A szerkezet lényege, hogy a környezetéből kivont hőt villamosenergia hozzáadásával hasznosítja anélkül, hogy elégetne bármit, vagyis a többi módszerrel összehasonlítva környezetkímélő – legalábbis ha csak szén-dioxid-kibocsátást nézünk, más negatív környezeti hatásai lehetnek (pl. a szondás vagy talajkollektoros megoldás hosszútávon a földfelszín elsivatagosodásához vezethet, a kutas rendszer pedig megbontja a talajvízrétegeket, kiszáríthatja azokat).
Értelemszerűen ez a megoldás is csak akkor jön szóba, ha családi házban lakunk, ami körül van használható hőforrás, és ugyanúgy mint a kondenzációs kazánnál, nagyobb hatékonyságot érünk el az olyan sugárzó fűtési rendszerekkel, mint a padló- vagy falfűtés. A modern hőszivattyúk már akár kinti -20-25 fokból is képesek hőt termelni, de igazán csak -5 fokig hatékonyak. Ennél hidegebb csak ritkán van Magyarországon, de arra a néhány téli hétre érdemes lehet kiegészítő fűtést alkalmazni (bivalens rendszer).
A hőszivattyú a többi fűtési móddal összehasonlítva bonyolultabb, adott esetben szervízigényesebb technológia, és áramot használ a működéshez, ezért aki szeretné csökkenteni a központi energiahálózattól való függését, annak saját napelem is ajánlott a használatához.
Általánosságban kijelenthető, hogy közvetlenül fűtésre használni az áramot a legkevésbé gazdaságos, de vannak esetek, amikor valami miatt mégis ez bizonyul a legkézenfekvőbb megoldásnak, különösen ha az alternatívája egy akár milliós nagyságrendű beruházás a komplex fűtéskorszerűsítésbe.
Társasházi lakások esetében gyakran előfordul például, hogy anno csak a lakás egy részébe (tipikusan a hálószobákba, nappaliba) telepítettek gázkonvektort, cserépkályhát (illetve az abból kialakított hérafűtést). Ezek még ellátják a feladatukat, de a mai komfortigényeknek már nem igazán felel meg, hogy a konyhában és a fürdőben csak 15 fok legyen télen, ezért előfordulhat, hogy kiegészítő fűtést akarunk felszerelni nagy átalakítás nélkül. Ilyen esetben szóba jöhet elektromos padlófűtés, elektromos hőtárolós kályha, elektromos konvektor, infrapanel, vagy akár split-klímaberendezés.
A padlófűtésről tudni kell, hogy bár kellemes érzetet biztosít, nem kifejezetten hatékony abból a szempontból, hogy a bevitt energia részben nem a helység, hanem a padlót alkotó közeg fűtésére fordítódik. Ez egy olcsóbb rendszer (pl. a fent részletezett kazánok) esetében nem nagy gond, ám ha áramot használunk, már borsos villanyszámlákat eredményezhet, ezért maximum kiegészítő jelleggel ajánlott (pl. azokon a helyeken, ahol gyakran ácsorgunk mezítláb vagy papucsban a fürdőszobában). Mielőtt padlófűtést alaítunk ki (ez ugyanúgy érvényes a kazános rendszerekre), azt is tekintetbe kell venni, hogy mivel ezek jobban lebegtetik a port, allergiások, asztmások, illetve háziállatok számára nem biztos, hogy ideális.
Jobb megoldást jelentenek a hőtárolós kályhák és az infrapanelek, amelyekből manapság már széles választék áll rendelkezésre. Ezek kezdeti beruházást tekintve valóban nagyságrendekkel olcsóbbak, mint bármilyen rendszerszintű átalakítás (pláne ha esetleg kéményt is kell béleltetni), már néhány tízezer forinttól hozzáférhetők. Mivel a fenntartási költségük viszont magasabb, érdemes megfontolni, mekkora kapacitást szerelünk be belőlük, és hova. Nagy belmagasságú, régi polgári lakásokban például könnyen azt tapasztalhatjuk, hogy hiába működtetjük az elektromos testet, az nem eredményez a helyiségben igazán kellemes hőérzetet, maximum ha a közelében vagyunk. Ilyenkor érdemes lehet elgondolkozni álmennyezet felszerelésén, már ha egyébként nem használjuk ki a nagy belmagasságot például galériával.
A klímás fűtés előnye a többi elektromos megoldással szemben, hogy nyáron hűvöset is csinál, de beszerelése arányosan drágább is, illetve sokan nem szeretik, hogy ezek a szerkezetek légmozgást generálnak, ahogy hajszárító módjára fújják be a hőt.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy minden fűtési rendszer alapja a megfelelő szigetelés. Macerás és költséges az ebbe való beruházás (ha a ház nem ebben a szellemben épült), de minden vonatkozó felmérés azt mutatja, hogy az egyik legjobban megtérülő beruházásról van szó.
Még egy nyílászárócsere is sokat dobhat a lakás hőtartásán, tehát mielőtt beruháznánk a fűtés korszerűsítésébe, célszerű inkább erre költeni, utána annyival is kisebbre lehet venni a szükséges kapacitást. Mind szigetelésre, mind fűtéskorszerűsítésre rendszeresen jelennek meg pályázatok az Otthon melege program keretében, igaz, nagyon résen kell lenni, mert ezek kerete általában órák (vagy akár percek) alatt kimerül.
A megfelelő fűtési rendszer kiválasztását pedig célszerű épületgépészetben jártas szakemberre, kivitelőzre bízni, mert laikusként nem biztos, hogy meg tudjuk állapítani, melyik lenne a pénztárcánkhoz és a lakás lehetőségeihez mérten a legjobb megoldás.
(Borítókép: Máthé Zoltán / MTI)