Pénteken megjelent a KSH A háztartások életszínvonala című kiadványa a 2016-os évről, amiből többek között kiderül, hogy
2016-ban a háztartásoknak több pénze volt átlagosan, mint 2015-ben, ráadásul - ahogy az ábrán is látszik - a teljes jövedelmen belül a munkajövedelmek aránya az előző évihez képest 69-ről 70,1 százalékra nőtt, míg a társadalmi jövedelmeké (transzferek, szociális juttatások) 29, százalékról 28,3 százalékra csökkent. Az egy főre jutó bruttó jövedelem 1 millió 504 ezer forint volt.
2015-höz képest 2016-ban az egy főre jutó bruttó munkajövedelem az előző évihez képest 6 százalékkal, 1 millió 54 ezer forintra nőtt, az egy főre jutó éves társadalmi jövedelmek pedig átlagosan 426 ezer forintot tettek ki, 1,9 százalékkal többet, mint 2015-ben.
A nettó jövedelem 1 millió 199 ezer volt, ami a bruttó esetén 4,4, nettó esetén 4,2 százalékos növekedést jelent. A reáljövedelem 3,8 százalékkal nőtt 2016-ban.
2012 óta a szegénységet mérő statisztikák csökkenő trendet mutatnak, ez a csökkenés pedig folytatódott tavaly is. 2016-ban összesen 2 millió 465 ezer embert – a teljes lakosság 25,6 százalékát – érintette a szegénység legalább egy dimenziója. A legnehezebb helyzetben lévők száma 114 ezer fő volt, arányuk 1,2 százalékot tett ki.
Azok számítanak relatív jövedelmi szegénynek, akik olyan háztartásban élnek, ahol a háztartás jövedelme nem éri el a medián ekvivalensjövedelem 60 százalékát (ez 2016-ban 77 680 forint volt).
A statisztikákban súlyosan depriváltnak számít az, ha valakire az alábbi kilenc tételből legalább három igaz: (1) nem tud időben lakbért vagy rezsit fizetni, (2) nem tud rendesen fűteni, (3) nincs pénze váratlan kiadásokra, (4) nem tud rendszeresen húst enni, (5) nincs pénze egy hét üdülésre (6), nincs autója, (7) nincs mosógépe (8) nincs tévéje, (9) nincs telefonja.
A társadalmi kirekesztés kockázatának vannak kitéve azok, aki (1) súlyosan depriváltak, vagy (2) alacsony munkaintenzitású háztartásban élnek, vagy (3) a relatív szegénységi küszöb alatt élnek, vagyis olyan háztartásban, ahol a jövedelem nem éri el az átlagjövedelem 60 százalékát.
A magyar lakosság
Ez utóbbi kategóriában elég látványos a javulás, ami valószínűleg egyrészt a közmunkának, másrészt pedig az elsődleges munkaerőpiacon létrejövő új munkahelyek hatásának tudható be. Alacsony munkaintezitásúnak azok a háztartások számítanak, amelyekben a munkaképes korú háztartástagok éves átlagban a lehetséges munkaidejüknek legfeljebb egyötödét töltötték kereső munkával.
Az külön jó hír, hogy a 18 év alattiak helyzete átlagon felül javult: ebben a korcsoportban a jövedelmi szegények aránya 5,1 százalékponttal csökkent. A gyerekes háztartások körében 3,5 százalékponttal csökkent a szegénységi küszöb alatt élők aránya.
Tavaly a háztartások átlagosan 1 millió 22 ezer forintot költöttek el, ami négy százalékos ugrást jelent a fogyasztásban 2015-höz képest. A legfelső jövedelmi ötödben élők 3,6-szer annyit adtak ki egyéni fogyasztásukra, mint a legalsó ötödbe tartozók. A legszegényebbek kiadásai az országos átlag kevesebb mint felét (47,8 százalékát), a legfelső ötödben élőké annak 1,7-szeresét tették ki.
A legtöbbet élelmiszerre és (alkoholmentes) italra, lakásfenntartásra és rezsire, valamint közlekedésre költött a lakosság (átlagosan 246,5, 215,7 és 117,5 ezer forintot átlagosan fejenként évente).
A megélhetéssel kapcsolatos költségek – az élelmiszerekre, a lakásfenntartásra és a közlekedésre fordított kiadások – összes fogyasztási kiadásból mért aránya tovább csökkent, 2016-ban a kiadások 56,7 százalékát tették ki, ez 3,7 százalékponttal alacsonyabb a vizsgált időszak alatt mért 2012. évi, negatív csúcsnál (60,4 százalék), aminek hatására nőtt a háztartások szabadon felhasználható jövedelme.
Az elmúlt hat évben mind az elektromos áram, mind a vezetékes gáz részaránya csökkent a rezsikiadásokban (előbbié 33,5, utóbbié 35,1 százalékra, így 2016-ban legnagyobb hányadban már a vezetékes gázra költöttek a háztartások), de a szilárd tüzelőanyag részaránya közel 20 százaléka nőtt, amivel ez a harmadik leggyakoribb tételnek számít az energiakiadásokban. A magyar háztartások fűtési módozataiban 2010 óta a legszembetűnőbb változás a gázfűtéssel rendelkező háztartások arányának csökkenése volt.
A felmérésben a KSH azt is megkérdezi az emberekről, hogy hogyan értékelik a saját életüket, tehát hogy hogy érzik magukat általánosságban. Az élettel való elégedettség átlagértéke 2017-ben – egy 0-tól 10-ig terjedő skálán – a 16 éves és annál idősebb lakosságra 6,09 pont volt, ami nagyjából megegyezik a korábbi évek adataival, sőt kis romlást is mutat (2013: 6,11; 2015: 6,10; 2016: 6,10).
Az elégedettség az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken, az átlagérték a 16–24 évesek körében a legmagasabb (6,75), és a 75 évesek és annál idősebbek körében a legalacsonyabb (5,29).
Az is kiderült, hogy minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége, annál jobban bízik az emberekben. A korábbi évektől eltérően az emberekbe vetett bizalom tekintetében kirajzolódik egy életkori lejtő: a 16–24 évesek átlagosan 5,44 pontra értékelték bizalmukat, ezzel szemben a 75 évesek és annál idősebbek csupán 4,78-ra.
A közterületen való biztonságérzet viszont az elmúlt években folyamatosan javult Magyarországon a KSH szerint. A községben élők 82,6, a budapestiek 79,6 százaléka nyilatkozott úgy, hogy egyedül, sötétedés után is biztonságban érzi magát lakókörnyezetében. Érdekes, hogy az OECD tanulmánya ennek pont az ellenkezőjét hozta ki nemrég.
Borítókép: Akos Stiller/Bloomberg via Getty Images