2010 után látványos fordulat jött a magyar energiapiacon, a kormány bejelentette: vissza fogja szerezni a tulajdonosi befolyását a legtöbb területen. A térhódítás azzal kezdődött, hogy részvénycsomagot vettek a Molban, majd jött a többi: áram- és gázcégeket vásároltak, kereskedőcégeket, gáztárolókat, vezetékrendszert, erőművet vettek. Amire pedig az államnak nem futotta, az is nagyrészt magyar kézben landolt.

Nagy falatokat harapott ki magának a piacból a Nagy György és Garancsi István neve által fémjelzett MET, vásárolt a Mol is, és a legújabb fejlemény, hogy Mészáros Lőrinc is aktivizálta magát az energiapiacon. Bár a felszínes szemlélőnek úgy tűnhet, hogy a sok vásárlás után mostanra nagyjából nem is maradt semmi külföldi kézben, azért ez egyelőre nem igaz.

Az Energiahivatal legújabb kiadványából, amelyben a 2016-os év fontosabb gázpiaci fejleményeit tekintik át, jól látszik, hogy melyik szegmensben hogy állnak a tulajdoni viszonyok. Legalábbis a jegyzett tőke arányában, az állami hivatal ugyanis így számol. A kiadványt 2013 óta adják ki, így azóta tudtuk összevetni, hogy mennyire eredményes a magyar tulajdon növelésére irányuló igyekezet. (Az állami természetesen egyben magyar érdekeltség is.)

A részletesebb adatokból az látszik egyébként, hogy a legnagyobb külföldi tulajdoni arány az elosztók esetében maradt, itt 2016-ban még mindig 77 százalék volt külföldi kézben, és a vezetékes PB-gázszolgáltatóknál is 78 százalékos a külföldiek aránya, ha a jegyzett tőkét nézzük. A gáztárolóknak viszont már 100 százaléka állami, a lakossági szolgáltatásnak pedig 81,7 százaléka volt állami tulajdonban 2016 végén.