Első pillantásra meglepő: tavaly a világ valamennyi tőzsdéje közül a venezuelai hozott a legjobban. Nem tévedés, ráadásul nem is csak a rémesen legatyásodott ország saját devizájában, bolívarban, hanem összehasonlító áron, euróban is Caracas nyert. Vajon miért?
2017-ben Venezuela tőzsdeindexe, az Índice Bursátil de Capitalización (IBC) 3395 százalékos hozamot ért el euróban, ezzel toronymagasan megvert minden más börzét. Pedig ez finoman szólva nem tűnik túl reálisnak.
Venezuelában ugyanis
A 15 részvényt tömörítő IDC-indexben csupa olyan cég van, amelyek teljesítménye nagymértékben függ a gazdaság állapotától, illetve az emberek anyagi helyzetétől: nagy export-import vállalatok, bankok, közüzemi cégek, a vezető telefontársaság. De akkor vajon mire fel ez a nagy optimizmus?
A magyarázat prózai. Mint annyi piacgazdaságot és a piac törvényeit tagadó országban, Venezuelában is kettős árfolyamrendszer és kettős inflációészlelés alakult ki.
A kormány igyekszik rejtegetni a hiperinflációt, például megszüntette a rendszeres inflációs adatok közzétételét is. Éppen ezért Venezuela ma olyan, mint egykor volt Magyarország, amikor a dollárnak volt egy hivatalos árfolyama, csak éppen azon nem lehetett pénzt váltani, és volt egy feketepiaci (vagyis piaci) kurzusa, amin tényleg lehetett is kapni dollárt. (Hasonlóan mesterséges jelenség volt az egy az egyben váltott keletnémet és nyugatnémet márka, amely sok kint tanuló magyarnak jelentett a rendszerváltás környékén busás hasznot.)
Az információhiány, a kettős árfolyam torzít minden árat, így a részvényekét is. Azt ugyanis nem lehet tudni, hogy valójában mennyit értéktelenedtek el a bolívarban jegyzett árak, márpedig a venezuelai részvényeknek saját devizás áruk van.
Lehet, hogy a hivatalos bolívar-euró árfolyamon kimutatva a venezuelai részvények több mint 30-szorosukra drágultak, ám ha a valós infláció valójában nem 200 vagy nem 2000 százalék, hanem 20 ezer százalék, akkor óriásit lehetett bukni a papírokkal.
Miután Venezuelát kivettük a legjobb tőzsdék listájának éléről, a következő csoportban a 35-50 százalékos növekedést felmutató tőzsdék vannak. Az alábbi öt országot nyugodtan tekinthetjük a valódi éllovasoknak:
Nagyot menni sohasem a legeslegjobb piacok tudnak, hanem azok, ahol korábban indokolatlan esés volt, és van honnan korrigálni, vagy amelyek most indulnak be a nagy tőkepiaci menetelésbe.
Szívóágra idén politikailag bizonytalan, bár korábban nagyon hasító országok kerültek.
A negatív sorrend így néz ki:
Az okok nagyon hasonlóak, mint a győzteseknél, vagyis a vesztesek között is van normál korrekciós mechanizmus, de mély fundamentális ok is.