A Coop évek óta egyre nehezebben állja a sarat a boltok versenyében, a kistelepüléseken lévő üzletei pedig mára különösen nehéz helyzetbe kerültek. Az utóbbi hetekben sokan felkapták a fejüket a hírre: egyes településeken már ki sem nyitnak a Coop-kisboltok a hét minden napján. Az ország egyik legnagyobb foglalkoztatóját az ág is húzza, de a kormány bérintézkedései is rátettek egy lapáttal.
A Coopnak több mint 2500 boltja van országszerte, a nem márkázott üzletekkel együtt ötezer, a Tesco után a második legnagyobb árbevételű bolthálózat. 30 ezer eladójával, árufeltöltőjével, pénztárosával, boltvezetőjével és egyéb dolgozóival az ország egyik legnagyobb kistelepülési foglalkoztatója.
Üzleteik zömmel kisboltok, azok több mint fele kistepelülésen működik.
Az egykori áfészokból indult franchise-hálózat kistelepüléseken lévő boltjai azonban sorra zárnak be, ahol pedig még tartják magukat, gyakran a munkaidő rövidítésével próbálják orvosolni a helyzetet.
A gondok újabban munkaerőhiány képében jelentkeznek, de aki járt már falusi Coopban, tudhatja, hogy a problémák ennék sokrétűbbek. Hiába halljuk mindenhol, hogy a gazdaság hasít, nőnek a bérek, és egyre többet fogyasztanak a magyarok, ez egyrészt a régióhoz képest még mindig nem kiugró, másrészt az országon belül is hatalmas a különbség a nagyvárosok és a falvak jövedelmi viszonyaiban és életszínvonalában.
A kisboltok, amelyek egy városi panel aljában még szépen elpörögnek, egy faluban a túlélésért küzdenek.
A kistelepüléseken ugyanis nagy számban élnek olyanok - nyugdíjasok és a közmunkások - akik kimaradtak a nagy béremelkedésből. Ezekről a helyekről egyébként is menekülnek a fiatalok és a dolgozni képes lakosság, vagyis nem túl erős a vásárlóerő. Ráadásul aki megteheti, autóval elmegy a néhány településsel arrébb lévő diszkontba, hipermarketbe, ahol olcsóbban vehet több és jobb sonkát, nagyobb a tejespult, frissebb a kenyér, többféle mosószerből lehet választani.
Aki nem teheti meg, leginkább az járt eddig a falusi Coopba.
A Coop tehát kistelepüléseken, leginkább a szegényebb körben igazán erős, amit viszont üzletileg akár gyengeségnek is mondhatnánk. Az áruházlánc saját korábbi közlése szerint a boltok árbevétel-arányos nyeresége átlagosan 1 százalék. A nagyobb boltokban ez elérheti a 3 százalékot, a kisboltok egy részénél viszont mínuszos az eredmény.
Nem véletlen, hogy az ügyet a Coop is szívesen láttatná szociálpolitikai kérdésként, és lobbizik egy ideje a kormánynál mentőövért,
üzleteik háttérbe szorulásával, megszűnésével ugyanis a legszegényebb réteg jár rosszul.
Azok, akik kistelepülésen élnek és nehézkesen közlekednek, vagy idősek, vagy rossz az egészségi állapotuk, esetleg tanulatlanok ahhoz, hogy dolgozzanak, legfeljebb közmunkát kapnak, a béremelésből kimaradtak, elköltözni nincs pénzük, nehezen jutnak egyről a kettőre. És ha a Coop megszűnik, nem lesz helyette más bolt a faluban, számukra egy újabb nehézség a meglévők mellé.
A kormány is érezhet némi felelősséget a kialakult helyzetért: a kegyelemdöfést ugyanis az egyébként is haldokló kisboltoknak a kikényszerített béremelés vitte be. Vállalva azt, hogy az intézkedésnek lesznek áldozatai, úgy döntöttek, hogy a 2016-os bruttó 129 ezer forintról 2018-ra 181 ezer forintra, azaz 40 százalékkal kell emelni a garantált bérminimumot.
Az alsó szint feljebb nyomása felfelé tolta a már eleve magasabb béreket is. Ez pedig így együtt már jócskán meghaladta a Coop-boltoknál a várható forgalombővülésből kigazdálkodható szintet. A dolgon pedig csak keveset kompenzált a kormány által gyakran lobogtatott, a cégek helyzetét enyhíteni hivatott járulékcsökkentés.
Bár a megemelt bérek összege még mindig nem tűnik igazán soknak – a tőkeerős, hatékony diszkontláncok, hiper- és szupermarketek elő is teremtették, sőt rá is ígértek erre– a Coop-üzletek egy részének ez komoly nehézséget okozott. Ezért okolható persze akár a gyenge menedzsment, akár a történelmi örökség, akár egyéb dolgok, egy biztos: a nem túl jó helyzetben lévő fogyasztóik miatt árat csak óvatosan emelhetnek. Így is elég drága a diszkonthoz képest, a hatékonyság javítása nehézkesen halad és nincs is igazán miből fejleszteni, a lassú leépülés látszik az egyetlen útnak.
Dolgozóik egy része már beállt a környék egyik diszkontjába, jelenleg 10-15 százalékos a munkaerőhiány a cégnél. Aki maradt, vagy visszatért, a beszámolók szerint leginkább csak azért tette, mert bár máshol többet lehet keresni, dolgozni is jóval többet kell. Elég beszédes adat, hogy
a Tesco bruttó éves árbevétele körülbelül 800 milliárd forint, amit 16,5 ezer dolgozó termel ki, miközben a Coopnál a 600 milliárd forintos árbevételért 30 ezer ember dolgozik.
Hogy a Tescónál bánnak-e "embertelenül" a dolgozókkal, vagy a Coopnál lehet "lustálkodni", esetleg az eltérő bolttípus, elhelyezkedés, szélesebb kínálat, árazás a magyarázat? A kérdés messzire vezet, mindenesetre ha a versenytársaid sokkal több pénzt keresnek kevesebb élőmunkával, az tulajdonosként mindenképp elgondolkodtató.
A munkaerőhiány persze az egész gazdaságban jelen van. Miközben azonban a többi boltlánc kifelé inkább palástolni próbálta, hogy nagyok a feszültségek, addig a Coop nyíltan beleállt. Többször is jelezték, hogy nekik gondot okoz a béremelés, hogy teljesítőképességük határán vannak, és küzdenek a munkaerőhiánnyal.
A teljes Coop-csoportnál vannak tehát bajok, a 15 százalék körüli piaci részesedés nehezen tartható, a diszkontok egyre több vásárlót csábítanak el. De azért egyhamar nem kell arra számítani, hogy eltűnnek az üzleteik, sőt a 2017-es fogyasztásbővülés összességében a Coopnak is elég jó évet hozott. Városi boltjaik alapvetően stabilan működnek, a cég szerint naponta mintegy 1,5 millió ember fordul meg Coopban országszerte, a márkának 3000 beszállító partnere van, 700 magyar vállalkozó megélhetését jelenti, 1650 településen van jelen, nem tűnik el egyik napról a másikra.
A KISTELEPÜLÉSEKEN MŰKÖDŐ BOLTJAIK VISZONT BAJBAN VANNAK, 40-50 ÜZLET MÁR MOST ZÁRVA TART A HÉT EGY RÉSZÉN, ÉS OLYAN IS AKAD, AMELYIK NAPONTA CSAK NÉHÁNY ÓRÁRA NYIT KI.
Korábban a kormánypárti Magyar Idők arról írt, hamarosan érkezik a kormány segítsége, adókönnyítéssel vagy más közvetlen támogatással segíthetik a kétezer főnél kisebb lakosságú települések kisboltjait.
A Coop szeretné, ha a bérköltségekre rakodó szociális hozzájárulást sávosan csökkentené a kormány a települések mérete alapján. Ehhez azonban biztosan lenne egy-két szava a nagyobb piaci szereplőknek, és ha bebizonyosodna, hogy diszkriminatív intézkedésről van szó, Brüsszel is biztosan elkaszálná a dolgot. Így egyelőre még csak keresik a kisebb kereskedők támogatási lehetőségeit.
Írtunk a nemzetgazdasági minisztériumnak, hogy terveznek-e ezzel kapcsolatban lépni, esetleg adókedvezményt adni a kisebb településeken működő üzleteknek. Ha válaszolnak, megírjuk.