Magyarország ismét rosszabbul teljesít egy nemzetközi összehasonlításban, ezúttal abban, amelyik azt méri, hogy mennyire érezték korrupt helynek az emberek az országot 2017-ben. Hát eléggé, még ahhoz képest is, ahogy 2016-ban érezték. 

A Transparency International (amelyet, hogy ne kelljen komolyan vennie a jelentéseit, a kormány és a Fidesz egy ideje már besorolt a Soros-szervezetek közé) minden évben kiadja a Korrupció Érzékelési Index jelentését, amelyben pontozza a világ országait aszerint, hogy helyi szinten mennyire érzik korruptnak az országot az ottani állampolgárok, gazdasági szereplők és civilek. A most megjelent jelentés szerint Magyarország kilenc helyet rontott tavaly a korrupciós listán, ezzel a 66. helyen áll. Ezzel 2017-ben

Összességében az ország 9 helyet rontott a listán, ezzel 66. helyen áll. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy míg 2016-ban Görögország és Olaszország is korruptabbnak számított Magyarországnál, Románia pedig pont olyan korrupt volt, mint Magyarország, mostanra ezeket az országokat mind leköröztük korrupcióban.

Magyarország 45 pontot kapott a korrupciós indexen, így Szenegállal áll egy lépcsőfokon. Az ország teljesítménye ezzel az eredménnyel valamivel rosszabb, mint Malajziáé és Montenegróé, és valamivel jobb, mint Ománé, Jamaicáé vagy Fehéroroszországé. Ezzel Magyarország világszinten közepesen korrupt országnak minősül. (Azért a biztonság kedvéért a TI megjegyzi, hogy a vizsgált országok intézményi rendszere, kulturális háttere annyira eltérő, hogy nem lehet egy az egyben összehasonlítani és sorba tenni őket, bár az EU-s országok összehasonlítása a TI szerint teljesen adekvát.)

Nem rendellenesség, rendszer

A helyzet a TI jelentése szerint azért is sajnálatos, mert az uniós csatlakozás utáni években Magyarország még amolyan régiós bezzegország volt, akkor még Észtország és Szlovénia után a harmadik legkevésbé korruptnak érzékelt ország volt az újonnan csatlakozottak között.

A romlás a jelentés szerint már 2010 előtt elkezdődött, 2008-ban, a Gyurcsány-kormányzás idején azt állapította meg a TI, hogy intézményesül a korrupció az országban. Viszont, ahogy írják: "akkor a korrupciót még sokkal inkább tekintettük a rendszer melléktermékének és diszfunkciójának, mintsem alapvető jellemzőjének".

2010-től viszont a korrupció a magyar politikai és gazdasági rendszer egyik jellemzőjévé vált, és a korrupció egyre több olyan megnyilvánulása tapasztalható, "amelyek jelzik, hogy a politikai hatalom birtokosai nyíltan hajlandók a hozzájuk közel állók – haverok, családtagok, oligarchák – érdekét a polgárok összességének a kárára előmozdítani. A hatalom számára kedvesnek tetsző új, »nemzeti burzsoázia« jobbára közpénzen gazdagodik."

Nyilvánvalóan a "nemzeti tőkésosztály" növesztésében és gazdasgításában a közbeszerzési rendszer, különösen az EU-s támogatások elosztásának rendszere játssza a legnagyobb szerepet. Elég csak arra gondolni, hogy a pár év alatt az ország egyik leggazdagabb emberévé váló Mészáros Lőrinc vagyonának jelentős részét uniós forrásból finanszírozott állami megrendeléseken keresztül szerezte, vagy hogy hogyan gazdagodott Orbán Viktor veje, Tiborcz István, akinek az ügyei az EU csalás elleni hivatalának is szemet szúrtak. 

A magyar közbeszerzések korrupciós kockázata első ránézésre is jóval az EU átlag felett van, 2009 óta például a közbeszerzések nagyjából 30 százalékán egyetlen szereplő "versenyez" a megbízásért, ami jóval az uniós átlag felett van. A közbeszerzések 13 százalékát még csak meg se hirdetik, ilyen hirdetmény nélküli eljárásból Magyarországon háromszor annyi van, mint amennyi az EU átlag. 2017-ben 3457 milliárd forintot költöttek el közbeszerzés útján az állam szervei, vagyis a GDP több mint 9 százalékát osztotta így ki az állam, ennek a pénznek pedig egy jelentős részéért nem kellett senkivel versenyeznie annak, akinél végül kikötött a pénz. 

A rendszer részévé épített korrupciónak talán még jobb példája a letelepedési kötvények és a tao-támogatások rendszere, amelyeket direkt úgy alakítottak ki, hogy azon keresztül teljesen legálisan lehet milliárdokat a politikusoknak szimpatikus célokra magánzsebekbe irányítani, nagyrészt teljesen átláthatatlanul. A TI becslése szerint a letelepedési kötvényekkel nagyjából 60 milliárd forint ment részben offshore hátterű magánzsebekbe az államkassza helyett, a tao-támogatásokkal pedig 2017 végéig alsó hangon 450 milliárd forintnyi társasági adó ment sportklubokhoz.

Ezek mellett a TI szerint az Orbán-féle haveri kapitalizmus ezek mellett az eszközök mellett tulajdonátcsoportosítással (például a dohány-kereskedelem átalakításával), a piac megzavarásával és a piaci szereplők szabályozások keresztüli kiszorításával is baráti zsebekbe irányítja a pénzt. 

Magyarországon jelenleg felülről vezérelt, rendszerszintű, több esetben törvényesített korrupció tapasztalható, amely meghatározza a politikai rendszert és befolyásolja a gazdaság működését.

Nem ettől leszünk sikeresek

Mindezt a kormány nyilván a sikerre vezető út szükséges és kívánatos elemének állítja be, a TI szerint viszont a nagyfokú, sőt növekvő korrupció ritkán jár együtt a gazdasági sikerekkel. A korrupció mértéke és a gazdaság teljesítménye fordítottan arányos, vagyis a legsikeresebb, leggazdagabb országokban a legalacsonyabb a korrupció szintje. 

A korrupció és a jogállamiság eróziója a versenyképességet is csökkenti, ami abban is meglátszik, hogy ahogy ront Magyarország a jogállamiságot mérő nemzetközi indexekben, úgy csökken a beruházási ráta az országban. 

A jelentés szerint "a gazdasági fejlődés szakirodalma szerint a kiszámíthatóság, a jogbiztonság és a tulajdonjogok szavatolása a hosszú távon fenntartható növekedés előfeltételeinek tekinthetők", viszont a rendszerszintűvé növekvő korrupció pont ezt a jogbiztonságot és kiszámíthatóságot ássa alá, így pedig az ország fejlődési lehetőségeit csak rontja. A helyzet viszont csak rosszabb lesz. A jelentés utolsó sorai szerint:

"a hatalom birtokosai ma már jóformán ellenállás nélkül oszthatják szét a nemzeti javakat kegyúri jelleggel, a hozzájuk lojális oligarchák között. Eközben a kormányzó elit a korrupció és a hatalmi visszaélések leküzdése helyett a kormányzást kritizáló civil szervezetek elleni uszításra, illetve a működésüket ellehetetlenítő törvények megalkotására használja az államhatalmat."

Borítókép: Getty Images Hungary.