Önt kiválasztottuk, töltsön ki egy kérdőívet, cserébe a voucherünkkel három napnyi szállást kap ingyen egy európai hotelben. Nem hangzik rosszul. Csak aztán a vouchernek kiállítási díja lesz, az ingyenes szálláshelyen pedig kötelező ellátási díjat kell fizetni.
Hogy tetszene a következő „marketingtrükk”? Hatalmas betűkkel hirdeti egy tábla, hogy ingyen van a hamburger. Ám, aki valóban odalép a pulthoz és kér egyet, hamar meglepődik, mert az elkészült hamburgert átnyújtó hölgy mégis kér kétezer forintot.
Az értetlenkedést látva pedig az eladó közli, hogy
a hamburger tényleg ingyen van, de a szalvéta és a kiszolgálás díja kétezer forint,
„mindez ott volt a táblán, csak messziről nem látszik, mert egy kicsit kisebb betűkkel írtuk fel”.
Megdöbbentő, de igaz, ez a pitiáner becsapás hosszú évek óta működik zavartalanul egy utazási szolgáltatás formájában Magyarországon is. Nem is kérdés, hogy az eladási metódus alapvetően a megtévesztésre, a valódi információk apró betűs, szinte teljesen olvashatatlan közlésére, vagyis inkább elrejtésére alapozza az üzleti modelljét. És senki nem lép fel ellene, hiszen mint látni fogjuk, magyar cég nincsen a rendszerben.
A sztori több lépcsőből áll. A kéretlen e-mailekben bejelentkező cég valahogyan megszerzi a számára szükséges adatbázist. Állítólag egy Network.hu Kft. elnevezésű cégtől kapja a címeket, amelyik vállalkozás ehhez egy nyereményjátékon való részvétel közben begyűjtött engedélyek alapján jogosult. (A cégregiszterben fellelhető e-mail-címen kerestük a társaságot, de eddig választ nem kaptunk.)
Mindenesetre általában jómódú, valóban gyakran utazó embereket tud megkeresni a feladó.
A megszerzett címekre már az első levélben kiküld egy személyes voucher-kódról szóló értesítést, amelyben a feladók (keretes írásunkban látszik, hogy mely vállalkozások állnak a megtévesztés hátterében) azt állítják, hogy a címzettet a nemzetközi utazási oldalakon tapasztalható fokozott aktivitása alapján találták meg és választották ki. Ez természetesen ellentmondás az adatszerzésre vonatkozó apró betűs megjegyzéssel, de nem ez a legfontosabb a sztoriban.
De ki szervezi ezt az egészet? Nem lehet fellépni ellenük? Több, természetesen kivétel nélkül külföldi társaság van az ügyletsorozat mögött, így a hazai hatóságok nehezebben kezelik őket.
Eurorest és Geoplus a két fő elnevezés, előbbi a hoteleket szervezi, utóbbi a közvélemény-kutatást végzi. Ha azonban kapcsolatot szeretnénk létesíteni velük, akkor már a TLG Travel Group LLC nevű cég áll, amely a mérsékelten bizalomgerjesztő Wilmington, Delaware-ban van bejegyezve, ez az állam számít az Egyesült Államok egyik legfőbb offshore-paradicsomának. Az Eurorest honlapján az amerikai iroda mellett egy lengyel információs központ elérhetőségei is szerepelnek, ám a panaszos ügyfelek arról panaszkodtak fórumokon, illetve arról tájékoztatták az Indexet, hogy megkereséseikkel érdemben nem foglalkozik a cég. Ugyanakkor, arról is kaptunk tájékoztatást, hogy aki elég hangosan verte az asztalt, az visszakapta a pénzét!
A vonzó ajánlat a következő, amennyiben a címzett kitölt egy kérdőívet az utazási szokásairól, akkor értékes vouchert kap, amellyel párjával együtt három napnyi ingyenes szálláshelyre lesz jogosult. Választani hatalmas kínálatból lehet, utazni pedig a következő hónapokban kell – hangzik az attraktív ajánlat.
Hogy egy kicsit még fontosabbnak érezze magát a kiválasztott, a levél azt is hangsúlyozza, hogy a voucher nagyon személyes, nem átruházható.
A harsány e-mail jutalom-vouchere talán kicsit gyanús, de azért akár még hihető is lehet, hiszen három nap egy közepes, vagy alsókategóriás szállodában, panzióban (150-200 euró), esetleg megérhet ennyit egy jómódú ügyfél szokásainak megismerése. Nem egy elképesztően nagy ajándék, mint a nigériai csalások 30 millió dolláros jutalmai, más kérdés, hogy valójában ajándékról szó sem lesz.
A kitöltendő kérdőív csak pár egyszerű kérdést tartalmaz, bár próbálkoztam vele, nem lehet rosszul kitölteni. Minden válasz jó, és azon sem akad fenn a rendszer, hogy az utazásra 1500 forint/napnál kevesebbet szokott szánni a kitöltő, de luxusszállodákban tervez nyaralni.
Aki aztán befejezi a kitöltést, és a személyes adatait is megadja, kap egy visszacsatolást, hogy fizessen be a voucher kiállításáért egy egyszeri, 3500 forintos díjat. Három nap ingyen szállás, 3500 forint voucher-díjért? Ekkor még mindenki boldog, jó ellenértéknek tűnik, biztosan sokan fizetnek és regisztrálnak.
Ám amikor a befizetés megtörténik és a rendszer átvezet a kiválasztható szállodák kínálatához, a gyanútlan ügyfél számára kiderül, hogy bár a szálláshelyek valóban ingyenesnek vannak feltüntetve,
kötelező ellátási díjat kell fizetni
A félpanziók árai pedig nagyon magasak, megnéztünk néhányat a rendszerben található pár magyar panzióból, fejenként és naponta 9 ezer forintos volt a díj egy győrújbaráti panzióban, az egyetlen budapesti szálláshelyen pedig 31 euró (ez is valamivel több mint 9 ezer forint). Egy-két kevésbé frekventált régióban már fejenként 5-6 ezer forintos ajánlat is van, bár sokatmondó, hogy az ár nem úgy van megfogalmazva sehol, hogy naponta fejenként 8 ezer forint, hanem úgy, hogy naponta, fejenként 8 ezer forinttól.
Az azonban világít, hogy valójában ugyanott tart az az ügyfél, mintha egy foglalási oldalon megvette volna a teljes szolgáltatást, szállásdíjjal, reggelivel, menüvacsorával.
A becsapott emberek tombolnak, panaszkodnak, visszakérik a pénzt, fórumokon cserélnek eszmét, feljelentést tennének, de ekkor több akadályba is ütköznek.
Kiderül például, bár azt nehéz megítélni, hogy ez mennyire mentesíti a szervezőket, hogy már az első levél legalján (gondosan apróra kicsinyítve) voltak ilyen mondatok: „A voucher elkészítéséért és az elküldéséért a megadott címre, kibocsátási díjat (3500 Ft) kell fizetni. A voucherrel történő üdülés egyedüli és teljes költsége az az ellátási díj, amit a szálláshelyre érkezéskor kell fizetni.” Vagyis, bár természetesen jól elrejtve, de a szolgáltató védekezhet azzal, hogy ő tájékoztatott. Miközben a pozitívumok hatalmas, színes betűkkel, linkekkel vannak feltüntetve.
A nagyobb baj azonban az, hogy nehéz a felelősöket utolérni. Bár a fizetésig minden magyarul zajlott, amint az ügyfél visszakérné a pénzét, már csak külföldi címek és telefonszámok lesznek, ahol senki nem jeleskedik a panaszkezelésben. Igaz beszéltünk olyan ügyféllel is, aki végül visszakapta a 3500 foritját.
Sajnos a hazai fogyasztóvédelmi hatóságnál (amely újabban a kormányhivatalokhoz tartozik) szintén csak felteszik a kezüket, nincsen a rendszerben olyan magyar cég, amely felett hazai intézményeknek joghatósága lenne.
Hajdú Attila, az STA Travel utazási iroda vezetője, aki a Magyar Utazási Irodák Szövetsége nemzetközi kapcsolatok bizottságának vezetője, elmondta, hogy hasonló metódus gyakran felbukkant az elmúlt három évtizedben világszerte, de azon meglepődött, hogy még ma is működik. Mostanában inkább a balti államokból hallottak panaszokról, de ott a fogyasztóvédelem és az utazási irodák közösen hívják fel a figyelmet a csalások veszélyeire.
Úgy tudjuk, hogy ott az érintett országok attól is tartottak, hogy orosz csalók áldozatává válnak, akik akár másra is használhatják az adatokat.
Magyarországon a Magyar Nemzeti Bank (MNB) gyakorlata lenne iránymutató, ugyanis az MNB bátran ad ki figyelmeztetést, ha olyan külföldi cégekre bukkan, amelyek Magyarországon próbálnak illegálisan pénzt gyűjteni, piramisjátékot szervezni.
Hajdú Attila elmondta, hogy a rossz minőségű határon átnyúló szolgáltatás, mint jelenség, a magyar utazási piacon nem egyedülálló, mert az a repülőjegyek piacán is problémát okoz.
A 200 milliárd forintos repülőjegy-értékesítésből akár 20 milliárd forintot is elvihetnek azok a cégek, amelyek kifejlesztik az online értékesítésre a magyar nyelvi variánst, de az ügyfélszolgálatra, a panaszkezelésre már nem áldoznak. Sok görög, ciprusi, akár észak-európai bejegyzésű cég (a valódi haszonhúzókat nem lehet ismerni) angol telefonszámok megadásával értékesít repülőjegyet.