Nyolc év alatt GDP-növekedésben a régió elhúzott mellettünk, de a legtöbb megyénk közelebb került az uniós fejlettségi átlaghoz. A jól keresők nagyon jól jártak a Fidesz kormányzásával, a legrosszabbul keresők viszont rosszul. A szegénység így is csökkent kicsit, bár 2,5 millió magyar még mindig szegénynek számít. Tíz ábrán szedtük össze, hogy hogyan változott a magyar társadalom jövedelmi és vagyoni helyzete a kormány 2010-es hatalomra kerülése óta.
A Fidesz–KDNP 2014 óta tartó kormányzása alatt sok olyan trend folytatódott, ami már 2010 és 2014 között is érzékelhető volt: az egyik legfontosabb ezek közül, hogy miközben a társadalom felső 20-30 százaléka korábban szinte soha nem látott tempóban gazdagodott, a társadalom legalján lévő egymillió ember helyzete szinte semmit nem változott. Ehhez jelentős mértékben hozzájárult a kormány gazdaság- és társadalompolitikája.
Közben a szegények aránya 2013-tól kezdve csökkenő pályára állt, amihez többek között az is hozzájárult, hogy a 2014 után már nemcsak az állam, hanem a piac is elkezdett új munkahelyeket létrehozni. A cégek elkezdték magukat összeszedni a válság után, ami a GDP-növekedésben is meglátszott. Tíz ábrán szedjük össze az elmúlt nyolc évet.
Már nagyjából 2012 óta tartósan az EU-átlag felett növekszik a magyar gazdaság, de ahogy az az első grafikonunkon is látszik,
a régió országai Csehország kivételével elhúztak mellettünk az egy főre eső GDP növekedésében.
Az egy főre eső GDP 14 százalékos növekedése
ELÉG EGYENLŐTLENÜL OSZLOTT MEG AZ ORSZÁGBAN REGIONÁLISAN ÉS TÁRSADALMI OSZTÁLYHELYZETTŐL FÜGGŐEN IS.
A regionális különbségeket jól látni a térképen alább: az egy főre eső GDP az ország összes megyéjében nőtt, de a növekedés mértékében nagyok voltak a különbségek, a leggyengébb növekedés 20, a legerősebb 50 százalék körül volt.
A megyék saját magukhoz viszonyított teljesítményénél még egy fokkal érdekesebb, ha azt nézzük meg, hogy az uniós átlaghoz képest felzárkóztak vagy inkább lemaradtak-e az egyes megyék. Az alábbi térképen az látszik, hogy 2010 és 2015 között az adott évekre jellemző uniós átlaghoz képest hány százalékpontot javítottak vagy rontottak egy főre eső GDP tekintetében a megyék az EU-átlaghoz képest.
Ezen az ábrán is látszik, hogy Győr-Moson-Sopron, Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén és Fejér megye fejlődött arányosan a legtöbbet az elmúlt években, és
csaknem az összes megye közelebb került egy EU-s átlaghoz.
Ebben az összehasonlításban viszont már visszaesés is látszik, Budapest például rontott a korábbi pozícióján. Ez egyébként az ország területi egyenlőtlenségeit figyelembe véve még pozitív trendnek értékelhető (közben ugyanis a főváros egy főre eső GDP-je még a mindig az EU-átlag 139 százalékának felel meg).
A gazdasági növekedés, illetve a kormány gazdaság- és társadalompolitikája nemcsak térben, hanem társadalmi helyzettől függően is más hatásokat eredményezett.
a Fidesz intézkedései leginkább a felső 30 százaléknak kedveztek,
de a köztes jövedelmi tizedekbe tartozók is viszonylag jól jártak, ha a havi nettó jövedelem változását nézzük 2010 és 2016 között (frissebb adat sajnos egyelőre nem áll rendelkezésre).
Ha a magyar lakosságot havi jövedelmi szint alapján tíz egyenlő részre osztjuk, és megnézzük, hogy ebben a hét évben mennyi volt az egyes jövedelmi csoportokba tartozók havi nettó jövedelme, akkor a következő két ábra közül a fentit kapjuk.
Szemet szúrhat, hogy a viszonylag nagy tempójú bérnövekedés ellenére is nagyon alacsony még a felső tizedbe tartozók havi nettója is (de persze az nem újdonság, hogy a jól kereső magyarok is legfeljebb a nyugati-európai alsó középosztályok szintjén vannak vásárlóerő szempontjából).
Mindkét ábrán látványos, hogy az alsó harminc százalék ugyanakkor mennyire rosszul járt a Fidesz kormányzásával, de az alsón még inkább kitűnik az, hogy az alsó 10 százaléknak mennyire kilátástalan volt a helyzete az elmúlt 8 (az ábrán 7) évben. Az alsó decilis jövedelme kevesebb mint 12 százalékkal nőtt 7 év alatt: de ha az inflációt is hozzászámoljuk,
a legrosszabbul kereső kb. egymillió magyar pontosan ugyanott tartott 2016-ban, mint hét évvel előtte.
Mindehhez egyébként jelentősen hozzájárult a kormány társadalompolitikája. Ez jól látszik akkor, ha megnézzük, hogyan változott az egyes jövedelmi tizedek társadalmi jövedelme. Ide számítanak például a családpolitikai támogatások, a csok és az első házasok kedvezménye is, továbbá az összes állami juttatás.
Az látszik, hogy a legjobban kereső öt tized járt jól a Fidesz szociálpolitikájával,
és ezen belül is kiemelkedik a felső harminc százalék: a legjobban kereső egymillió magyar konkrétan 42, a 2. és 3 tized pedig 26 és 20 százalékkal több jövedelemhez jutott állami forrásból 2016-ban 2010-hez képest, miközben a legszegényebb 4 millió magyar rendre kevesebb pénzt kapott az államtól arányaiban.
Az ábrán az is jól látszik, hogy minden jövedelmi csoport több pénzhez jutott munkából, és miközben főleg a középosztálynak nőttek a munkából származó pénzügyi forrásai, a legrosszabban és legjobban keresőknek nőtt a legkevésbé. Az alsó négy jövedelmi tizednél látszik az eltolódás a munkajövedelmek javára, aminek a közmunka felfutása és a segélyezés csökkenése az oka.
A munkajövedelmek növekedésére a közmunka mellett már a piaci munkahelyeknek – és a bérek növekedésének – is komoly hatásuk volt. Az alábbi ábrán az látszik, hogy a második Fidesz-KDNP-kormány regnálása alatt 2010-hez képest az új piaci munkahelyek aránya beérte az állami munkahelyek arányát, tehát miközben az első négy év alatt főleg állami állások jöttek létre,
a második négy év alatt a piac is rákapcsolt munkahelyteremtésben.
A foglalkoztatottság növelése a kormány egyik fő prioritása volt, viszont érdemes a szimpla foglalkoztatási adatok mögé nézni ahhoz, hogy lássuk, hogy mennyire volt sikeres a magyar gazdaságpolitika ebben. Az ábrán az látszik, hogy ha a közmunkásokat és a külföldön dolgozó magyarokat is a foglakoztatottak közé számítjuk - ahogy azt a KSH statisztikája teszi -, akkor azt kapjuk, hogy 2010 és 2017 között nagyjából 750 ezer munkahely jött létre Magyarországon.
Ha viszont a munkanélküliek elsődleges munkaerőpiacra való visszavezetése szempontjából elég alacsony hatékonyságú közmunkában dolgozókat és a külföldön dolgozókat kivesszük a statisztikából, akkor az látszik, hogy
a növekedés még így is jelentős, de azért csekélyebb, konkrétan 500 ezer körüli.
A több munkahely hatása a szegénységi adatokban is látszik, ugyanis például a nagyon alacsony munkaintenzitásúak csoportjába 2016-ban a lakosság 4,9 százaléka tartozott, miközben ugyanez az arány 2010-ben még 9,8 százalékos volt.
2012 óta a szegénységet mérő statisztikák csökkenő trendet mutatnak.
2016-ban összesen 2 millió 465 ezer embert – a teljes lakosság 25,6 százalékát – érintette a szegénység legalább egy dimenziója. A legnehezebb helyzetben lévők száma 114 ezer fő volt, arányuk 1,2 százalékot tett ki.
A Fidesz adópolitikája is a legjobban keresőknek kedvezett. Ha a bruttó jövedelmekből – amiben a társadalmi és a munkajövedelem is benne van – kivonjuk a nettó jövedelmet, látszik, hogy az egyes jövedelmi tizedeken belül mekkora a teljes állami elvonás.
Az alábbi ábrán az látszik, hogy az alsó két decilis arányaiban kevesebbet adózott – aminek az oka, hogy ilyen jövedelmi szinten arányaiban nagyobb a társadalmi jövedelem a munkajövedelemhez képest –, viszont a harmadik tizedtől felfelé szinte ugyanannyi volt a bruttó és a nettó jövedelem különbsége, ami az egykulcsos adó és az adójóvásírás megszüntetésének hatása.
A kormány legjobban keresőket előnyben részesítő gazdaságpolitikája miatt pedig
jelentősen megnőtt a felső rétegek elkölthető vagy megtakarítható vagyona is.
Ehhez pedig hozzájött az is, hogy a válság után a lakosság elég nagy része tudott megszabadulni a hiteleitől, valamint az országba érkező uniós források nagy része is lakossági vagyonná és megtakarítássá változott.
A fenti ábrán ezeknek a trendeknek a következménye látható: ha összeadjuk a magyar lakosság pénzügyi vagyonát, és kivonjuk belőle az adósságokat, akkor megkapjuk a nettó pénzügyi vagyont. Ha ezt évente leosztjuk a teljes GDP nagyságával, akkor láthatjuk, hogy 2010 óta hatalmas vagyonosodás ment végbe – ahogy arról korábban is írtunk már –, a lakosságnak egy része gazdagabb lett, mint valaha.
A következő részben azt nézzük meg, hogy a nagy gazdaságátalakítási tervek hogyan sültek el az elmúlt nyolc évben.