Az OLAF, vagyis Európai Csalás Elleni Hivatal a közelmúltban az Elios-ügy kapcsán vált igazán ismertté Magyarországon.

Egy a birtokunkba jutott közérdekű adatkérésből most kiderült: ezekből jelentős szeletet tesznek ki a 2015-ben kifutott Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP) keretéből finanszírozott zavaros innovációs, kutatás-fejlesztési projektek.  

Az innovációs pénzek megfelelő hasznosulásának ellenőrzési nehézségeiről, és az ilyen projektek hatalmas korrupciós kockázatáról már az Indexen is írtunk. A kis- és középvállalatokra célzott K+F+I-támogatásának felszívására és "elkutatására" az uniós programok indulása óta százával jöttek létre kisebb-nagyobb cégek, céghálók, amelyek néhány lépésben olykor valamelyik kormányközeli üzletemberhez köthetők.

Mellettük a tényleges tevékenységet végző, alapvetően piacról megélő cégek közül is sok elcsábult a könnyen leakasztható ingyenpénz miatt, és bevállalt olyan projekteket, amelyekből végül nem sült ki semmi értelmes. Ezeket még nehezebb kiszűrni, hiszen ha egy cégnek eleve van organikus bevétele, és nem sír le róla messziről, hogy kamuprojektek learatására hozták létre, akkor egy tartalmatlan projekt is kevésbé lesz gyanús.

Elios-nagyságrendű pénzekről van szó

Polt Pétertől Hadházy Ákos kérte ki és juttatta el az Indexnek azoknak az  ügyeknek a listáját, amelyeket az OLAF problémásnak talált, és ennek nyomán a hazai hatóságok is lépéseket ettek. Ez a lista azt igazolja, hogy a sokak által gyanított gigamutyi nem volt alaptalan sejtetés:

Ez egyben azt is jelenti, hogy csak ebből a pályázati keretből akár az Elios-ügyből ismerős nagyságrendű pénzt fizettethet vissza az EU a magyar állammal a zavarosban halászó kisebb-nagyobb cégek miatt. Hogy a kormány kapott-e már ezzel kapcsolatos jelzést az Európai Bizottságtól, azt megkérdeztük a Miniszterelnökségtől, de egyelőre nem kaptunk választ.

Most a 2012-2013-ban zajlott, GOP-1.1.1-11 pályázati kör gyanús projektjeit járjuk körül, amelyek nagy része hogy hogynem kapcsolódik a korábbi témába vágó cikkünkben bemutatott üzleti körhöz. A módszer itt is ugyanaz: kamufejlesztéseket próbálnak innovációnak eladni, vagy valódi fejlesztéseket dolgoznak ki túl drágán, a pénzosztásért felelős állami szervek pedig asszisztálnak hozzá.

Piacorientált költségvetési csalás

A GOP-1.1.1-11-ben "piacorientált kutatás-fejlesztési tevékenységre" kérhettek uniós pénzt a cégek, olyan innovációkat kellett volna létrehozniuk, amelyek eladható termékként megállják a helyüket.

Az ilyen típusú támogatásoknak fontos szerepe lehet egy olyan tőkehiányos piacon, mint a magyar, de csak akkor, ha a történet szereplői a pályázó cégektől kezdve a pénzeket odaítélő szervekig jóhiszeműek, és van hatékony ellenőrzés, ami képes kiszűrni a visszaéléseket. Magyarországon a jelek szerint ezek közül semmi sem teljesült az esetek feltűnően nagy részében, és ez már a pénzt adó EU-nak is feltűnt.

A Polt Péter-féle lista szerint az OLAF 31 ilyen GOP-os piacorientált K+F-projektről küldött nyomozást lezáró jelentést vagy ajánlást a magyar szerveknek, és

Arányaiban ez egyébként nem kevés, a GOP-1.1.1-11-en összesen 334 projekt kapott bizalmat (és pénzt) az irányítóhatóságtól, vagyis a teljes program közel 10 százalékát érinti a vizsgálat. 

Tapasztalt arcok tűnnek fel

A költségvetési csalással gyanúsított projektek közül 30 ugyanazon az eljárási számon fut az OLAF-nál és a NAV-nál is (OF/2015/1028/B4 illetve 9/2018 bü.). Ezek mind viszonylag nagy összegekkel támogatott fejlesztések voltak, 100 millió forint alatti támogatási tételt nem is találunk a listában, a legnagyobb pedig közel 700 millió forintra rúg. A 30 projektnél összesen 9,77 milliárd forint lehet érintett a költségvetési csalásban az ügyészség tájékoztatása szerint. 

(Bizonyos sorok azért hiányosak, mert az állami adatbázisban nem lehet projektkódra keresni, így amelyeknél csak azt tudtuk, azoknál nem találtuk meg a részleteket, illetve mert a konzorciumi partnerek eleve nincsenek ott iktatva, ezért csak azokat tudtuk felvezetni, amelyek megtalálhatók a cég saját honlapján.)

A listával kapcsolatban rögtön szembeötlő, hogy mindenhol a Pillar Európa Kutatási és Oktatási Nonprofit Kft., vagy az Infokom Innovátor Nonprofit Kft. tér vissza konzorciumi partnerként. Ez egyben arra is magyarázatot kínál, miért vonhatták össze egy nyomzásba ezeket az ügyeket a magyar hatóságok, ugyanis

A Pillar Európa tulajdonosa Szabó Sándor illetve egy másik cégen keresztül Walter János, az Infokomé pedig a Pro Industria 4.0 Alapítvány, melynek kuratóriumában szintén ők ülnek. Walterről és Szabóról a témával foglalkozó korábbi cikkben kimutattuk, hogy a hozzájuk kötődő - részben kétes mennyiségű innovációt tartalmazó - projektek aránytalanul sokat szakítottak a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretéből, és hogy startupjaikba a Garancsi István-féle Garangold Jeremie-tőkealap is százmilliókat fektetett.

Walterék korábban a Pro Industrián keresztül is kapcsolódtak Garancsihoz, a nagyvállalkozó érdekeltségébe tartozó Garangold Jeremie-tőkealappal közösen hozta létre a Smart City Solutions nevű céget az alapítvány. Érdekesség, hogy azóta Walterék mellett kicserélődött a tulajdonostárs a Smart City-ben, 2018. februárja óta az Infokom Innovátor mellett a Hernádi Zsolt érdekkörébe Gran II Kockázati Tőkealapé az egyelőre nulla árbevételű cég. Walter Jánosnak egy újabb projektje is sikerrel indult kockázati tőkebefektetésért, a TranCTRL KFt. nevű cégébe az állami és uniós tízmilliárdokból gazdálkodó Hiventures szállt be.

A Pillar és az Infokom Innovátor azért jelenhet meg ilyen sűrűn partnerként mások mellett, mert a nonprofit működésük garantálja, hogy nagyobb támogatási intenzitásra (több vissza nem térítendő pénzre) lehessen pályázni, ezért az uniós pénzre hajtó cégek örömmel beveszik őket a projektjeikbe. (Amellett, hogy nyilván nem jön rosszul a pályázatírásban, lobbizásban és projekt-lebonyolításban az évek során profivá vált brigád sem.) Ahogy az Infokom honlapján így írnak a működési modellről:

Kutatás-fejlesztési projektjeinket elsősorban ipari partnerekkel kötött kétoldalú együttműködések keretén belül valósítjuk meg. A kétoldalú kooperációk mellett kiemelt jelentőségű a hazai és az EU által támogatott kutatás-fejlesztési projektekben való részvételünk.

Információink szerint a szóban forgó kört már megtalálták a hatóságok is, a Walter-Szabó-érdekeltségektől a GOP-projektekben dolgozó volt alkalmazottak közül a közelmúltban többeket behívtak kihallgatásra a nyomozók. Az egyik érintett konzorciumvezető cég megkeresésünkre azt is elárulta, ők már

Megkérdeztük a NAV illetékes főosztályát, meg tudják-e erősíteni, hogy valóban a Pillar/Infokom-szál köti össze a folyamatban lévő nyomozás elemeit, de még nem válaszoltak. 

Sok lóvé semmiért

Az OLAF-ajánlásokat az Elios-ügyhöz hasonlóan a magyar hatóságok nem adják ki közérdekű adatkérésre sem, mivel azok folyamatban lévő nyomozások anyagainak számítanak. Ezért kénytelenek vagyunk az elérhető kevés konkrét tény, illetve a folyamatba belelátó iparági források beszámolóira hagyatkozni. Ami ezek alapján kirajzolódik, hogy a csalás elleni hivatal által kifogásolt projekteknél két komoly probléma merülhet fel:

1. egyes esetekben amit a cégek csináltak, az semmilyen józan mércével nem tekinthető piacképes kutatás-fejlesztésnek
2. de még ha el is fogadnánk K+F-nek ezeket a tevékenységeket, a projektek bizonyos munkafolyamatait csúnyán túlárazhatták.

Az OLAF által emelt kifogások inkább utóbbira vonatkozhatnak, tekintve hogy költségvetési csalás, és nem a fejlesztések műszaki tartalma miatt zajlottak a nyomozások.

Fontos látni, hogy a túlárazás, fiktív tevékenységek elszámolása sokszor kamuprojekteket takar, de ez nem jelenti, hogy a listában szereplő összes fejlesztés feltétlen kamu lenne: az is előfordulhat, hogy egy projektben létrejött valós érték, csak például kevesebb ember dolgozott rajta a valóságban, mint papíron, vagy rettentő drágán dokumentálták. Az is lehetséges, hogy a konzorciumvezető cég a maga részét korrektül megcsinálta, csak a partner fején van vaj; mivel úgy fest, az eseteket a konzorcumi partnerek mögött álló személyek kötik össze, ez nem is lenne annyira meglepő.

Haditechnikát fejlesztene a villanyszerelő

Azért persze akadnak olyan projektek, amelyekről nem nehéz megállapítani, hogy valami nem stimmel. Kedvenc példánk a listából a győri RAAB Villanyszerelő Kft. 663 millió forintos összköltségű projektje, amit szintén Hadházy szellőztetett meg először, mint utóbb kiderült, nem alaptalanul. A cégnek az állami adatbázis szerint 428 millió forint uniós támogatást ítéltek oda GOP-ból. Hogy mire? Hát

Ilyen szerkezet ultrakönnyű változatban jelenleg az egész világon nem létezik még, a helyből fel- és leszálló gép műfaja eleve nem egyszerű (hogy mást ne mondjunk, az erre képes F35-ös vadászgép kutatás-fejlesztésére 50 milliárd dollár felett költött eddig az USA).

Ehhez képest a magyar döntéshozók simán megkínáltak több százmillió forinttal egy nagy (akkoriban kb. tízmilliárdos árbevételű), de főtevékenységként villanyszereléssel foglalkozó céget, hogy fejlesszen ki egy ilyen prototípust. A Térképtér adatbázis szerint a projekt meg is valósult, bár a cég végül szerényen csak 360 millió forintot használt fel a keretből. A projektdokumentáció képei ugyanakkor csak akkurátusan körbefotózott nyomtatókat és fénymásolókat ábrázolnak, amelyek valószínűleg nem tudnak helyből felszállni. A 2012-ben nagy összegű támogatást nyert cég egyébként 2013-ban már csődbe is ment.

További érdekesség, hogy a cég és a prototípus után kutakodva a neten megtaláltuk a pénzosztó szerv GOP-honlapon 2016 elején közzéteendő határozatok listájában, hogy a projektet időközben átadták egy másik cégnek. A szöveg szerint a helyből felszálló, merevszárnyú gépet a Raab Villanyszerelő csődeljárás miatt nem tudja már tovább vinni, viszont egyúttal elrendelték “a támogatási szerződéstől való elállás visszavonását”, illetve a projektátadás kezdeményezését és a támogatási szerződés módosítását, amellyel a konzorciumvezető RAAB Kft-t a Szetra Plusz Kft.-re cserélték. A Szetra Pluszra keresve a céginformációs rendszerben látszik, hogy a céggel szemben azóta hivatalból törlési eljárás indult, a Térképtér adatbázisban pedig egyáltalán nem szerepel. 

Programozás =/= kutatás-fejlesztés

A többi listában szereplő projektről nem ordít ennyire, hogy semmi köze a valósághoz, de azért a részletek ismerete nélkül is szemet szúrhat egy-két dolog. A fő probléma, hogy ezeknél a pályázatoknál sokszor összekeveredik a sima szoftverfejlesztés a kutatás-fejlesztéssel, holott a két tevékenység egyáltalán nem azonos hozzáadott érték szempontjából.

Például érdekes kérdés, hogy miért ítéltek meg 2014-ben "okos bevásárlólista" kifejlesztésére 256 millió forint innovációs támogatást - a Profitrade 90 Kft.-nek, amely Rogán Antal találmánya néven elhíresült, szintén ugyanebben a körben csalásgyanúba keveredett projektet is vitte -, miközben az okos bevásárlólistára már 2008-ban alapítottak céget Lengyelországban (Listonic). Az okos bevásárlólistában nagyjából annyi innováció volt 2014-ben, mint egy kalapácsban, egy ilyen projektet maximum alkalmazott szoftverfejlesztés címkével lehetne illetni, bár még ebben az esetben is felmerülne a kérdés, hogy ugyan mi szükség lenne létező applikációk újra leprogramozására, pláne ennyi pénzből.

Az informatikai piacra és az IKT-pályáztatási rendszerben otthonosan mozgó forrásunk szerint ugyanígy nem látni, mi alapján lehetne kutatás-fejlesztésnek titulálni "emelt szintű szolgáltatások számára mobil értesítési rendszer" (Virgo Systems Kft. és Pillar Európa), vagy az "egykamerás optikai távolságmérő technológia kutatása és erre épülő innovatív alkalmazások fejlesztése okostelefonra" (Profitrade 90 Kft. és Infokom Innovátor) elkészítését. A "Play2gether virtuális online próbaterem" szintén olyasmi, amire már a támogatás odaítélésének idején voltak külföldi próbálkozások. Utóbbi alkalmazás lefejlesztésének várható dátumát egyébként 2014-re tették a 255 milliós támogatás megítélésekor, a Profitrade honlapján szerepel is a projektek közt, de nem találtuk a kész terméket, a cég pedig egyelőre nem válaszolt az ezzel kapcsolatos kérdésünkre.

A kamut csak csalással lehet lepapírozni

Az itthon innovatívként eladott, de valójában kamu "fejlesztésekre" persze nem könnyű elkölteni a bőkezű támogatást, és itt jöhet képbe a költségvetési csalás dimenziója. Ha például sikerült támogatás szerezni egy olyan platform létrehozására, amelyhez hasonlót már készített valaki, és az mondjuk nyílt forráskóddal elérhető online, akkor abból nagyon kevés fejlesztői munkával lehet sajátnak látszó terméket faragni, ami az egyszerűbb plágiumellenőrző szoftvereket kicselezi.

A több százmilliós támogatási tétel viszont valahogy le kell akasztani a pár millióból kihozható munkák esetében is, így keletkeznek az oldalanként százezer forintos nagyságrendért leszámlázott projektdokumentációk (amelyet igazából egyetemi hallgatók írnak pár ezer forintos órabérért), vagy a gyanúsan drágán más haveri cégektől igénybe vett szolgáltatások, megvásárolt szellemi termékek. 

Hogy konkrétan milyen gyakorlatok miatt merült fel az itt tárgyalt GOP-projekteknél a csalásgyanú, az a jelentések titkossága miatt nem fog kiderülni, amíg vádemelésig nem jutnak az ügyek (ha lesz ilyen egyáltalán közülük). Így természetesen mi egyik itt szóba került projektről sem jelenthetjük ki, hogy ez vagy az volt velük a probléma, itt csupán sűrűn alkalmazott gyakorlatokat villantunk fel. 

Nem akarnak reagálni

Érdeklődtünk a táblázatunkban szereplő cégeknél, mit gondolnak a vádakról, hol érhető el az általuk a projektben kifejlesztett végtermék, eladták-e azt valakinek vagy használják-e ők maguk, miben állt szerintük a projekt K+F-tartalma, illetve hogy mi volt a tapasztalatuk a Walter-érdekeltségekkel való együttműködésről. 

Cikkünk megjelenéséig kevés érintett válaszolt, egy részük tőlünk tudta meg, hogy cége érintett lehet a nyomozásban. A Rogán-találmányt is jegyző, a GOP-ból összesen közel 1 milliárdos támogatást kapó Profitrade 90 részéről Csik Balázs ügyvezető tagadta a nyomozás tényét sajtókacsának minősítve azt. Arra a felvetésünkre, hogy Polt Pétertől jövő hivatalos tájékoztatásról van szó, azt írta, a Profitrade 90 Kft.-nél megvalósult munkaszakaszok kapcsán az OLAF nem vizsgálódott, kérdést nem tett fel, adatot sem kért be, továbbá egyéb magyar hatósági megkeresés sem érkezett. (Arra alapozza, hogy cégét nem érinti az ügy, hogy a NAV tájékoztatása szerint a cég vezetői ellen nem nyomoznak, de ez még önmagában nem cáfol semmit, a nyomozóhatóságok ugyanis gyakran ismeretlen tettes ellen indítanak nyomozást még akkor is, ha tudni, kik lehetnek érintettek az adott ügyben.) A Profitrade-ről különben azóta az is kiderült, az offshore-paradicsomként elhíresült svájci Zug kantonba juttatták az uniós pénzzel megtámogatott cégük nyereségét.

Kaptunk még választ a Capsys ügyvezetőjétől, Szeles Zoltántól, aki azt írta, az ő esetükben a támogatából létrehozott prototípus elkészült, majd folytatták is annak fejlesztését. "A tavalyi év folyamán egy több milliárd forint értékű konzorciumi szerződés részeként értékesítésre is került Közép-Kelet Európa egyik meghatározó piaci szereplője számára. Jelenleg is folyik a rendszer továbbfejlesztése, és több mint két tucat mérnök dolgozik a fejlesztésen, bevezetésen. Az elkészült termék nemzetközi értékesítése is folyamatban van, nagy az érdeklődés iránta", írta hozzátéve, hogy a Pillar Európa K+F a projektben velük szemben teljesítette a kötelezettségeit.

A GriffSoft Infrmatikai Zrt.-től Szajbély György elnököt értük el, aki a saját projektjükről azt írta, a 3D-s abroncs szkenner egy 12 tonnás olomkonténerben üzemel egy irodaház aljában a legmagassabb sugárzásbiztonsági előírások mellett. Mint írta, a fejlesztés eredménye innovációs pályázatokon szerepelt és díjat is kapott. Szajbélytól azt is megtudtuk, hogy cégük kapott az OLAF-tól néhány kérdést, amely a Pillarra vonatkozott. "Érdemi választ nem tudtunk adni, mert ők teljesen önállóan végezték a munkájukat, direktben kapták a pénzt, számoltak el", írta. Konzorciumi partnerükről nem sokat túl sokat nem tudnak mondani, közülte, mivel a GriffSoft utólag vette át a projektet, miután az eredeti nyertes, a Polygon nevű cég nem tudta aláírni a támogatási szerződést, mert felszámolás alá került.

A Humansoft Kft. is visszaírt, a cég részéről Hegedűs Judit közölte, hogy néhány hónappal ezelőtt az OLAF megállapításokat tett a konzorcium egyik tagjának tevékenységére vonatkozóan, amihez kapcsolódóan észrevételeket kellett tenniük. A termékről azt írta, az a szántóföldi növénykultúrák területén elektronikus eszközökre alapozó előrejelző és döntéstámogató rendszer a gazdálkodók számára, amelyre alapozve hatékonyabbá lehete tenni a növényvédelmet. "Kidolgoztuk ennek növényvédelmi biológiai és informatikai szabályrendszerét, továbbá az előrejelzéseket megalapozó agrometeorológiai mérések és az adattovábbítás rendszerét", állította a projektről.

Természetesen írtunk az ügy főszereplőinek, Walter Jánosnak és Szabó Sándornak is, de ők ezúttal nem reagáltak megkeresésünkre. 

(Címlap és borítókép illuszrtáció: szarvas / Index)