A Magyar Turisztikai Ügynökség is beszállt a kampányba: a szervezet vezetője szerint a bevándorlás megöli a turizmust, emiatt már Bécs, München vagy a Comói-tó sem a régi, bezzeg Magyarország. Megnéztük, hogy mit mondanak erről a számok.
A választás közeledtével látszólag az ország egyre több szektoráról derül ki, hogy egyszerre áll törékeny lábakon, illetve a maga nemében különleges kuriózum egész Európában. Nemrég Orbán Viktor vetette fel, hogy mindössze tízezer menekült érkezése már romba döntené az amúgy máskor még a többi visegrádi országgal együtt az Európai Unió motorjának nevezett magyar gazdaságot; legutóbb pedig a Magyar Turisztikai Ügynökség hívta fel a figyelmet migránsok jelentette újabb veszélyre: a bevándorlás súlyosan fenyegeti a hazai turizmust.
Az állami turisztikai megaközpontot irányító Guller Zoltán arról beszélt a Magyar Időknek, hogy ha migráció van, vesztesekké válnak a gyógyfürdők, konferenciák, a vallásturizmus, de még a "családbarát vendéglátás is elveszítené eddigi vonzerejét." Azt is kifejtette:
Ki kell mondani: ma Bécs, München, a Comói-tó nem ugyanaz, mint régen. Németország nagyvárosaiban, a fő pályaudvarok környékén arab nyelvű boltok nyíltak, mert akkora lett a vásárlóerő, megváltozott minden – ez az ott élők mindennapjain túl márpedig a turizmusra is egészen biztosan rányomja a bélyegét
Azt, hogy ezt mire alapozta, megkérdeztük a turisztikai ügynökségtől is, de eddig nem kaptunk választ. Úgyhogy inkább megnéztük az elérhető adatok alapján, hogy tényleg összezuhant-e a turizmus az említett helyeken.
Guller érvei részben arra épülnek, hogy ha bevándorlók érkeznek Magyarországra, akkor elromlik a közbiztonság, és emiatt nem mernek majd jönni a turisták. Hogy mennyire jó vagy rossz a közbiztonság, azzal a minap foglalkoztunk: eszerint hazánk például a gyilkosságok terén valamivel veszélyesebb, mint Nyugat-Európa, és amúgy a nyugati országok sem lettek veszélyesebbek a migránsoktól. Bár az is tény, hogy a médiában megjelenő információk jobban befolyásolják a turisztikai foglalásokat, mint a nyers statisztikák. (A másik érv, hogy ha jönnek a migránsok, nem lesz pénz a turizmusra. A gazdasági vonzatokról is hosszabban írtunk a napokban.)
A Guller által felhozott három példa esetében viszont úgy tűnik, a percepciók sem nagyon változtak. Münchenben például 2016-ban 14 millió vendégéjszakát töltöttek el külföldiek, dacára annak, hogy az év júniusában egy terrortámadásban kilenc embert ölt meg egy (amúgy ott született) támadó a város egyik bevásárlóközpontjában. Azt a város honlapja is írja, hogy a terrortámadások nemzetközi médiavisszhangja ártott a turizmusnak, de a 2016-os forgalom így is mindössze 0,1 százalékkal, tehát elhanyagolható mértékben esett 2015-höz képet.
A müncheni régióban egyébként 2009 óta jelentősen nőtt a külföldi vendégéjszakák száma, pedig már kilenc évvel ezelőtt is elég sok kebabos volt a városban. (2009-ben pedig a gazdasági válság miatt volt visszaesés a turizmusban, ahogy szinte mindenhol máshol a világon.)
Bécs sem áll különösen rosszul: 2009-ben 7,9 millió, 2017-ben 12,3 millió külföldi vendégéjszakát regisztráltak a városban az Eurostat adatai szerint. A növekedés pedig töretlen volt a válság óta, hiába szörnyülködik rajta még egy magyar kormánytag is, hogy milyen sok a bevándorló az osztrák fővárosban.
Összehasonlításképpen: a Budapestet magában foglaló Közép-Magyarországi régióban 2016-ban 8,5 millió vendégéjszakát töltöttek el külföldiek. Ez egyébként elég szép eredmény, de ennek ellenére talán még korai attól tartani, hogy úgy elromlik a helyzet, mint Bécsben.
Nem lehet panasz a Comói-tóra sem. A tavat magába foglaló Lombardia tartományban 2000-ben tízmillió külföldi vendégéjszakát regisztráltak, 2016-ban 22 milliót. A turizmus növekedése az utóbbi néhány évben is kitartó és jelentős volt, hiába vert fel néhány, Svájcba tartó menedékkérő tábort a helyi vasútállomáson.
Dél-Olaszországban persze más a helyzet. Szicíliába érkezik a Földközi-tengert átszelők döntő többsége, ennek a régiónak a része Lampedusa szigete is. Ebben a térségben a 2014-es 7,1 millióról 2016-ra 6,9 millióra csökkent a külföldi vendégéjszakák száma. Bár ez utóbbi még mindig azt jelenti, hogy több turista látogatta meg a régiót 2016-ban, mint a menekültválság előtt, 2013-ban, amikor 6,3 millió vendégéjszakát töltöttek el ott. A visszaesés 3 százalékos volt; ekkora mínuszba nem szoktak szektorok beledögleni.
Olaszország egészét nézve pedig kifejezetten rózsás a helyzet: 2009 óta 25 százalékkal nőtt a turizmus, csak 2014 és 2016 között közel 7 százalékos volt a növekedés.
Hasonló a helyzet a tengeri menekültáradat másik fő célországa, Görögország esetében: itt 2014 és 2016 között szintén közel 7 százalék volt a növekedési ütem, 2009-hez képest 40 százalékkal több turista jött 2016-ban. A menekülthelyzet által legsúlyosabban érintett területen, az Égei-tenger déli részén fekvő szigeteken minimális volt a visszaesés tavalyelőtt: 20 millió 269 ezerről 20 millió 80 ezerre esett a külföldi vendégéjszakák száma.
Ettől függetlenül valóban van, ahol látványosan visszaesett a külföldi látogatók száma az utóbbi években:
A jelentős terrortámadások valóban sokat ártanak a turizmusnak.
A párizsi régióban a 2014-es csúcspont után már 2015-ben csökkenni kezdett a külföldi vendégéjszakák száma, majd a 2015. novemberi terrortámadások után 2016-ban tovább esett, mégpedig elég jelentősen, 10 százalékkal. (Bár a történethez hozzátartozik, hogy 2016 még így is nagyjából a 2013-as szint környékén volt, de azért egyértelmű, hogy itt elég jelentősen megjelent a rossz sajtóvisszhang.)
Brüsszelben még jelentősebb visszaesést hozott 2016: 5,2-ről 4,1 millióra csökkent a külföldi vendégéjszakák száma. Legutóbb 2005-ben érkezett ilyen kevés látogató a belga fővárosba, aminek minden bizonnyal a 2016-os merénylet, illetve az az oka, hogy Brüsszelben üldözték hosszú időn át a párizsi merényletek elkövetőit.
Guller ennek kapcsán nagyjából elismételte azt a kormányszlogent, miszerint a migráció szükségszerűen terrorizmust szül. Egy komolyan vehető, húsz nyugati országot vizsgáló kutatás szerint valóban van statisztikai összefüggés: több a terrortámadás azokban a fejlett nyugati országokban, ahol több a bevándorló. Ám ebből még nem következik, hogy a terrorcselekmények elkövetői döntően bevándorlók lennének: a lakosságszám növekedése a bennszülöttek esetében is pozitív összefüggést mutat a terrorcselekmények számával; magyarul
minél többen laknak egy helyen, annál több a terror.
A lakosságarányukhoz viszonyítva nagyjából azonos a terroristák között a bevándorlók és a bennszülöttek száma, ami azt jelenti, hogy hosszú távú adatok szerint egy bevándorló és egy bennszülött nagyjából hasonló valószínűséggel válik terroristává.
Érdekes egyébként, hogy Guller az interjúban kiemeli, hogy a Teréz körúti robbantás után “fáradságos munkába telt visszacsábítani a külföldi turistákat”. Amely robbantást ugyebár nem migránsok követtek el.
Arról is beszél, hogy a 2015-ös “migránstömegek és az általuk okozott felfordulás miatt” a turisták “azonnal kerülni kezdték a magyar úti célokat”. Ugyanakkor az itthon eltöltött külföldi vendégéjszakák száma 2015-ben és 2016-ban is 5-6 százalékos növekedést mutatott.
Hasonlóan érdekes, hogy a tunéziai és egyiptomi terrorcselekményeknek a turizmusra gyakorolt negatív hatását is felemlegette, pedig ott nem a bevándorlás áll az erőszak hátterében.
Nem véletlen az sem, hogy a nagy európai terrortámadások a bevándorlók számánál jobban függnek az akciókat szponzoráló terrorszervezetek erejétől:
a 2004-2005-ös nagy európai terrorakciók az al-Kaida utóvédharcainak idején történtek, a 2015-2016-os vérengzések pedig az Iszlám Állam erejének csúcspontján. Míg az 1990-es évek előtt szélsőbalos elsősorban terrorszervezetek ontották a vért a kontinensen.
Azt egyébként nehéz lenne megmondani, és módszertanilag eleve túlmutat egy újságcikken, hogy a migráció pontosan milyen hatással van a turizmusra, bár ránézésre az látszik, hogy leginkább semmilyennel. (Valamelyest levon az alábbiak értékből, hogy EU-szinten összehasonlítható adatok a városok lakossági összetételről csak a 2011-es népszámlálásból elérhetők, az pedig elég régen volt. Mindazonáltal az akkori adatok relatíve jól mutatják a nagyságrendeket.)
Összességében tehát nem hogy nem zuhant össze, a turizmus nagyon is virágzik Nyugat-Európában; elsősorban pedig ott, ahol sok a bevándorló. Amiben semmi meglepő nincs:
ezek a kontinens gazdasági és kulturális központjai, pont ezért vágynak oda a bevándoRlók, és pont ezért mennek oda a turisták is.
Turizmus terén pedig Magyarország sem panaszkodhat, ám pont ezért felesleges is a nem létező bevándorlástól félteni egy amúgy egész jól elboldoguló, bár fokozatosan, de látványosan kormányközeli emberek kezébe lavírozó szektort.
Borítókép: A Terrorelhárítási Központ (TEK) munkatársa járőrözik a Parlament előtti Kossuth téren 2016. március 22-én, miután a reggeli brüsszeli robbantások nyomán Magyarországon ideiglenesen elrendelték a terrorkészültség kettes fokozatát. Fotó: Balogh Zoltán / MTI.