Magyarország és Fehéroroszország nem járult hozzá, hogy az Európa Tanács (ET) korrupcióellenes intézménye közzétegye az útmutatásainak végrehajtásáról készült országértékelést, írja a Népszava.

A Korrupcióellenes Államok Csoportjának  (Group of States against Corruption – GRECO) főtitkára, Gianluca Esposito a lapnak 

nagyon sajnálatosnak

nevezte, hogy hazánk nem engedélyezte a beszámoló nyilvánosságra hozatalát.

Magyarországon kívül Fehéroroszország sem járult hozzá a dokumentum publikáláshoz, de utóbbi államtól ez megszokott. Jávor Benedek EP-képviselő idén kétszer próbálta kikérni a jelentést Trócsányi László igazságügyi minisztertől – teljesen hiába.

A korábbi, 2015-ös – még a választók számára is megismerhető – jelentésben a GRECO inkább a jogi dolgokra fókuszált, például olyasmiket sürgetett, hogy el kell fogadni a parlamenti képviselők magatartási kódexét, felül kellene vizsgálni az Országos Bírósági Hivatal elnökét megillető jogköröket, valamint a Legfőbb Ügyész hivatali idejének lehetséges meghosszabbítására vonatkozó szabályok megváltoztatását. A legfőbb ügyész politikai befolyástól való függetlensége egyértelműbb lenne, ha nem lehetne mondjuk újraválasztani, nálunk praktikusan akár élete végéig. 

Ezenkívül szintén megkérdőjelezhető a képviselői vagyonnyilatkozatoknak értelme, mert azokat nem ellenőrzi senki érdemben, és például a családtagoknak nem is kell ilyet leadniuk. Kisebb fajsúlyú, de külön vicces, hogy ezeket kézzel írják, aztán beszkennelik, így nem lehet őket elektronikusan keresni.

Vagy hogy 2012-ben elfogadtunk egy korrupcióellenes programot, aminek eleinte az EU is örült, csak annak már nem, amikor látták, hogy milyen alacsony hatásfokkal valósul ez meg. Vagy például emellett elvileg a jelentés után másfél évvel be kellett volna mutatnunk nekik, hogy a korrupcióellenes ajánlásaikból mit hogyan vezettünk be végül.

2017 a korrupcióellenes harc sötét éve volt – mondta Marin Mrcela, a GRECO elnöke lap szerint. A horvát Mrcela szerint a tagállamok általában keveset tesznek a korrupció ellen, és egyre gyakoribb a közéletet megtisztító reformok leállítása. 

Azt tudhatjuk egyébként, hogy Magyarországon például a közbeszerzéseink összegének negyede-ötöde lehet a társadalmi veszteség amiatt, hogy sikeresen kiiktatják a versenyt a döntéshozóink.

Ahogy azt is látjuk, hogy 2010 és 2014 között a Legfőbb Ügyészség háromszor nagyobb arányban utasította el a hivatali korrupció miatt tett feljelentéseket a 2006–2010-es időszakhoz képest. Ha végül megindult a nyomozás, akkor azokat kétszer gyakrabban szüntették meg. Miközben a feljelentések száma harmadára csökkent. De az a furcsaság is összefügghet az ügyészség teljesítményével, hogy a 2011 és 2013 közti adatok alapján a köztisztviselők korrupciós ügyeinél milyen sokszor ítéltek csak felfüggesztettet Magyarországon. Noha nem állami korrupciónál azonos kategóriájú ügyekben inkább letöltendőket osztogattak a bírók.

„Vagy szentek laknak Magyarországon, vagy erősebb volt a csábítás a jelentés elkerülésére” – mondta még 2015 végén az OLAF igazgatója, Giovanni Kessler egy budapesti előadásán arról, hogy valamiért megdöbbentően kevés csalást jelent Magyarország.