A mosógépszerelő kiröhög a telefonban, mert Káposztásmegyerig kéne a melóig menni. A vízvezetékszerelő elintézi a csőtörést, ha a ház tulaja gödröt ás, a másik megássa, de nem temeti be. A brigád kéthetes haladékot kér, aztán egy spanyol munka miatt teljesen eltűnik. A wc-csésze a nappali közepére kerül, de az építésvezetőt nem lehet számonkérni, mert kiderül, hogy csak egy burkoló. A mindenes moziba hív, de a visszautasítás után közli, hogy a munkát amúgy se csinálta volna már meg, Németországba megy napelemet szerelni. A munkaerőhiány az amúgy sem a legkiszámíthatóbb szolgáltatásairól elhíresült építőiparban ehhez hasonló sztorikat eredményez. Kollégáink történeteiből válogattunk.
A mosógépszerelő rosszul lett munka közben, ki kellett támogatni az erkélyre, közben folyamatosan kurvaanyázott, hogy az isten bassza meg ezt a rongy életet. Az erkélyen első dolga volt rágyújtani. Az utolsó két csavart már én húztam meg.
Talán Gábor története foglalta össze a legtömörebben, hogy nagyjából mire lehet számítani mostanában Magyarországon, hogy ha az ember lakásépítésre vagy felújításra készül, vagy esetleg egyszerűen csak valami olyasmi romlik el az otthonában, aminek a megjavításához szakemberre van szükség.
Persze amikor munkatársainkat körbekérdeztünk, több kihívója is akadt Gábor történetének, ami tömörségében elég jól megragadta a munkaerőhiány okozta hétköznapi horrort:
Jó mesterembert már azelőtt is nehéz volt találni, hogy a munkaerőhiány szinte a teljes magyar gazdaságban felütötte volna a fejét. A 2008-as válság különösen érzékenyen érintette a gazdasági ciklusokra egyébként is nagyon érzékeny iparágat, ami miatt a legtöbben 2011 és 2013 között mentek el külföldre azok közül, akik itthon munka nélkül maradtak az építőiparban a válság miatt.
A Magyar Nemzeti Bank májusi lakáspiaci jelentése alapján az országot elhagyók között nagy arányban voltak a nyelvet beszélő, tehetséges szakemberek, akikből jelenleg a legnagyobb hiány van ma Magyarországon, de szakmunkásból is nagy hiány van. A következményeket pedig széles tömegek érzékelik.
„A lakásfelújításunk azért csúszott pár hetet, mert a fővállalkozó pár emberét lehalászta a konkurencia. Tisztára, mit a maffiafilmekben: a rivális vállalkozó odament az építkezésre, ahol dolgoztak, becsöngetett, bement, és azt mondta, hogy kell neki egy kőműves és egy burkoló. »Akármennyit kerestek, mostantól 20 százalékkal többet kaptok, de azonnal velem jöttök.« A két melós pedig letette a szerszámot, és elmentek vele" – mesélte Zoltán. Ugyanakkor a konkurencia sokkal gyakrabban jelentkezik külföldi cégek formájában.
Miki nemrég újíttatta fel a lakását, így többször is találkozott ilyen történetekkel. „Amikor a sittet szállítottunk volna el, körbehívtam kb. négy helyet, akik így hirdették magukat, azt mondták, hogy ilyen alja munkát már nem vállalnak el emberek Magyarországon. Végül találtunk egyet, jöttek egyből, de se cím, se cégnév, az ember még a nevét sem árulta el, csak azt kérte, hogy a pénzt majd a sofőrnek adjam, mert benne bízik meg. Annyira súlyos fejek voltak, hogy a szomszédok biztosra vették, hogy csak a terepet jöttek felmérni egy későbbi betöréshez."
Egy másik alkalommal Mikivel a padlós közölte, hogy csak akkor hajlandó nekikezdeni a munkának, ha a beton a padló alatt az általa felsorolt paramétereknek megfelelően van letéve. „Mondtam, hogy oké, tud ajánlani ilyen betonost? Mondta, hogy nem, nincs ilyen ember Magyarországon.
Volt a Gabi, aki nagyon szépen dolgozott, de már ő is Németországban van"
Fruzsi egy szintén Németországba lelécelő könyvespolcépítő kováccsal járta meg. „Hónapokig tologatta a megrendelésünket, majd közölte, hogy igazából további hónapokat kéne várni rá, mert inkább Németországba teljesít megrendeléseket. Akit helyette talált a lakótársunk, elvállalta normálisabb időkeretben, de már így is vagy két hete csúszik, a könyvek meg február óta bedobozolva állnak. De igazából az egész költözésünk három hónapot csúszott a kivitelezők miatt."
Olyan történetek is előkerültek, ahol a felújítás szükségessége és a munkaerőhiány kombinációja szélsőségesen kényelmetlen helyzeteket eredményezett. Tamás ismerőse tavaly tavasszal kezdett lakásfelújításba a férjével, mert terhes lett, és ki akartak alakítani egy gyerekszobát. A brigád, ami elkezdte csinálni, nyáron kért egy kéthetes haladékot, mert Franciaországban bejött nekik egy alkalmi meló, amivel gyorsan sok pénzt tudtak leakasztani. Csakhogy végül nem jöttek vissza két hét után, sőt nem jöttek vissza egyáltalán, megmondták, hogy bocsánat, de itt kicsit jobbak a lehetőségek, és otthagyták szétbarmolva a lakást.
Ezután megpróbáltak gyorsan új kivitelezőt szerezni, aki folytatta volna, de mindenki húzta rá a száját, hogy ők nem így, nem ezekkel az anyagokkal kezdték volna, van elég más egyszerűbb megrendelésük, nem vállalják. Nagyjából két hónapig nem találtak rá embert, a férj egyszer majdnem idegösszeomlást kapott az egyik elutasítás után, és nem jött ki a szobából két napig – közben már az anyósánál laktak, mert ugye a lakás szét volt szedve. Végül annyira elhúzódott az egész, hogy a gyerek is megszületett már, de még mindig a nagyinál laktak a lány egykori gyerekszobájában, és csak idén tavasszal tudtak beköltözni a saját lakásukba.
Olyan sztorik sem ritkák, amikben a kellemetlenkedés és a külföldi munka miatt eltűnés egyszerre jelenik meg. „Nálunk a főbérlő intézett egy mindenes szerelőt, ötvenes faszi, aki miután kijött, el akarta kérni a telefonszámom, hogy majd egyeztethessünk egy második alkalmat. Közben olyanokat mondott például, hogy »nyugi, nem foglak éjszakánként felhívni, hogy hörögjek neked a telefonba«. Amikor végül is pár hét múlva telefonon beszéltünk, hogy lenne még mit javítani, mondta, hogy nem kell fizetnem, elég, ha elmegyek vele moziba egy filmre. Mikor mondtam, hogy nem igazán szeretnék, azt válaszolta, inkább keressek mást, és különben is, ő már amúgy sem foglalkozik ezzel, kiment Németországba napelemekkel dolgozni" – mesélte Judit.
A jelenség a statisztikák alapján is jól látszik: az MNB jelentéséből az derül ki, hogy a válság előtti szintre jellemző munkaerő rendelkezésre állna, de nagy arányban dolgozik külföldön. Az ábrán is jól látszik, hogy azzal a nagyjából 25 ezer főnek a hazatérése esetén, aki főleg Ausztriában és Németországban talált munkát, már sokkal kisebb lenne a munkaerőhiány Magyarországon.
A munkaerőhiány másik nehezen elviselhető következménye, hogy még amennyiben végül sikerül találni szakembert és munkásokat a feladatra,
rengeteg a kontár és a vállalhatatlanul hanyag módon elvégzett munka.
Egy kollégánk barátjával történt nemrég egy felújításnál, hogy belépett az ajtón, amire azt látta, hogy összevissza lebontották a falakat, és így a wc-csésze a nappali közepére került, szembe a bejárati ajtóval. Kérdezte, hogy ez mi. Mondták, hogy a tulaj így kérte. Mondta, hogy biztos nem, mert ő a tulaj, és kérdezte, hogy hol van egyáltalán az építést vezető, kivitelező Sanyi, akivel ezt az egészet megbeszélte.
Mire a melós nevetett, hogy a Sanyi? Nem építésvezető az, csak egy burkoló.
Levente anyjáék mostanság vettek lakást a belvárosban egy új építésű társasházban. Az átadás után kiderült, hogy rosszul kötötték be a vízvezetéket és rosszul is szigetelték a rendszert: mindkét csapból csak forró víz folyt, de legalább el is áztatta az alattuk lévő összes emeletet. Fel kellett szedni a parkettát, újracsövezni valamit, és ez húzódik már fél éve, mert az átadás óta már máshol dolgoznak, és nem akarják befejezni a korábbi munkát.
„Nálunk erkélyfelújítás volt a társasházban, és amikor egy sorral elkészültek az amúgy magyarul nem beszélő szakik, kiderült, hogy kispórolták az anyagot az erkélyek aljából és például kartonpapírt raktak be a betonréteg alá szigetelés helyett. Ki kellett hívni független szakértőt, aki megállapította, hogy újra kell csinálniuk. Aztán a végén úgy tették fel a vas erkélyrácsokat, hogy 1-2 centivel messzebb került a faltól, mint volt eredetileg, és most a gyerek konkrétan kifér a rács és a fal között, szóval életveszélyes az erkélyünk" – mesélte Levente a saját lakásfelújításukról.
„Rendeltünk egy hatalmas, 4 méter széles gardróbszekrényt, amibe majd minden belefér.
Ott követtem el a hibát, hogy kértem összeszerelést, amit alvállalkozó végez."
- mesélte Péter, aki itt még nem sejtette, hogy egy 20 százalékos kuponnal fog találkozni.
„Kijött egy srác, a 40 kg-os csajával, hogy ő fogja összeszerelni. A barátnője csak úgy jött vele. Elkezdte összerakni. Nem volt nála szintező, de mondta, hogy ide nem is kell!? Kiderült, hogy az egyik sín sérült, így nem tudja folytatni a munkát, és nem is tudjuk felrakni a tolóajtókat. Ekkor viccesen megjegyezte, hogy hát amúgy sem tudtuk volna – velem is számolt – mert három emberes a munka.
Utána hívtak az áruházból, hogy jönnének, de nem az alvállalkozó, hanem az áruház emberei, mert sérült elemnél ők végzik a javítást. Három időpontot beszéltünk le, egyszer sem értek oda, majd amikor már anyázva hívtam fel őket, másnap kijött egy ember, aki megállapította, hogy ez háromemberes munka, szóval egy hét múlva visszajönnek feltenni a két tolóajtót.
Egy hét múlva kijöttek, feltették, majd kiderült, hogy a két ajtó ferdén áll, mert nem lett kiékelve és szintezve a szekrény, sem pedig odarögzítve a falhoz. De ők nem tudnak mit csinálni, mert ezt a részét alvállalkozó csinálta, nekik kell szólni, hogy jöjjenek javítani. Bár ő hagyná, mert azok nem tudnak rendesen dolgozni, és szerinte nem is annyira ferde. Felhívtam az alvállalkozót, aki szerint még soha nem fordult elő ilyen. Itt elég durván összevesztem velünk, miután újra ki akarták küldeni a srácot meg a csaját. Végül nem akartak mást küldeni, így hagytuk az egészet.
Ezután felhívtam az áruházat, akik továbbra sem nem tudnak mit tenni, nem az ő saruk, de kaptam egy 20 százalékos kupont, amit bármire felhasználhatok."
Lászlónak a villanyszerelőkkel gyűlt meg a baja. „Mivel az ajánlott villanyos csak 2 hónappal későbbre vállalta a munkát, mint szerettük volna, megbíztuk egy rokon aktuális pasiját, aki egy családi ebéd alkalmával mondta, hogy szakmáját tekintve villanyszerelő, de hét közben van más melója, másodállásban csinálja.
Kaptak pénzt anyagra, 20 ezerrel többet, mint amennyibe végül került. Két napig dolgoztak, a lakásban bokáig állt a sitt, a falat több helyet átvésték, a Bergmann-csöveket törték a kanyarokban, gipszelni nem tudtak, szerszámuk nem volt, ezért elküldtük őket. Az, hogy a plusz 20 ezret nem adták vissza többszöri keresésre sem, szinte magától értetődő."
A történet vége az lett, hogy az eredetileg ajánlott csapat vállalta a munkát. Ők a munka kétharmadánál kérték az addigi kifizetést – az összeg persze sokat nőtt az eredetileg beszélthez képest –, majd nem akartak visszajönni befejezni a munkát, hetekig kellett könyörögni nekik. Kiderült, hogy közben már ők is máshol dolgoztak. A hab az volt a tortán, amikor a végszerelésnél összefogdosták a frissen festett falat.
És végül olyan történetekből is több akadt, ahol végül még a munkát sem végezte el senki, de a megrendelőt így is megszívatták. Egy kollégánknak például azért kellett nemrég hazamennie a szerkesztőségből, mert a zöldhulladék-elszállító emberek kitalálták, hogy mégsem az előre megbeszélt időpontban jönnének szombaton, hanem a hívás időpontjához képest pár óra múlva pénteken. A helyszínen ezután a főnők közölte, hogy a meló amúgy is több mint 100 ezer forintra jönne ki, de egyébként se vállalják, mert ilyen komoly fizikai munkát nem szívesen bízna a csapatára.
Olyan történeteket is lehet hallani, hogy már vannak, akik konkrétan az ajánlatadásra specializálódnak csak. Kijönnek, megnézik a munkát, elkérnek a kiszállásért és az árajánlatért 10-20 ezer forintot, majd nemet mondanak, és egész nap csak ezt ismételgetik.
A helyzet az elkövetkező pár évben jelentősen nem fog javulni valószínűleg, de egyvalami segíthet: bár az építőiparban a bérek a más iparágakhoz képest nem nőttek átlagon felül, az MNB tanulmánya alapján az iparágban már úgy látják, hogy a bérnövekedés megállította a szakemberek és a munkások külföldre vándorlását.
Mindazonáltal valószínűleg még a bérek további emelkedése mellett sem lenne egy ideig sokkal jobb a helyzet, mégpedig egy olyan tényező miatt, ami jelenleg is nehezíti az építkezésbe és felújításba fogó lakosság helyzetét. A tanulmány másik megállapítása ugyanis az, hogy a fejlesztők előnyben részesítik állami és kereskedelmi projekteket, amivel elszívják a munkaerőt lakásfejlesztési projektek elől.
Ezekből viszont pont, hogy még több várható majd, ugyanis a kormány a nemrég megjelent konvergenciaprogram alapján a csok által hajtott lakáspiaci fellendülés 2020-as kifutása után a kormány nagy állami beruházásokkal tolná majd meg a magyar gazdaság növekedését.
Persze a bérek növekedése és a csok miatt kieső kereslet hatása ilyen időtávon nehezen becsülhető meg, de az MNB tanulmánya alapján Budapesten idén és jövőre még biztos, hogy marad az őrület, ráadásul az áremelkedés tempója alapján pedig a vidéki városok és községek épp hogy az utóbbi időszakban kezdtek felzárkózni a pesti lakáspiac tempójához, így a következő pár évben még minden adott lesz ahhoz, hogy a fentiekhez hasonló történetek születhessenek országszerte.