Recep Tayyip Erdoğan nem várt fölénnyel nyerte meg a török választásokat, azonban ez csak ideiglenesen enyhített az ország egyik legnagyobb gazdasági baján, az évek óta gyengülő lírán. Hosszabb távon úgy tűnik, az elnök csak tovább fújná azt a gazdaságpolitikai buborékot, ami a török növekedést okozza.
Recep Tayyip Erdoğan vasárnapi választási győzelmének hírére a török líra egy ideig erősödni kezdett a dollárral szemben, azonban hétfő reggel újra gyengült az árfolyam, ami arra utal,
hogy a befektetők nincsenek meggyőződve arról, hogy a tavalyi alkotmánymódosítás révén eddig soha nem látott hatalomhoz jutó elnök stabil pályára állítja a török gazdaságot.
Pedig ez az, amit Erdoğan a választási kampányban ígért, és sokak szerint többek között a nemzetközi pénzpiaci helyzet nehezedése miatt várható válságtünetek beelőzése végett hozta előre az eredetileg 2019 novemberére kiírt választásokat.
A török líra gyengülése a magas infláció mellett a török gazdaság egyik legnagyobb problémája. A török pénz árfolyamának kiszámíthatatlansága olyan nagy baj, hogy Erdoğan május végén konkrétan arra kérte a híveit, hogy váltsák át a dollárban és euróban tartott pénzüket lírára, így nyomva föl a török pénznem árát.
Az ábrán látszik, hogy a vasárnapi választásokat követően a líra erősödni kezdett, aztán hirtelen visszagyengült, aztán hétfő délre újra erősödött, majd megint visszagyengült. A választások után megjelenő devizapiaci elemzések alapján az erősödés annak tudható be, hogy megszűnt a rezsimváltás jelentette gazdaságpolitikai bizonytalanság, az árfolyam ugrálásának oka pedig, hogy nem tiszta, hogy Erdoğan mire készül.
A líra az amerikai dollárral szemben idén eddig nagyjából 20 százalékot gyengült, ami azért akkora probléma, mert a török lakosság és cégek úsznak a dollárban felvett hitelekben, miközben az infláció 11-12 százalékos.
Erdoğan a választások előtt újra megismételte a már jó ideje ismételgetett mantráját, miszerint a török líra "nemzetközi pénzügyi körök" támadása alatt áll, és az árfolyamgyengülés csak és kizárólag ennek tudható be.
A líra gyengülésén a jegybank kamatemelése tud segíteni, amire a török jegybank többször sort is kerített az utóbbi időszakban, de Erdoğan a jegybanki függetlenséget teljesen semmibe véve többször is figyelmeztette a török központi bankot, hogy ne merjenek kamatot emelni, mert az szerinte csak növeli az inflációt, miközben visszafogja a beruházásokat.
Amikor a Mehmet Şimşek miniszterelnök-helyettes nemrég arról beszélt, hogy a válság forrása a külföldi pénzben denominált adósság növekedése és a líra gyengülése, amin a jegybank kamatemelése tudna enyhíteni, Erdoğan több beszédben is kritizálta a volt pénzügyminisztert, azt állítva, hogy "az alapkamat az infláció anyja és apja egyszerre, és minden gazdasági probléma okozója". A kampányban az elnök tovább is ment ennél, ugyanis egész konkrétan további monetáris lazítást ígért.
A devizapiaci elemzések szerint
a jegybank függetlenségével, illetve a függetlenség megszűnésével kapcsolatos félelmek miatt sem hozta meg Erdoğan győzelme a líra stabilizációját.
Hosszabb távon nézve pedig csak egy olyan trend folytatódik, ami már a 2008-as gazdasági válság óta jellemző a török pénzre. Az alábbi ábrán látszik, hogy a líra zuhanásával a török gazdaságpolitika immár 10 éve nem tud mit kezdeni.
Az utóbbi időben a helyzetet ráadásul még a világgazdasági fejlemények is nehezítették, ugyanis a FED az elmúlt években fokozatosan visszavett a monetáris lazításból, és elkezdte emelni a kamatokat. Így a dollárhitel már nem annyira olcsó, mint korábban volt, az amerikai állampapírok versenyképes és egyben biztonságos alternatívát jelentenek sok befektető számára.
Ennek a folyamatnak az eredménye a forint gyengülése is egyébként az utóbbi hetekben, a magyar gazdaság alapjai ugyanakkor a török - és például az argentin - gazdasághoz képest rendben vannak, miközben Törökországban az Erdoğan által annyira fontosnak mondott gazdasági növekedést főleg az olcsó dolláralapú hitel és a különféle költségvetési intézkedések hajtották.
A török gazdaság jelentős fizetési és kereskedelmi mérleg hiánnyal működik, tehát több árut vesznek annál, mint amennyit exportálnak, a különbséget pedig külföldről felvett hitelből finanszírozzák. A hitelből történő fogyasztást le kellene csökkenteni, hogy helyreálljon a fizetési mérleg egyensúlya, amihez a kamatok drasztikus megemelésére lenne szükség. Erdoğan erről ugyanakkor hallani sem akar, hiszen ez szerinte visszafogná a gazdasági növekedést, és inflációt okozna. A valóságban azonban
A hitelezésen kívül a költségvetésen keresztül élénkítették a gazdaságot az utóbbi években. Emelték a minimálbért, ami a fogyasztás felpörgését okozta, de emellett hatalmas állami pénzből megvalósuló infrastrukturális beruházásokat valósítottak meg. Közben a török gazdaság termelékenysége stagnál, a magánberuházások beindulásához elengedhetetlen lakossági megtakarítások szintje alacsony maradt.
A választások után a legfontosabb kérdés az lesz, hogy tényleg nekimegy-e komolyabban az elnök a jegybanknak, illetve hogy a 2019-es önkormányzati választások előtt lesz-e újra költségvetési lazítás. A török gazdaság helyzetét hosszabb távon pedig a gazdaság termelékenységének növekedése tudná stabilizálni, az ehhez szükséges reformokat azonban az idő előrehaladásával csak egyre nehezebb lesz megvalósítani. A nemzetközi monetáris kondíciók ugyanis csak tovább szigorodnak a következő időszakban, ami különösen érzékenyen érinti majd az olyan gyenge lábakon álló feltörekvő piacokat, mint amilyen Törökország is.
A helyzet tehát az, hogy
Erdoğannak soha nem volt még akkora mozgástere elnökként, mint most, könnyen lehet hogy ezt a hatalmat reformok megvalósítása helyett tűzoltásra kell majd használnia.
Eközben pedig a megszokott módon folytathatja majd a külső ellenségek ostorozását.