Akiknek kevesebb van, azok hajlamosabbak többet adni a közösbe – derült ki egy pszichológiai kutatásból, amit a Queen Mary University of London kutatói végeztek.
A tudósok arra voltak kíváncsiak, befolyásolja-e a közös dolgokhoz való hozzájárulási hajlandóságot az, hogy kinek mennyi pénze van, és hogy ahhoz hogyan jutott hozzá. A kísérletben részt vevőket alacsonyabb illetve magasabb státuszú csoportokba osztották, és eszerint adtak nekik több vagy kevesebb pénzt.
A státusz meghatározása némelyeknél véletlenszerű volt, másokat erőfeszítéseik alapján soroltak a pénzesebb csoportba. Utána mindenkinek döntenie kellett, mennyivel járul hozzá a közös büdzséhez, amit majd szétosztanak az összes résztvevő között. Vagyis a kísérlet gyakorlatilag azt modellezte, ki milyen mértékben szeretne részt venni a társadalmi újraelosztásban, ha rajta múlna ennek a meghatározása.
Összességében az alacsonyabb státuszúak többet adtak be, mint a magasabb státuszúak, és közülük is azok akartak a legkevésbé hozzájárulni a közöshöz, akik energiát fektettek bele, hogy a magas státuszú pozícióba jussanak (tehát nem csak sorsolás alapján kötöttek ki odafent).
Ezzel szemben az alacsony státuszúak hozzájárulási hajlandóságában nem mutatkozott különbség aszerint, hogy volt-e lehetőségük a kísérlet során kitörni onnan.
A konklúzió szerint tehát aki maga is hozzájárul, hogy magasra jusson, és nem csak például beleszületik a gazdagságba, az valószínűleg kevésbé veszi szívesen, ha elvonnak az általa megszerzett javakból közcélokra. A pszichológusok azt is levonták tanulságként, hogy a közöshöz való hozzájárulást nem kizárólag önzetlenség motiválja, hanem az is benne van, hogy arra számítunk, végső soron ez a viselkedés megtérül majd.
Meglepő eredmény volt még, mondta Magda Osman, a tanulmány szerzője, hogy az empatikusság szinte egyáltalán nem játszott szerepet abban, mennyivel volt hajlandó a tesztalany beszállni a közösbe. Osman szerint fontos, hogy ezt sikerült kimutatni, ugyanis sokan úgy vélik, hogy az empátia a társadalmi együttélés kulcsa. A kutatás alapján viszont úgy tűnik, ha a javak elosztásáról van szó, az empatikusság nem igazán járul hozzá a közösség számára előnyös viselkedéshez.