Magyarország legismertebb és egyben a világ legrégebbi zárt borvidéke, a tokaji ugyan a sokmilliárdos állami támogatásokhoz képest még nem ért el nemzetközi áttörést, de azért magán- és közösségi forrásból sok szép borászat, étterem és ízléses szálláshely épült. Ha körülnézünk az egyes településeken, a borászattulajdonosok között kifejezetten sok a politikából vagy a NER-es, esetleg a magánpiaci üzleti életből ismert szereplő.
A tokaji borvilágról régóta lehet tudni, hogy az ország legbefolyásosabb emberei, a fideszes világ legfelső elit csapata is érdeklődik iránta.
Sőt, a helyiek szerint maga Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke is fokozottan érdeklődik Tokaj iránt. Amikor június elején Orbán személyesen nyitotta meg a Tokaji Vízitúra Központot, azonnal megindultak a környéken a mendemondák.
Volt, aki felidézte az Indexnek, hogy korábban Orbán családja publikusan is tulajdonos volt a bodrogkisfaludi Szárhegy dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft.-ben, innen datálódik Orbán Viktor emlékezetes jó tanácsa: „Ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet".
Más arról pletykált, hogy ha nem is Orbán, de Mészáros Lőrinc tovább fokozhatja aktivitását a régióban. Hallottunk például egy Tokaj főterén épülő szállodáról, az egyik legjobb termőhelynek tartott Henye-dűlő további fejlesztéséről, de még arról is, hogy bizonyos, ma még állami vagy hegyközségi tulajdonban levő kapacitások is Mészáros Lőrincnél landolhatnak a jövőben. Állítólag a fejlesztések ötletadója már eleve Mészáros tokaji üzlettársa, Kalocsai László volt.
Hallottunk emellett arról is, hogy még az Andy Vajna–Habony Árpád-kör is érdeklődött egy ma még nemzetközi tulajdonban álló társaság iránt. Sőt, vannak, akik biztosra veszik, hogy az eddig villányi borászattal rendelkező Csányi Sándor OTP-vezér is belép a tokaji borok világába.
Írásunk elkészítésekor borászokkal, borkereskedőkkel, a térségben élő üzletemberekkel háttérbeszélgettünk. Megkérdeztük, hogy látják a borvidék jelenét és jövőjét, mennyire érzékelik a NER-világ megérkezését.
A rendszerváltás óta eltelt 28 év nagy tokaji kérdése, hogy a tokaji borok vicces címkéje, vagyis a „Magyarországon világhírű” megváltoztatható-e. Vagyis van-e sansz arra, hogy a tokajit valóban külföldön is ismerjék és igyák. Ehhez sok minden kellhet, nem csupán hazai és külföldi magántőke, állami támogatás, hanem konkrét, kiérlelt koncepció is, miközben a régió éghajlati viszonyai is érezhetően változnak.
Tapasztalataink szerint a legtöbb érintett úgy véli, a nemzetközi siker egyelőre még várat magára, de nagyon sok lépés történt:
A csodálatos hangulatú és adottságú tokaji borrégió Magyarország legismertebb borvidéke, az itteni borkultúra immár az UNESCO világörökség része.
A 3-4 kilométer széles és 87 kilométer hosszú területen főleg furmint, hárslevelű és sárgamuskotály terem, és a legismertebb termékek, vagyis az édes aszú vagy szamorodni elnevezésű desszertborok mellett egyre magasabbra kalibráltak az itt készült száraz borok is, a furmintok, a hárslevelűk.
A 70 ezres népességet eltartó tokaji borvidék 28 települése közül öt városi rangban van (Abaújszántó, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs, Tokaj), míg a falvak száma 23 (a régió nevét is adó Tokaj mellett ismertebb bortermelő település Bodrogkeresztúr, Erdőbénye, Mád, Tarcal, Tállya és Tolcsva).
.
A helyi borászok szerint egyre több a régióban a minőségi borászat, a kiváló étterem és hotel, sokan tudtak szálláshelyfejlesztés címkével, a költségeket nagyrészt fedező uniós forrást szerezni.
A régióban az evés-iváson és az erős szezonalitást mutató bakancsos, vízitúrás kirándulásokon kívül azért ma még nagyon nincs mit csinálni, szegényes az infrastruktúra, lassan fejlődik a helyi kulturális kínálat, és az sem előny, ha egy boros régióban a települések között csak autóval lehet közlekedni. Azért jó jel, hogy egyre több a helyi kezdeményezés, a kisebb-nagyobb fesztiválok. Ezeket inkább belföldi turisták látogatják, de rajtuk kívül azért jönnek külföldiek is. A helyi szállásadók szerint elsősorban lengyelek, franciák, ukránok, szlovákok, hollandok, de még amerikaiak is.
Az idegenforgalommal kapcsolatban több észrevételt is hallottunk a helyiektől.
A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található térségben az országos átlagnál valamivel magasabb a munkanélküliség, de a borászok elmesélése alapján inkább a munkaerőhiány a gond, a térséget is sújtja ugyanis mind a természetes fogyás, mind az elvándorlás. A megbízható, munkára (így metszésre, permetezésre, zöld- és talajmunkára) tartósan képes és hajlandó, hozzáértéssel is bíró fizikai dolgozó nagy kincs, gyakran az aktív korból kifelé tartó, avagy már nyugdíjas generációk foglalkoztatása az egyetlen megoldás.
A kormányzat folyamatosan sokmilliárdos tokaji fejlesztéseket jelent be, de a helyeik szerint a régiót valóban segítő invesztíciók (például bicikliút-fejlesztés, hajókikötő, a közösségi közlekedés fejlesztése, vagy egy hatékony központi jellegű, nemzetközi marketing) helyett ezek javarészt értelmetlenek.
A borvidéken teljesen értelmetlennek tűnik a tokaji vasút állandó, sok-sok milliárd forintos fejlesztése is. A térségben már vicc tárgya, hogy éppen ki és miért szedi fel a síneket a kihasználatlan helyi vasútvonalon.
A pontosság kedvéért két vasútvonal halad át a régión, a Nyíregyháza–Miskolc-vonal keresztezi Tokajt, ezen a desztináción valóban sok utas van, de a Szerencs–Sárospatak–Sátoraljaújhely-vonal szerelvényei teljesen üresek. Akik dolgozni járnak, összeállnak autókba, a vonat lassú, pár nyugdíjas döcög néha rajtuk. Forrásaink szerint, ha a vasút helyett négy-öt busz közlekedne, mindenki jobban járna, ehelyett itt folyik el a régiófejlesztésre szánt források jelentős része.
Mindemellett, ha valahol valóban lenne értelme a turisztikai célzatú kisvasútnak, akkor az a Füzérkomlós és Sárospatak között a Rákosi korban felszámolt vonal felélesztése lehetne, amely nemcsak falvakat, hanem régiókat is összekötött, vagyis a belső Zemplént a folyókkal, a borvidéket az északi falvakkal.
Ilyen a borászok, illetve általában is a piaci alapon működő vállalkozók által lenézett állami mamut, az elképesztően veszteséges Grand Tokaj (korábban Tokaj Kereskedőház) Zrt. feldolgozókapacitásainak fejlesztése, vagy az, amikor ugyanez, az évek óta milliárdos mínuszokat termelő cég külföldről milliárdokért rendel meg tanácsadó anyagot, aztán mégis inkább a belső emberek ötleteit valósítják meg.
Mint Tokajban szinte mindent, azért a Grand Tokajt is eltérően ítélik meg a helyiek. A kritikus vélemény szerint a nemrég kibővített tolcsvai központi kapacitás csak eltorzítja a helyi ingatlanpiacot, mert a gazdák nem adják el a szőlőiket. Hiszen stabilan számíthatnak arra, hogy amolyan szövetkezeti juttatásként a gyenge minőségű szőlőjüket is átveszik. Így nincs ingatlanpiac, és sokan nem érdekeltek a minőség megőrzésében, a hozamkorlátozásokban. Hüvelykujjszabályként azt hallottuk, hogy magas minőség eléréséhez, telepítési módtól függően tőkénként 0,5-1 kg szőlő a jó irány, mert ennél több gyümölcs esetén nem érvényesülnek a nap, a víz és a talaj ideális adottságai a gyümölcsben.
A támogatóbb vélemény szerint viszont nagy szükség volna egy jól gazdálkodó, koncepcionálisan működő Grand Tokajra, mert az egy teljes illúzió, hogy egy térség csak sztárborászokkal működhet, kellenek a kistermelők, különben meghal a régió. Szerintük elég csak Ausztriába, vagy Olaszországba menni, minden borvidéken a sztárok és a kicsik között működik egy helyi szövetkezet, amely összefog, lobbizik, közösséget teremt, régiós marketinget artikulál és bázisát adja a későbbi felemelkedésre vágyóknak.
Meglepő módon a régióban úgy tudják, hogy a Grand Tokaj mellett most egy másik közösségi fejlesztés is indul, és az állam mellett a hegyközség is fejleszt valami szövetkezeti jellegű feldolgozókapacitást Tállyán, Bodrogkeresztúron és Tarcalon.
A Grand Tokajt mindenesetre olyan emberek is képviselik, akik politikai kötődéssel is rendelkeznek. Korábban ilyen volt az fb-elnök Tombor András, de most is vannak ilyenek az egyes borvidékeket képviselő aktorok között, például
Ha a tokaji régióban igazán fontos és egyben igazán fideszes települést keresünk, a helyieknek elsősorban Mád jut eszébe, amely kiemelkedően sok uniós forrást zsebelhetett be.
Itt dolgozik az egész tokaji borvidék legismertebb borásza, Szepsy István, az „aszúkirály”, akinek immár saját családi borászata van. Az ő példája kapcsán többen megemlítik, hogy igazán jó tokaji bort ma az tud készíteni, akinek nem csak ettől függ a jövedelme. Mint később látni fogjuk, sokan más ágazatból érkeztek jelentős tőkeerővel, mások pedig a legfeljebb nullszaldós borüzletre turizmust, esetleg ingatlanüzletet építettek.
Szepsy például nemcsak zseniális borász, de remek vállalkozó is. Kiváló, nemzetközileg is jegyzett borokat készít, de mivel ehhez korábban elegendő saját tőkéje nem volt, kitalált egy modellt. Sok kisebb birtokot megvásárolt alacsony áron, aztán egyesítette ezeket „a Szepsy-birtokkal.”
Amikor később ő értékesített területeket, a neves Szepsy-birtokból kihasított ültetvényeket, akkor már komoly felárral lehetett eladni. Az ideérkező vagyonos fővárosi vállalkozók közül többen is tőle vettek. Emiatt néhány helyen a kisebb nevű borászatok nem is nézik jó szemmel a földárak felverését, elismerve persze, hogy ez igencsak jól jövedelmező „melléküzemági” bevételt jelenthet. Nemrég állítólag az ország legértékesebbjének tartott területén, a mádi Szent Tamás dűlőben egy hektár terület 50 millió forintért kelt el.
A mádi borászokat a Mádi Kör Bor-Eredetvédelmi Közhasznú Egyesület fogja össze. Ez egy zárt, egymással nagyon ügyesen kooperáló klub, amely remekül építi egymásra a rendezvények, a kóstolás, a szállás és az étkezés infrastruktúráját.
A legfontosabb vállalkozás a Mad Goat Holding Kft., amely a legjobb éttermeket, szálláshelyeket és borászatokat fogja össze. Több komoly étterem is működik már a településen, a Gusteau Kulináris Élményműhely Kft. egy akár Michelin-csillagra is aspiráló fine dining helyet működtet, de nagyon minőségi az Első Mádi Borház, az elsősorban rendezvényekre hasznosítható Aszúház is, illetve a Botrytis Hotel.
A tulajdonos jelenleg a Kovács család, vagyis Kovács Károly vállalkozó (aki pályázatíró és ingatlanos, építőipari érdekeltségekből szerezte vagyonát) és rokonai, de tapasztalatunk szerint a település életét nagyban meghatározó cégcsoport körül sokak szerepe fontos. A Szepsy családé, a Tatárka családé és állítólag még Lázár Jánosé is, akinek a családja szintén ültetvénybirtokos itt.
Kik ők? Ifjabb Szepsy István borász az említett holdingban, így a St. Tamás borászatban (erről a borászatról a környéken azt regélik, hogy a térségben eddig nem aktív, de villányi borászattal már rendelkező Csányi Sándor OTP-vezér figyelmét is felkeltette), illetve benne van abban a különös, de eddig sikeres marketingötletben, hogy a mádi bort Mad Wine (őrült bor) elnevezéssel exportálják.
Tatárka József, a polgármester is fontos mádi vállalkozó, cégei jó sok uniós forrást nyertek el, és a Szepsy, illetve a Tatárka család már családilag és üzletileg is összefonódott.
A mádi borászatok közül érdemes megemlíteni még a Demetervint, amely a borra, de a volt fideszes titokminiszterre, Demeter Ervinre is utal. A politikus itt is lakik, mivel ő Borsod-Abaúj-Zemplén megye kormánymegbízottja, így a jelenlegi munkája könnyen végezhető innen. Ismerői szerint miközben az egykori titokminiszter a nagypolitikában agresszív emléket hagyott maga után, boros házigazdának már nagyon kedélyes, közvetlen ember. Ez a Demeter borászat nem tévesztendő össze a névrokon Demeter Zoltán, a régió egyik leginkább jegyzett borászának tokaji műhelyével.
Mádon lakik Pallagi Ferenc, a Bors egykori főszerkesztője, a bulvárkirály újságíró is, aki egy elegáns kúriát újított fel.
Sokféle üzletben voltak érdekeltek (korábban autópálya-építő cégnél dolgozott egyikük, de volt a családnak logisztikai parkja, hatvani borászata) a Barta testvérek, elsősorban Károly, a szintén mádi Barta Pince tulajdonosai. A Bartacsalád a gyönyörű Rákóczi-Aspremont kúriát alakította ki szálláshellyé, helyi cégük a Mád-Királydülő Kft.
Mádon van borászata Budaházy Péternek is, aki eredetileg pénzügyi szakember volt, például a holland ABN Amrónál, de benne volt ingatlanügyletekben, és jelenleg is a Helia-D kozmetikai cég tulajdonosa, és az előbb említett Barta Károlynak is volt üzlettársa.
A Holdvölgy egy Párizsban végzett francia–magyar nemzetközi jogász, Demko Pascal tulajdona, de fővárosi üzleti háttérrel érkezett a Lenkey Pincészetet birtokló és kisebb fémipari céggel is rendelkező család is. És itt kezdett mozgolódni Váradi József Wizz Air-főnök is, az ő cégét Waxco Vineyards Kft.-nek hívják.
Érdekes, hogy Mádon a nagy nevek mellett is viszonylag sok a fideszes kötődésű fiatal, harmincas tanácsadók, volt minisztériumi munkatársak vásároltak ingatlant.
Ha képzeletbeli kirándulásunkat a szomszédban, vagyis Tállyán folytatjuk, hamar megtudjuk, hogy már ezen a településen is megjelent Szepsy István, akinek itt is van birtoka.
Tállyán hamar találunk újabb példát a NER-es világhoz kapcsolódó borászra is, illetve egy, a mádihoz hasonló pozitív összefogásra is. A településen öt „boros” üzletember állt össze a Tállya Bor Kft.-ben, amely közös borral és közös marketinggel is igyekszik felhozni a tállyai bort.
„Tállya Magyarország legszebb Tállya” – ezzel a címmel jelent meg egy publicisztika a Mandiner.hu blogján. A szerző Márton Péter, a Századvég vezérigazgatója (korábban a Zalakerámia, majd a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő első embere). Tapasztalatunk szerint Márton Pétert sem tekintik a környéken kívülálló „pestinek”, hamar beilleszkedett, barátságos vendéglátónak tartják a településen.
A Márton családé a Márton Pince és az Oroszlános Borvendéglő és Borhotel is, és Márton gyakran szokott felbukkanni a Tállyát, a tokaji borokat, vagy éppen a furmintot népszerűsítő rendezvényeken.
A tállyai borászok összefogását bemutató Tállya Wines honlapon az is kiderült, hogy Mártonék mellett a klubnak még négy tagja van:
Állítólag megjelent már a faluban még egy nagyon ismert boros vállalkozó, a villányi és tokaji háttérrel is rendelkező Sauska Krisztián is. A közös tállyai borértékesítésen és a klubon kívül két fesztivált is rendeznek itt, a Kerekdomb Fesztivált és a Tállya BBQ-t, ami nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy a kis település legyen a hazai Kansas típusú barbeque-zás központja.
Ez a két, egymással összeérő település a NER-es tokaji borászkodás szívcsakrája – mondta nekünk egy önkéntes idegenvezetőnk. Itt működik a környéken csak „Dezső bátyámként” emlegetett Kékessy Dezső Orbán-közeli üzletember cégbirodalma, a Patrícius Borház, illetve a már említett Szárhegy dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja cég is a Kékessy család tagjaié.
Mészáros Lőrinc tulajdonában van a Chateau Dereszla, amely cég egykoron francia kézben volt, a globális borgyártás élvonalába tartozó, champagne-i D'Aulan család menedzselte.
Vannak azért a NER-en kívül eső ismert nevek is. A Bott Pincészet mögött a banki informatikából ismert Vinnai Balázs (IND, MiSys) tőkéje áll, de az elmesélések szerint Bodrogkeresztúron tényleg mindenki ott van.
Erős tulajdonosok például a hászid zsidó közösség tagjai is, a Füleky Borászat tulajdonosa pedig az a Lovas Péter, aki ismert ingatlanmilliárdos (BHG-csoport), és aki testvérével együtt szerepelt már a Tocsik-ügyben is.
Van-e jó példa egy borkultúra központi felépítésére? A tokajiak szerint van, például Ausztria. A nagy osztrák borbotrány során, 1985-ben a fagyállóval dúsított pocsék osztrák bortól emberek haltak meg, mire Ausztria nemcsak egy pár érintettet meszelt el, hanem nagyon keményen rendet vágott a borászatoknál. Mára az elsősorban a Dunamenti Wachau régió nevével fémjelzett osztrák bor és borturizmus kiváló reputációnak örvend.
A borvidéken fektetett már be kínai–amerikai milliárdos, de vannak francia, spanyol és német befektetők is.
A legjobb minőséget előállító borászatok közül külföldi a Királyudvar, az Oremus, a Hétszőlő, a Disznókö, a Pajzos-Megyer, és azt a velünk szóba álló magyar borászok is elismerik, hogy ők sokat lendítettek nyugati mércével is elképesztő tőkeerejükkel és szaktudásukkal a tokaji boron.
A tarcali Királyudvar tulajdonosa például a nyugati mércével is rendkívül vagyonos Anthony Hwang. Ő a Fülöp-szigeteken született, de kínai származású, Nyugaton szocializálódott befektető. A család fő érdeklődési területe az elektronika, a wireless technológiák, illetve az energiaipar (állítólag komoly szerepe van a Hwang-cégeknek Fukusima újjáépítésében).
Emellett Anthony Hwang és lánya, Sarah kifinomult borászok is. Komoly tőkeerejük ahhoz is elég volt, hogy Franciaországban, a Loire völgyében megvehették a Domaine Huet borászatot, Franciaország top 10 fehérboros cégének az egyikét.
Az általunk hallott elmesélések szerint az idegenekkel amúgy sem túlságosan befogadó francia borászok nagyon barátságtalanul kezdtek, gyakorlatilag kiközösítették, de Hwang az alázatával és a minőségi termékeivel mára elfogadtatta magát.
A furmint a Loire-völgyi chenin blanc szőlőhöz nagyon hasonló karakterjegyekkel bír, és Hwang úr állítólag a kettő közül a furmintot szereti jobban.
Tarcalon is sokszor felbukkan, ő maga szokta bemutatni minden évben az adott évjárat borait. Korábban volt nála borász Szepsy István és Demeter Zoltán is, és Hwang állítólag a magyar történelmet is kívülről-belülről ismeri.
Hwang éppen Mészáros Lőrinc szomszédja a neves Henye-dűlőn, beszéltünk olyan helyi borásszal, aki nagyon drukkol, hogy Hwang a térségben maradjon, és még véletlenül se szálljon ki a mindenevő Orbán-közeli üzletember felé.
Tarcal nemcsak a Királyudvar miatt fontos település, itt működik például a Tokaj Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, és a környék legjobb szállodája, a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került ötcsillagos Andrássy Rezidencia Wine & Spa.
Régóta meghatározó a környéken a Gróf Degenfeld család is, amelynek nemcsak szőlője és bora, de neves kastélyszállója is van.
A több száz éves helyi szőlészeti múlttal rendelkező Degenfeldek az 1990-es években tértek vissza Magyarországra, Degenfeld Sándor vezetésével, és tőkeerejüket nagyban megdobta, hogy a gróf lánya, Degenfeld Mária összeházasodott Thomas Lindner német milliárdossal. Lindner tűgyártásból szerezte a vagyonát, és állítólag Lázár Jánossal is szokott vadászni, mindenesetre a helyiek szerint, amikor Lázár János a környéken jár, jellemzően Degenfeldéknél száll meg.
Itt van szőlője, a francia AXA-csoport birtokában álló Disznókőnek is, bár a cég központja Mezőzomboron található.
A külföldi borászatok közül az elmúlt hónapokban többen is vételi ajánlatot kaptak a NER-től. Természetesen azzal semmi baj nincs, ha valaki piaci ajánlatot tesz egy szőlőre vagy egy borászatra, de azért a környéken beszélnek külföldiekkel történt csúnya esetekről is.
A külföldi tulajdonú cégeknek lehet borászati cégük, de földjük csak a bejegyzett földműveseknek lehet, ami nem egy egyszerű eljárás. Volt idő, amikor a külföldiek úgy fektettek be, hogy papíron egy magyar magánszemély vásárolt szőlőt, majd száz éves bérleti szerződéssel bérbe adta azt például egy francia családnak.
Ezeket a szerződéseket később semmisnek tekintette a magyar állam, így volt, aki a kétezres években élhette meg az ötvenes évekből ismert „téeszesítést”, vagy szebb nevén államosítást. Volt olyan külföldi befektető, aki erősen ár alatt hagyta el a térséget.
Ha a képzeletbeli kirándulást Erdőbényén folytatjuk, egészen más világot látunk, mint Mádon vagy Bodrogkeresztúron. Mádon még sokszor a látogatói közönség is NER-es, míg alapvetően más réteg látogatja a közeli, de sokkal kevésbé eleresztett települést, Erdőbényét, amely szintén rendelkezik saját fesztivállal, a Bor, Mámor, Bénye elnevezésűvel.
Pedig akár ez a falu is lehetne a szerencse kegyeltje, mert itt működik a Bardon, vagyis Tombor András Fidesz-közeli erős ember vállalkozása, aki édesanyja családnevéről nevezte el a vállalkozást.
Tomboron kívül Erdőbényén vannak még ismert birtokosok, de ők talán kevésbé NER-esek, így itt található a Béres család Béres Szőlőbirtoka, a Nagy Zsolt informatikus (korábban Stratis) birtokolta Préselő, illetve a politikailag inkább NER-kritikus Ungváry Krisztián történész erdőbényei-olaszliszkai Vayi borászata.
Érdekesség, hogy bár politikailag nehéz lenne egymás mellett emlegetni az erdőbényei-erdőhorváti Gaál Szabolcs Barna Kehi-elnököt és Ungváry Krisztiánt, de állítólag kifejezetten jóban van a két borbarát.
Magában a borvidéknek nevet adó városban (bár ezt kicsit furcsa leírni, mert a település nem éppen városias) szintén sok ismert embernek van borászata, de ők szintén nem a NER-ből ismertek.
Tokajon van például Sauska Krisztiánnak is a központi boros érdekeltsége. Ő amerikai lámpabizniszből gazdagodott meg.
A további nagy nevek közül itt van Demeter Zoltán borászata, a francia tulajdonban levő Tokaj-Hétszőlő, míg a Dobogó Pincészet a Zwack családé, a Basilicus pedig a fővárosi informatikai és tanácsadó bizniszben érdekelt Basa Richárd János érdekeltsége.
Sárospatakon is van egy francia hátterű borászat, a Chateau Pajzos-Megyer. A városban visz kézműves borászatot Harsányi Gábor, a Goodwill Consulting alapító-tulajdonosa, a Harsányi Pincészet gazdája, aki egy fővárosi üzleti borklubot is alapított.
A Fidesz helyi erős embere, Hörcsik Richárd göncruszkai református lelkész. A képviselő fia ma már főállású borász, a családé a szintén uniós pénzből fejlesztett sárospataki borászat, a Portius.
Tolcsva leginkább azért fontos, mert itt van a központja a már sokat emlegetett állami Grand Tokajnak, amely az olcsó, gyengébb minőségű szőlő legfőbb felvásárolója. A helyiek szerint valamelyest az utóbbi időben javult a borok minősége, pár fiatal borásznak hála.
A másik, a nagyon minőségi végletet a topmilliárdos spanyol Alvarez család Oremus pincészete jelenti, a borászat a Vega Sicilia cégcsoport tagja.
A már említett Budaházy Péter és cége, a Helia-D nevét viseli a település kastélya, a Helia-D Herba szolárium és szépségszalon. A különös funkciójú épület a későbbiekben akár nívós szálláshely is lehet.
Miután végigjártuk a térség fontosabb településeit, pár szót biztosan megér, hogy miben látják a kitörést a helyiek. Bár az Indexnek viszonylag sokan elmondták, hogy mi lehet Tokaj jövője, az ötletek egyáltalán nem mutattak egy irányba, így végül három verzió köré szerveztük az elhangzottakat:
1. Összetett turisztikai koncepció, nemzetközi célcsoporttal
Az értelmetlen, az elfolyó fejlesztések helyett valóban hasznos elemeket, bicikliút-hálózatot, fürdőket, bodrogi kikötőket, látogatóközpontokat kellene építeni (bizonyos csírái már vannak a fejlesztéseknek). Van, aki a következetes nemzetközi (uniós, brit, amerikai) marketingben és PR-ban hisz, más közelebbre „lőne”.
Kassa környékéről, illetve különösen Lengyelországból, a 3-400 kilométerre fekvő összességében 10 milliós népességű Krakkó–Katowice térségből ma is sokan járnak a tokaji régióba. Ha ki lehetne alakítani egy változatosabb bor – hegy (kirándulás) – bicikli – fürdő vonzerővel bíró turisztikai régiót, akkor érdemi nemzetközi tömegeket lehetne vonzani, a koncepcióba a kassai nemzetközi repülőteret is be lehetne vonni.
2. A borvidék szélesebb, társadalmi jellegű fejlesztése
Nemcsak az elit borászokra, de az egész régióra kellene fókuszálni, vagyis a feltörekvőkre is, a tokaji bortermelés kultúrájára is. „A kisebbeket ne lenézzük, hanem segítsük, megfelelő képzéssel, szakembereket megfizetni képes kutatóközponttal!” – hallottuk.
Egy összetett fejlesztés kialakítaná a kisebb borozók, a fájóan hiányzó kockás abroszos vendéglők, a helyi ételek (például a borkóstoláshoz kiváló, kerek formájú erdőhorváti perec) a falvanként változó népművészet (ismert például a tállyai úrihímzés) vagy a térség aranykoraként ismert Rákóczi-éra zenei motívumainak (kuruc énekek, tárogató) integrált bevonását.
Ebben a koncepcióban az a kívánatos, ha sokkal többen jönnek, főleg belföldről és több helyi kap érdekes munkát (nemcsak a vendéglátók, kádárok, sajtkészítők, juhászok és biciklijavítók, de például a lovas terapeuták vagy a Tokajra egykor is jellemző nagyszámú, akár külföldről érkező idénymunkások is). Minél több embert tudnak kiszolgálni és egyben eltartani a borokhoz kapcsolódó tevékenységek, annál gazdagabb alkotói, értékközvetítő bázis lesz a régió.
3. Unikális, kiemelkedő minőségű borok készítése keveseknek
Többen megemlítették, hogy a legnagyobb nevek mellett a külföldön tanult, fiatal borászok között is kimagasló tehetségek vannak. E koncepció szerint azzal le kell számolni, hogy a tokaji borvidék önmagában kiemelkedő presztízsű termelési hely lehet. Egyedi jó borokkal azonban a legmagasabbra kalibrált fogyasztókat, akár a legrangosabb éttermi világot, a koppenhágai, stockholmi, londoni, tokiói, akár New York-i gasztrofővárosokat, fine dining éttermeket is meg lehet célozni.
Ezek ugyanis kifejezetten jól fogadják az ilyen kezdeményezéseket. E koncepció hívei szerint ebbe a világba azonban csak valódi specialitásokkal, például vegyszermentes, biodinamikus borokkal lehet bejutni, ami nem könnyű, mert az átállás akár évekig tarthat, és mind ezekben az években, mind a hozamkorlátozás révén a termelők átmenetileg jövedelemkiesést élnek meg, amit nem feltétlenül tudnak önerőből finanszírozni.