Az Európai Unió Bírósága kimondta: egy európai elfogatóparancs végrehajtása nem tagadható meg egy tagországban pusztán azon az alapon, hogy a helyi ügyészség megszüntetett egy olyan nyomozást, amelyben az érintettet csupán tanúként hallgatták ki. A bonyolult anonim közlemény Hernádi Zsoltról, a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatójáról és fordulatos horvát ügyéről szól.
Kontra, rekontra, szubkontra – több jogi eljárásban, olykor időben is erősen összekuszálódva viszi be egymásnak a gyomrosokat a horvát állam és a magyar Mol Nyrt.
Az MTI beszámolója szerint a legfrissebb fejlemény az, hogy az Európasi Unió Bírósága egy nyilatkozatot fogalmazott meg egy A.Y. monogrammal azonosított magyar állampolgár (valójában Hernádi Zsolt Mol-vezér) ügyében.
A hosszúra nyúlt ügy vélhetően csak az előzményeivel érthető meg. Miután 2009-ben Horvátországban megbukott Ivo Sanader miniszterelnök, saját párttársainak regnálása idején többféle ügyben is perbe fogták, többek között azzal is megvádolták, hogy a magyar Mol megvesztegette, amikor irányítási jogokat szerzett abban a horvát INA olajvállalatban, amelyet a Mol együtt birtokolt a horvát állammal
A Mol és Sanader tagadta a vádakat, de a Horvátországban indult büntetőeljárás során Horvátország európai elfogatóparancsot adott ki Hernádi Zsolt ellen .
Magyarország ezt nem teljesítette, hanem az elfogatási parancsot feljelentésnek értelmezte és a magyar Központi Nyomozó Főügyészség megvizsgálta az állítólagos bűncselekményt, de nem talált bűncselekményre utaló jelet.
Hernádit tehát nem adta ki Magyarország, amit Horvátország nemzetközi jogi fórumokon is sérelmezett.
Az Európai Unió Bírósága most azt rögzítette, hogy az érintett tagország (jelen esetben Magyarország) nem tagadhatta volna meg az elfogási kérést azon az alapon, hogy ő az esetet kivizsgálta, ha az érintett állampolgárt csak tanúként hallgatta meg az ismeretlen tettes ellen zajló eljárásban. Vagyis, ha nagyon leegyszerűsítjük a helyzetet, a mai közlemény a horvátoknak győzelem, hiszen ők kérték a bíróság állásfoglalását. Ám a jogi helyzet ennél sokkal összetettebb, mert amíg ez a vizsgálat zajlott, sokat változott a helyzet, és eddig szinte minden fronton Horvátország áll vesztésre.
Ivo Sanader ellen anno még az USKOK (horvát korrupciót üldöző ügyészség) fogalmazott meg vádakat, amely a Mol-Sanader korrupciós vád tekintetében egy Robert Ježić nevű, Horvátországban az INA-Mol ügytől függetlenül is kétes hírű oligarcha vallomására alapult.
Robert Ježić részt vett egy tagadhatatlanul zavaros nemzetközi pénzügyi tranzakcióban ciprusi és svájci cégek között, és mint vallotta, azt gyanította, hogy az utalások végső soron a Moltól indultak és Sanadert célozták. A vád több sebből vérzett, az utalást indító orosz és magyar üzletember más célokat fogalmazott meg és Ježić maga sem juttatta el a pénzt Sanadernek.
De a horvát bíróság mégis jogerősen bűnösnek ítélte Sanadert, csak aztán a Sanadert elmarasztaló ítélet 2015 nyarán megdőlt, mert a horvát Alkotmánybíróság megsemmisítette azt és a Sanader-per teljesen elölről fog újraindulni.
Nagyobb csapás volt a horvát félnek, hogy három év nemzetközi pereskedés után a horvát állam elveszített egy svájci pert is. A horvátok az UNCITRAL (United Nations Commission a horvátok fordultakon International Trade Law) szabályok szerint működő, genfi nemzetközi választott bírósághoz fordultak, de sportnyelven hat-nullára kikaptak a Moltól, ugyanis
a hat pontba sorolt kérdéskörök mindegyikében a magyar félnek adott igazat a svájci bíróság.
A genfi bíróság többek között kimondta, hogy a Mol nem sértett jogot, Hernádi Zsolt nem vesztegetett, az eljárás tetemes költségeit a horvát félnek kell kifizetnie. Ez a horvátoknak azért fájt különösen, illetve a Molnak azért volt nagy győzelem, mert a bíróság nem bizonyíték hiányáról beszélt, hanem bűncselekmény hiányáról.
Emlékeztetőül: ez volt az a fordulópont, amikor Andrej Plenković horvát miniszterelnök gyorsan kijelentette, Horvátország inkább visszavásárolja az INA-t.
Horvátország ekkor rosszul állt, mert a nagy vereség után még azzal is számolnia kell, hogy zajlik egy harmadik eljárás, amelyet Washingtonban a Mol kezdeményezett. A befektetés-védelmi választott bíróságon a Mol a horvát fél szerződésszegései miatt követel egy nagyobb összeget.
Ez tehát a big picture, a legfontosabb eljárások, de természetesen a hosszú jogi adok-kapok folyamán még sok egyéb lépés is történt. Magyarország, illetve a Mol a mostani közlemény kapcsán még abban is bízhat, hogy amióta a hivatkozott hazai vizsgálat lezajlott, még egyszer perbe fogták a Mol vezetőjét, aki itt már nem tanú, hanem nevesített gyanúsított volt.
A magyar fél ugyanis folyamatosan azzal próbálta Hernádit mentesíteni egy zágrábi eljárás alól, hogy magyar eljárásokban próbálta tisztázni az elnök-vezérigazgató szerepét.
Ennél az újabb hazai eljárásnál Bánhegyi Ilona magánszemély egy pótmagánvádas eljárásban kifejezetten megnevezte Hernádi Zsoltot, mint lehetséges elkövetőt, és arra kérte a magyar bíróságot, hogy vizsgálja ki, okozott-e a részvényeseknek kárt az elnök-vezérigazgató horvátországi ténykedése.
A cél az lehetett, hogy a magyar bíróság mentse fel a Mol-vezért, aki ezek után elmondhatja, hogy már nem csak tanúként hallgatták meg, de nevesített gyanúsítottként is vizsgálta az ügyét egy uniós (magyar) bíróság.
Vagyis ez a feljelentés valójában Hernádi érdekeit szolgálta,Bánhegyi Ilona magánszemély korábban éppen a Mol jogi igazgatója volt, bizonyára a felmetés kicsikarásáért perelt
A különös történet másik speciális aktualitása, hogy két napja a Mol bejelentette, hogy az MFB Invest és az EXIM állami szereplőkkel karöltve összesen 100 millió eurót fektet be egy Lead Ventures nevű kockázati tőkealap-kezelő cég hazai és külföldi vállalkozásokba fektető alapjaiba.
A Lead Venturest vezető Galácz Ábel történetesen Bánhegyi Ilona férje, ami azért jól jelzi, hogy a magánvád ellenére aligha romlott meg a Mol vezetőinek és a vádlónak a viszonya.
A mai bejelentés alapján tehát az valószínűsíthető, hogy Hernádi Zsoltot továbbra sem fogja bántódás érni, Magyarország biztosan nem adja ki Horvátországnak, de az európai elfogatóparancs körüli bejelentések azt is jelzik, hogy a Mol-vezér még mindig csak nagy óvatossággal és előkészítéssel tudja nemzetközi utazásait megszervezni.
Elég egyetlen hiba, és valahol, valamikor megpróbálhatják rajta érvényesíteni az európai elfogatóparancsot. A horvátok pedig egyre súlyosabb helyzetbe és költségekbe lavírozzák magukat az INA kapcsán a horvát érdekek védelmére hivatkozva. A helyzetet az oldhatná meg, ha a Mol kontra horvát állam tulajdonosi csetepaté eladással, tranzakcióval zárulna. Természetesen hivatalosan egy ilyen kiegyezésnek semmi köze nem lenne egy független büntetőügyhöz, de azért valami mégis azt súőgja, hogy kimozdulna a holtpontról az állóháború.