Szinte teljesen elfogyott már a szabad munkaerő az Egyesült Államokban. Mi lesz, ha a kereskedelmi háború nyomán hazatér az ipar?
Az Egyesült Államokban a nyári hónapokban gyakran előfordul egy furcsa jelenség, úgy nő a munkanélküliség, hogy valójában sokkal többen dolgoznak.
A magyarázat az Egyesült Államokban teljesen bevett diákmunkában, illetve az amerikai lakosság fokozódó aktivitásában rejlik.
Amikor a középiskolások, illetve az egyetemisták elárasztják a munkakínálatukkal a piacot, akkor ezzel nem nő párhuzamosan a munkalehetőségek száma, vagyis a rendszer nagyobb munkanélküliséget jelez. Lesznek ugyanis olyanok, akik tartósan a munkaerőpiacon képzelik el magukat, de a diákok hatására kiszorulnak és bejelentkeznek munkanélkülinek.
A diákok mellett a munkaképes korúak között is többen szeretnének mostanában dolgozni. Javul az üzleti bizalom , nő az amerikaiak aktivitási kedve. Ez alapvfeteőn pozitív folyamat, az emberek elhiszik, hogy érdemes munkát keresniük, mert jó fizetést fognak kapni és vannak is álláshelyek.
Az Egyesült Államokban jelenleg a munkanélküliségi mutató 4 százalékos (megelőző hónap 3,8 százalék), ami emelkedés ugyan, de a munkaerőpiaci részvétel is hasonló mértékben nőtt.
Az Egyesült Államokban 155,6 millióan dolgoznak és csak 6,6 millión keresnek munkát, és emellett 48 éves mélypontra zuhant a munkanáélküli segélyért beadott új igények száma.
Mindezek természetesen nagyon pozitív folyamatok, legfeljebb azon lehet keseregni, hogy amikor végképp elfogynak egy társadalomban a munkaerőpiac tartalékok, akkor a vállalatok munkaerőhiánnyal szembesülnek. Az ebből fakadó bérinfláció egyfelől kjó, hiszen ki ne örülne annak, ha többet tud vásárolni, és ez az amerikai fogyasztást is megdobhatja. Ugyanakkor vannak kockázatok is, elsősorban az inflációs veszély.
A munkaerőpiacon mindig van valamennyi munkanélküli, strukturális okokból is, ám a mostani helyzetet az elemzők már gyakorlatilag teljes foglalkoztatásnak tekintik.