Elroy Thümmler a rendszerváltás környékén szeretett bele Magyarországba, Sziget-promóterként került még közelebb hozzá, évről évre hollandok ezreit utaztatja Budapestre bulizni. Leginkább mégis a magyar vidék fogta meg, a Hollókő vonzáskörzetében lévő Bedepusztán mára - három kivételével - az összes házat felvásárolta. Fejébe vette, hogy hollandként a magyar tájat fogja népszerűsíteni. Eddig majdnem fél milliárd forintot költött rá.
Üdvözlünk „Alsó-Bedepusztán” – jön elénk nagy mosollyal Elroy Thümmler, aki egy évvel ezelőtt úgy vonult be a magyar köztudatba, mint a holland, aki megvett egy egész nógrádi falut. Megnéztük, mire jutott egy év alatt. Ő maga északon, „a jobb részen, Felső-Bedepusztán” lakik. Nagyjából öt perc gyaloglásra. A Kisbárkányhoz tartozó faluban összesen két tucat ház van, fénykorában ötvenen lakták.
A HVG írta meg elsőként az 51 éves holland történetét, ami a nyolcvanas évekig nyúlik vissza. Az amszterdami képregény-boltos 1987-ben járt először Magyarországon, és már akkor beleszeretett Budapestbe. Többször visszajárt, később már az országban is utazgatott, felfedezte a fürdőket, a borvidékeket, majd 2003-ban egy Kecskemét közeli erdőben vett egy áram és víz nélküli házat. Az igazi vadromantika tetszett neki, az már kevésbé, hogy, mindig feltörve találta a házát, amikor visszajött, pedig a törülközőkön kívül nem sok mindent lehetett elvinni. Egy idő után pedig áramra és vízre is vágyni kezdett.
Salgótarjáni barátai noszogatták, hogy menjen el Bedepusztára, mert bele fog szeretni a környékbe. Így is lett. „Szerintem van olyan szép, mint Toscana.” Néhány millió forintból megvette az első házát, gyönyörűen felújította és elképzelte, ahogy otthoni barátai sorra megveszik a faluban a házakat és együtt pihenik ki a holland élet fáradalmait a bedepusztai lankákon.
Elsőre nehéz megérteni, mit esznek a hollandok a magyar vidéken, de Elroy tudja, hogy sok magyar Amszterdamba vágyik, de Amszterdamban szerinte már nem lehet élni. Zsúfolt és zajos minden, a fele Magyarország területén élő 17 millió hollandot már csak precíz szervezéssel és logisztikával lehet kezelni, amitől az egész ország személytelenné vált, az ember nem több egy nehézségnél, akit jól szervezetten el kell juttatni a munkahelyére, majd haza. Országon belül sem tudnak sehova utazni, ahol ne lenne minden négyzetméter beépítve.
„A természethez egyszerűen már nem férünk hozzá. Sokszor bolondnak néznek minket a magyarok, hogy el akarunk jönni Hollandiából, ráadásul pont Magyarországra. Nyilván ők még oda vágyakoznak, ahonnan mi már el. Ők a fejlettséget, a mindig csodált nyugatot látják, mi meg azt, hogy ekkora kertjeink soha nem lehetnének otthon, ilyen szabadság számunkra Hollandiában elképzelhetetlen. Nézd, mindjárt látszani fog a Mátra, ha elmennek a felhők.”
Saját háza több mint 100 éves, amit lehetett, meghagyott belőle, kerítés ugyan van, de kapuja tárva-nyitva a természet felé. Kinti papucsának felét éjszaka megint elvitte a róka. Elroy felesége és két fia is beleszeretett a magyar tájba, de a család egyelőre nem adja fel az amszterdami bázist, marad az ingázás, az év felét töltik általában itt. A családfő a képregényboltot már korábban feladta, most egy turisztikai ügynöksége van, főleg fesztiválokra utaztatnak, az egyik legfontosabb partnerük a Sziget.
Elroy a faluba az elejétől kezdve többet látott bele, mint egy szimpla nyári pihenőhely, ahova néhány hétre kiruccan Amszterdamból, mert ugyan hosszú az út, de olcsó az élet és végtelen csönd van. Az elején még úgy képzelte, a barátait rábeszéli, vegyék meg együtt az egész falut, de egy kivételével nem kaptak a lehetőségen.
Elroy gyerekkori barátjának is lelkendezve mesélt a magyar csodahelyről. Martijn de Vries feleségével, Nanda Duinnal eljött Bedepusztára és rögtön azt mondta, hívja, ha lesz eladó ház. Pár év múlva csöngött a telefon és Martijn meg is vette az Elroy-jal szomszédos lepukkant házat. „A többiek nem voltak ilyen vállalkozó kedvűek, most már bánják.”
Martijn fotós, a felesége tai-chi oktató, Amszterdamban élnek. 2009 óta van házuk Bedepusztán és az évből három-négy-öt hónapot is itt töltenek, szakaszokban. Eleinte csak nyaranta jöttek, de egyre több időt akartak itt tölteni, most ingáznak, néhány hónap otthoni munkával tulajdonképpen megvásárolják az itt töltött idejüket. Mostanra döntötték el, hogy hamarosan végleg átteszik a központjukat Bedepusztára. Nandának saját tai-chi iskolája van Hollandiában, az Amszterdam közeli Utrechtben, de a tervek szerint 2020-ra kiszáll belőle és inkább Magyarországon oktat majd. Idén ősszel holland kollégák jönnek hozzá továbbképzésre, de lassan ismerkedik a magyar lehetőségekkel is. Egy biztos, a környezet ideális a természetközeli tai-chi gyakorlásához.
Martijn szabadúszó fotós, főleg portrékat készít, de vannak céges megbízásai is, a munkáját bárhonnan végezheti. „A tervem az, hogy Bedepuszta lesz az én hatalmas szabadtéri műtermem.” Házuk a falu végén van, a nappaliból a semmibe látni. „Ez megfizethetetlen.”
Később Elroy már nagyban gondolkozott, turisztikai központot álmodott az infrastruktúra nélküli településre, amely – és ez a nagy előnye - mindössze tizenkét kilométerre fekszik az egyébként is felkapott Hollókőtől, ahova „buszokkal viszik a rengeteg kínai turistát”. És akkor fejébe vette, hogy megveszi a falu összes házát.
Magyar barátai tanácsára nem készpénzzel vásárolt a javarészt szegény körülmények között élő romáktól (félő volt, hogy elköltik, és ház nélkül maradnak), ehelyett a környékbeli, jobb infrastruktúrájú településeken (Sámsonházán, Nagybárkányban, Bátonyterenyén) keresett jó állapotú házakat, azokat vásárolta fel, majd cserének ajánlotta fel a bedepusztaiaknak. Volt, hogy három házat kellett vennie egyetlen lerobbant bedepusztaiért, de nem bánta, lépkedett előre. Egy ház általában megvolt ötmillió forint alatt.
Ma 21 ház az övé, három nincs csak a tulajdonában, egy a barátjáé, kettő pedig a helyi méhészé és vadászé, akik maradnak a faluban.
Legutoljára egy salgótarjáni orosz tanár hétvégi házát vette meg. „Nem adta könnyen, a saját kezével építette a nyolcvanas években és minden hétvégén feljárt ide. Veszélyes szomszéd volt, bármilyen kora reggel kellett vele inni egy pálinkát” – meséli Elroy, akinek terveihez már elég ennyi ház, nem erőlteti a további felvásárlást. Ahol lehet, megújuló energiát használnak a felújításnál, a jövőbeni tervek között passzív házak is szerepelnek, sőt, egy víztisztító tó kialakítása is felmerült.
Bár idén nyárra tervezte, végül jövő tavaszra csúszik a nyitás. Ha minden ház elkészül, lesz 100 ágy, ami a kempinggel együtt 500 főre bővülhet. Ki lehet majd bérelni az egész falut mindenestül (esküvőre, rendezvényre, csapatépítésre) naponta másfél millió forintért, de először a házak egyenkénti kiadásával kezdenek. Az első, hogy kész legyen minden, utána indul az értékesítés és a holland sajtókampány. „A legfontosabb médiumokhoz és influencerekhez van kapcsolatom, egy percig nem félek, hogy ne tudnék idehozni embereket.” Érthető, hogy magabiztos, Sziget-promóterként több tízezer hollandot hoz évente magyar fesztiválokra, volt két év, amikor detox partit is szervezett nekik a Sziget után Bedepusztán.
Második lépésben elindítja a bedepusztai zenei fesztivált, de semmiképp nem Sziget-méretben.
„Slow food, jó zene, semmi dübörgés. És ha nagyon felfutna, mi fogjuk lenyomni. Túl sok időt töltünk itt, nem vesszük el pont azt a báját a helynek, amiért idejöttünk.”
A zsákfalu bejáratánál áll a központi épület a bárral, amit a faluval együtt bérelhetnek ki a cégek vagy társaságok. Általában is az lesz az elv, hogy Elroy csak a helyet adja, étkezést, egyéb szolgáltatásokat nem kínál majd, azokon nem akar keresni, meghagyja ezt a bevételt a helyieknek, ő csak összeköti a feleket.
A bár mellett nyári konyha, hatalmas nyitott étkező, medence van, és egy külön épület, amelyben egykor a helyi iskola működött, a felújítás után pedig alkalmas lesz tréningekre, jóga- és bármilyen más csoportfoglalkozásokra, de Elroy pop-up éttermet is el tud itt képzelni.
A régi házakat folyamatosan újítják fel, és két teljesen új szállóépület is elkészült már, összesen 10 szobával, falusi stílussal, nyugati nívóval. „A házak rendbe tételénél figyelünk arra, hogy az eredeti falusi fíling megmaradjon.” Elroy egy hollókői fazekassal is összebarátkozott, most ő készíti nekik az egyedi lámpa búrákat.
Belga rendszámú kocsi áll az egyik kisbárkányi utcában (a kettő közül), ahol csorgunk lefelé a bedepusztai hegyről. Toon Otten nyolc éve jár Magyarországra, három éve él itt, főleg Budapesten, bár egyre több időt tölt kisbárkányi házában. Neki is Elroy mutatta be a környéket öt évvel ezelőtt. Toon először belga-magyar kulturális kapcsolatokat jött ápolni az országba, ma már uniós projektmenedzserként dolgozik, emellett üzleti kommunikációt és event menedzsmentet oktat az Utrechti Egyetemen. Magyar barátnőjét Budapesten ismerte meg, ingáznak a főváros és a nógrádi település között, de mostanra vált világossá, hogy lassan több időt töltenek Kisbárkányban, mint Budapesten. Toont a környék gazdag turisztikai régiókra emlékezteti: a francia Provence-ra vagy a dél-belga Ardennesre. Elroy álmáról részletesen tud, és próbálja segíteni, nemsokára például EU-támogatáson keresztül befektetőkkel próbálja összehozni, hogy a bedepusztai projekt fellendüljön.
Az élesben 2011-ben indult projektre Elroy eddig másfél millió eurót (480 millió forint) költött, bevétele alig volt, az egy-két esküvőn vagy a WeTransfer holland alapítású cég csapatépítőjén kívül, akiket nem érdekelte, hogy nincs kész a hely, mindenképp jönni akartak, mert valaki áradozott nekik róla. Ebből tudta Elroy behozatni a vezetékes internetet a faluba, egyébként is minden bevételt visszaforgat.
Szerinte Bedepuszta a régióval együtt lesz értelmezhető a jövőben, Hollókő eleve rajta van a turisztikai térképen, csak ki kell ide is hozni majd az embereket.
Ezért szomorú nagyon, hogy a több éve megígért bicikliút, ami elvezetne Hollókőig, eddig nem épült meg. „Utoljára két éve mondták, hogy kicsit több időbe telik a domborzati viszonyok miatt, pedig pályázati pénzt is felvettek rá.” Egyelőre a kisbárkányi polgármesteren kívül nem talált támogatókat magasabb körökben, de bízik benne, hogy akinek ez a dolga, ugyanannyi potenciált lát majd ebben a projektben, mint ő.
„Azt látom, hogy sok fiatal elmegy az országból, de örülök, hogy sokan maradnak is. Fiatal borásszal, sajtkészítővel, bőrdíszművessel találkozok, és azt érzem, van bennük energia, hogy jó dolgokat csináljanak. A kedvencem a 28 éves kisbárkányi gulyás, aki az egyetem után inkább visszatért a falujába és gulyásnak állt. Népviseletben terelgeti az állatokat és sokszor látom, ahogy botjára könyökölve nézi a tájat és egyszerűen csak boldog.”
Elroy a magyarokról általában is jó véleménnyel van, szerinte udvariasak, vendégszeretőek, még ha nem is mindig elsőre. „Igaz, nehéz megértetni magunkat, mert a magyar nyelv nagyon bonyolult” – mondja Elroy, aki ügyesen keveri az angolt a magyarral, a méhész, vadász, pálinka, polgármester és Hollókő szavak például már remekül mennek.
„Úgy érzem, én jobban el tudom adni Magyarországot kívülről, mint a magyarok belülről. Bedepuszta egy ékszerdoboz, a környék pedig egy kincsesbánya. Isteni borokat és sajtokat lehet kapni és számtalan felfedezésre váró hely van. Martijnal el is terveztük, az összes ösvényt felderítjük és csinálunk róla egy térképet, egy szabadságtérképet, hogy hányfelé is lehet indulni innen. Annyi városban van Szabadság utca, de az igazi itt van, a falu végén, ami a végtelenbe vezet.”
„Íme, a bedepusztai busz” – ajánlja fel vendéglátónk, hogy visszavisz minket a kocsihoz az elektromos golfautóval. Igazi autója nincs, ez az egyetlen járműve. „Amszterdamból repülővel jövök Budapestre, a Stadionoknál buszra szállok, Kisbárkányban leszállok, majd felgyalogolok a helyre.”