Az Irán elleni szankciók elsősorban az ország méretes szénhidrogéniparát sújtják, de foglalkoztatás és kulturális örökség szempontjából a legnagyobb kár a szőnyegipart éri.
2017-ben Irán 126 millió dollár értékben exportált szőnyeget az Egyesült Államokba. Első ránézésre a 30 milliárd forintos üzlet nem tűnik kiemelkedőnek, de Irán kivitelében a szánhidrogének után ez a második legfontosabb cikk.
Ráadásul a perzsa szőnyegeket jellemzően kézzel készítik, szövik és csomózzák, a szegényebb vidéki, sokszor nem is perzsa, hanem kurd és afgán származású lakosságnak ez volt a legfontosabb megélhetési forrása.
Az amerikai kereskedők kénytelenek más források után nézni, mert bár a szakértők szerint az iráni szőnyeg pótolhatatlan, egyedi termék, a laikusabb vásárlóknak a török, afgán, örmény helyettesítők is megfelelnek.
A rengeteg fajta, szinte városonként eltérő technológiával készülő iráni szőnyeg, legalább hat-hétszáz éves múltra tekint vissza. A 8000 éves perzsa birodalomból akkor lépett ki a globális hírnév felé, amikor elsőként a 16. század második felében, I. Tahmászp perzsa sah felkarolta a kultúrát, és később ő is, majd kései utódai már rendszeresen perzsa szőnyeget ajándékoztak más kultúrák uralkodóinak.
A perzsa szőnyeget a padló borítása mellett használják takaróként, imaszőnyegként, fali díszként is. A kurd Rudaw tudósítása szerint a szankciók miatt sok szőnyeggyártó kényszerült elbocsátásokra, mások felhagytak a tevékenységgel.
Irán gazdasága egyébként is súlyosan megsínyli a nukleáris megállapodás amerikai felrúgása után visszaerősített szankciókat.