Hét éve történt. Az állam váratlanul keményen sarokba szorította a bankokat, az úgynevezett végtörlesztéssel, amikor a tehetős ügyfelek diszkontált áron rendezhették adósságaikat. A bankok védekeztek. A versenyhivatal szerint szabálytalanul, tiltott módon, összehangoltan. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) először nagyon szigorúan csapott le, most a felére olvadt a bírság. A furcsa ügyben csak úgy sorjáztak a fordulatok.
Kartelleztek a bankok 2011-ben a devizahiteleket kiváltó forinthiteleknél, csak éppen nem a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) által elsőre feltárt mértékben – nagyjából itt tart 2018 augusztusában, ez az egészen hosszúra nyúló versenyhivatali ügy.
Az eredeti ügy erősen politikai szagú volt. A bankok a lakossági devizahitelek miatt első számú közellenséggé váltak, a kormány döntése alapján ezért a bankoknak úgynevezett végtörlesztési lehetőséget kellett adni a devizahiteles ügyfeleiknek.
A bankok finoman szólva sem örültek a helyzetnek, mert az súlyos, azonnali veszteséget jelentett nekik, és ezért megpróbáltak a devizahitelek helyett nyújtott forinthiteleken minél többet kaszálni.
Mivel az egyedi elképzeléseikről még információt is cseréltek, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) egy vizsgálat végén rekordmértékű, összesen 9,5 milliárd forintos büntetést szabott ki 11 hitelintézetre.
A GVH ebben megállapította, hogy a végtörlesztés komoly veszteséget okozott a bankoknak, ezért ők összebeszéltek, hogy ezt a veszteséget csökkentsék. Üzleti titoknak minősülő információkat osztottak meg egymással, arról egyeztettek, hogy a devizahiteleket leváltó forinthiteleket magas kamattal nyújtsák az ügyfeleknek.
A GVH határozata sok banknál kiütötte a biztosítékot. Több szakember úgy vélte, hogy az ilyenkor már-már kötelező csodálkozás, felháborodás és tagadás mellett objektív szemmel is eltúlzott volt a GVH-határozat.
Ráadásul, az első bírság körül valóban sok furcsaság volt, például
a valaha volt legnagyobb magyar kartellügyet átszignálták egy teljesen kezdő szakemberre, aki három hét munka után már elő is állt az első anyagával.
A háttérbeszélgetéseink alapján, a most megismételt eljárás végén kirótt közel 5 milliárd forintos bírság már inkább reális, inkább elfogadható a bankok számára is.
A végtörlesztés bejelentése után a bankpiacon 2011 novemberének közepéig valóban emelkedtek a forinthitelek kamatai, november közepére 10 százalékos éves kamat felé szaladtak az árak. A bankárok erről korábban azt mondták, hogy semmilyen összehangolt magatartás nem kellett ahhoz, hogy amennyiben nőtt a kereslet a forinthitelek iránt, azt drágábban is el lehet adni.
A GVH szerint azonban az alapozta meg a vizsgálatot, hogy a McKinsey tanácsadó cég kitalált egy banki szakmai tapasztalatcserét szolgáló, 2008 óta havi rendszerességgel megrendezett, kockázatkezelőknek szóló rendezvényt, a retail risk breakfast elnevezésű eseményt, ahol a bankárok beszélgettek.
Ezt 2011 szeptemberében és októberében, vagyis a végtörlesztés idején is megrendezték (szeptember 15-én az OTP-ben, majd október 3-án az MKB-ban), ahol a lakossági kockázatkezelők beszélgettek a lakossági végtörlesztésről. Ezen a két kockázatkezelői összejövetelen, illetve személyes bankvezetői találkozókon is szóba került a végtörlesztés, illetve ebből alakult ki egyfajta összehangolt magatartás is, amit a bankok a kiváltó hitelek nyújtása során alkalmaztak.
A GVH a vizsgálatot 2011. november 23-án indította, először az OTP, az Erste, az MKB, a Raiffeisen, a CIB és az UniCredit, illetve a Fundamenta (őt később kihagyta az ügyből) ellen, majd 2012. február 13-án kiterjesztette azt a Budapest Bank, a Citibank, az FHB, a K&H, a Magyar Cetelem és a TakarékBank ellen is.
A bankok mindent tagadtak. Azzal érveltek, hogy ezeken a szakmai összejöveteleken a hitelintézetek negyed-, olykor ötödvonalába tartozó középvezetők beszélgettek, ezek a beszélgetések nem befolyásolták a hiteltermékek árazását.
Volt, aki úgy érvelt, hogy amennyiben két cigi elszívása közben a város főterén a Lidl és a Penny Market pénztárosa arról beszélget, hogy hülyeség ilyen olcsón adni a sütőtököt, az nem lehet kartell, mert a dohányos kasszások nincsenek abban a helyzetben, hogy megállapodjanak.
A bankárok szerint a világ legnagyobb ismert kartellügyeiben, vagyis a zürichi vitaminkartellben, illetve a globális acélkartellben szivarfüstös szobákban a piac szereplői felosztották egymás között, hogy melyik gyógyszercég, vagy acélgyártó hová szállíthat.
A bankügyben azonban semmilyen megállapodás nem született, legfeljebb az volt felróható, hogy a bankok között egyáltalán információ áramlott.
Mindez akkor nem hatotta meg a GVH-t, amely bírságolt. A bankok zöme azonban fellebbezett, ám, első és másodfokon a bíróság csak megerősítette a GVH véleményét.
Fordulatot a Kúria véleménye hozott, ő ugyanis részlegesen hatályon kívül helyezte a határozatot.
Valami olyasmit mondott, hogy volt jogsértés, de az nem valamilyen átfogó terven alapult, hanem, amikor a kormány elhatározta, hogy a bankok pénzéből visszaad a lakosság zsebébe, akkor a bankok a számukra sokkszerű helyzetben egyeztetett módon reagáltak.
Természetesen, azt többen elismerték az Indexnek, hogy ilyen helyzetben sem beszélgethetnek a bankok arról, hogy
az olcsó forintalapú kiváltó hitellel magunkat lőnénk tökön”.
Mivel a Kúria azt mondta, hogy volt jogsértés, de nem akkora, mint a határozatban, ráadásul a GVH túl tág árbevételt vett alapul a bírsághoz, ezért borítékolni lehetett, hogy az újabb körben is lesz bírság, de már kisebb. Így is történt.
A GVH második körben kisebb büntetéseket határozott meg, igaz a részletes vizsgálat alapján eltérő tételeket engedett el, a Budapest Banknak szinte semmit, az OTP-nek viszont a büntetés nagyobbik részét.
Ezt az 5 milliárd forintos összeget most a bankoknak be kell fizetni. Korábban is be kellett fizetni a 9,5 milliárdot, de amikor a Kúria döntése alapján a befizetett bírság jogalap nélkülivé vált,
az állam kamatokkal növelt értéken visszaadta a bankoknak azt a pénzt.
Az újabb bírság ellen is lehet fellebbezni, de azt tippeljük, hogy ezzel a tétellel már megbékélnek a bankok. Igaz, ez nem egy könnyű döntési helyzet. A bankok örültek, amikor első körben visszakapták a már befizetett pénzt, de céltartalékot képeztek, mert tudták, hogy bírság nélkül nem lehet megúszni az ügyet.
Aki végül a megképzett céltartaléknál jobban jár, ott könnyű egy vezető tisztségviselőnek elengedni ezt az ügyet, hiszen az idei évben ez a bírság gyakorlatilag már nyereséget jelent (céltartalék-felszabadítást tesz lehetővé). 2011 óta zajlik a balhé, mindenki szeretné lezárni.
Csak mindig ott van a dilemma, hogy mit szólnak a részvényeseim, ha én nem fellebbezek, a többiek meg igen, és további pénzeket takarítanak majd meg maguknak?
(Borítókép: Juhász Miklós a Gazdasági Versenyhivatal elnöke beszédet mond a visegrádi országok (V4) második alkalommal megrendezett versenyjogi konferenciáján a fővárosi Várkert Bazárban 2018. február 5-én. - f otó: Koszticsák Szilárd / MTI)