Puskaporos volt az idei nyár a Magyar Villamos Műveknél (MVM). A társaság éves beszámolójának elfogadásakor sebtiben új auditort kellett találni. Hamarosan a társaság menedzsmentjének zöme is távozott. Az MVM vezetői posztjai amúgy sem hosszú távra szólnak, de Zsuga János legutóbbi vezérigazgató még egy évet sem kapott. Az utód Kóbor György előtt komoly átszervezési és integrációs feladat áll.
Szokatlan folyamatok játszódtak le a Magyar Villamos Műveknél (MVM) az elmúlt három hónapban. Például egy váratlan auditorcsere. Az MVM könyvvizsgálója az elmúlt hét évben a KPMG volt. A big four auditor cég utolsó, hároméves megbízatása 2020. május 31-ig szólt. Ám, mint azt az MVM megerősítette számunkra, az MVM és a KPMG 2018. május 17-én megállapodtak abban, hogy közös megegyezéssel szerződést bontanak. Ezt 2018. május 22-én aláírták, és az MVM egyedüli részvényese (a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő) is jóváhagyta ezt,
vagyis egy nappal a szokásos évzárás előtt, 2018. május 30-i hatállyal törölték a KPMG-t mint az MVM könyvvizsgálóját.
Ugyanekkor kinevezték a BDO Magyarországot, név szerint Gaál Edmondot auditornak. Ő tehát május 30-tól átvette a könyvvizsgálatot. Majd bő egy hét alatt áttekintette a gigantikus cég könyveit, és 2018. június 8-án korlátozás nélkül kimondta, hogy a társaság egyedi éves beszámolója megbízható és valós képet ad a gazdálkodásról.
A felek ugyan valamennyien reagáltak a kérdéseinkre, de azt nem árulhatták el, hogy a történéseknek mi volt a valódi oka, a könyvvizsgálókat titoktartás köti, az MVM pedig nem adott magyarázatot a szokatlan auditorcserére. Ám kívülről úgy tűnt, hogy a botránynak súlyos, látható következményei lettek.
Gyakorlatilag hamarosan az MVM teljes vezetése távozott, bár természetesen a sok személycsere idején senki nem hozott semmit összefüggésbe az auditorbotránnyal.
Mindenesetre azóta nincsen már a helyén Zsuga János vezérigazgató, Csiba Péter elnök, Huszár András pénzügyi vezető, Szivek Norbert, a tulajdonosi jogokat gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő első embere, és Seszták Miklós, az MNV-t felügyelő illetékes tárca (Nemzeti Fejlesztési Minisztérium) minisztere.
Az MVM életében ezek után valóságos körhinta indult be a posztokért. Kóbor György, a Nemzeti Közművek (NKM) korábbi vezetője lett az MVM elnök-vezérigazgatója. Huszár Andrást előbb Fazekas László követte mint megbízott gazdasági vezérigazgató-helyettes, majd ő is elment, és Sum János töltötte be a posztot. Mezei Bálint vette át az elnök-vezérigazgatói kabinet vezetését Buday Páltól. Pekárik Géza termelési és műszaki vezérhelyettes Paks élére távozott, őt Kiss Csaba váltotta. Czinege Kornél lett az új kereskedelmi vezérigazgató-helyettes: (Pap Gabriella helyett). Cseh Tamás pedig stratégiai és operációs vezérhelyettesi posztot kapott, távozott viszont Csanády Zsolt a korábbi jogi és operációs vezető.
A teljes felső vezetésből csak ketten maradtak a posztjukon, Stickl László az Erstéből érkezett csoportszintű projektigazgató, illetve Bentzik Réka kommunikációs, külügyi és kormányzati kapcsolatok igazgató, de róla azt tartják a cégnél, hogy szintén távozik, és ez összefüggésben lehet azzal, hogy párja, Szivek Norbert sincsen már a helyén.
A szálakat nehéz kibogozni, hiszen a volt kollégák szerint van, aki éppen azért távozott, mert tiltakozott, és nem adta a nevét a furcsa helyzethez, másnak amúgy is meg voltak számlálva a percei, és mennie kellett volna, de akadt, olyan is, aki kifejezetten a beszámoló körül kialakult helyzetbe bukott bele.
A személyes beszélgetéseinkből az derült ki, hogy a háttérben elképesztően erős konfliktusok alakultak ki. A politikai jellegű pletykákkal, amelyek főleg Seszták Miklós végső meggyengüléséről szóltak, ezúttal nem foglalkozunk, de az egybehangzó elmesélések alapján leírjuk a kialakult konfliktust.
A KPMG különböző fenntartások miatt nem volt hajlandó aláírni az MVM éves beszámolóját,
mire az MVM különböző jogi és tanácsadói szakvéleményekkel próbálta alátámasztani a saját beszámolóit és értékeléseit, ezek később a BDO-t meggyőzhették. Aki az MVM felelősségét próbálja csökkenteni, azt meséli, hogy a KPMG hazai szakemberei is hajlottak már a beszámoló aláírására, csak a nemzetközi vezetés maradt szilárd, a KPMG-közeli források szerint semmilyen mérlegelés nem volt, a könyvvizsgálók szigorú sztenderdek mellett dolgoznak, ebben nincsen játéktér. Mint az Indexnek fogalmaztak: mindig a rendelkezésre álló információk és szakmai szempontok alapján történik a mérlegelés.
Mindenesetre nagy hirig lett,
az állam egyes felkent vagy önjelölt képviselői belengették a KPMG-nek, hogy ha „kekeckedik”, akkor felejtse el az együttműködést a hazai állami ügyfeleivel, semmilyen állami megbízásra nem számíthat a jövőben.
A KPMG vezetői nyilván nem keresték a konfliktust az állammal, de összességében úgy ítélték meg, hogy még ilyen fenyegetés mellett sem éri meg a nevüket adni a beszámolóhoz. Azt már csak hallomásból tudjuk, hogy több találkozó is volt, a KPMG magyar felső vezetése és közvetítők között. Az állami oldal azt észlelte, hogy a KPMG bevonta a helyzet megítélésébe a KPMG nemzetközi vezetését, és amennyiben az egész magyar filiálé működését veszélyeztető állami „eltiltás” készül, akkor a cégközpont felé részletesen is lejelentik a konfliktust.
Ezt a mondatot már az állam vette egyfajta fenyegetésnek, hiszen mint hallottuk, ennél a pontnál az MVM vezetői előtt felsejlett az, ami a Magyar Telekom Nyrt.-vel történt, miután a PwC könyvvizsgáló furcsa balkáni számlákat talált a cég könyvelésében. Végül a távközlési cég csak több tízmilliárdos jogi költséggel és egyezséggel tudta lezárni az ügyet, amelynek kapcsán a cég vezetése is lemondott, és végül a Magyar Telekom a New York-i Értéktőzsdéről is távozott. Volt olyan könyvvizsgáló, aki leszögezte, hogy az analógia sántít, mert az amerikai tőzsdei jegyzés és a nyilvános, sok tulajdonossal bíró társaság helyzete azért érzékenyebb volt, mint az MVM esete, de ami a lényeg, ezen a ponton az állami emberek hirtelen nagyon visszavettek.
Az egyik forrásunk szerint a KPMG valójában nem fenyegetett senkit, egyszerűen egy ilyen auditálásba és egy ilyen helyzet rendezésébe külföldi szakértőket is be szokás vonni.
Többekkel beszéltünk a konkrét észrevételekről, de a legtöbb forrásunk csak arra vállalkozott, hogy általánosságban felsorolja, hogy mi lehet egy ilyen esetben a probléma, magát a konkrét értékelési nézetkülönbségeket nem osztották meg velünk. Mint hallottuk, az ilyen rendkívüli esetek mögött lehet, „kicsi dolog” is, „nagy dolog” is. A következő felsorolás csak teoretikus:
Ha a könyvvizsgáló az ilyen esetek megítélésében nem ért egyet a társasággal, megteheti, hogy az éves beszámolót csak korlátozásokkal hagyja jóvá, de ezt általában nem szeretik az ügyfelek, mert bizonyos banki finanszírozói szerződések felmondásához vagy megdrágulásához vezethet a korlátozás. Cikkünk végén még visszatérünk arra, hogy miképpen lehet az, hogy az egyik könyvvizsgáló cég valamit nem fogad el, a másik igen, de előbb nézzük meg az új MVM-vezetés előtt álló feladatokat.
Azt hallottuk, hogy Kóbor Györgytől, az új vezetőtől a politika elsősorban azt várja, hogy feloldja azt az áldatlan helyzetet, amely szerint két, száz százalékban állami cég, az MVM, illetve az NKM (korábban ENKSZ) olykor kíméletlen versenyt folytatott politikai támogatásért, szakemberekért, lakossági gázfogyasztókért.
Mindebbe korábban már a KPMG is belekóstolhatott, amelynek az MVM mindig is fontos partnere volt. Akadt olyan eset, hogy a KPMG majdnem fekete fenekű lett az MVM-csoportnál. Pedig a tanácsadó cég éppen elérte, hogy Miguel Arias Canete, a spanyol éghajlat- és energiapolitikáért felelős uniós biztos fogadja Csiba Pétert, az MVM akkori első emberét. Mindenki nagyon boldog volt, de közben itthon híre ment, hogy a KPMG a nagy vetélytárs ENKSZ-nak is adott tanácsot, ettől pedig az MVM olyan ideges lett, hogy a teljes kapcsolatrendszer felrúgását is belengette.
Mindez a két dudás egy csárdában helyzet nem lehetett egészséges. A háború olyan mérges volt a két energetikai központ között, hogy az már Orbán Viktor miniszterelnököt is zavarta,
aki pedig szeret hasonló entitásokat versenyeztetni, de az, hogy két állami vállalat ennyire ne kooperáljon, az már minden határon túlment. Amikor Bártfai-Mager Andrea került az MVM fölé, ebben rendet szeretett volna vágni.
Ekkor merült fel, hogy a két versenyző erőközpont közül, az MVM vagy az NKM első embere vigye tovább a közös céget. A két vezető személyesen egyébként nem volt rosszban, és Kóbor György és csapata jól teljesített az NKM élén, így a szakmát nem lepte meg, hogy még feljebb léphetett. Az már inkább, hogy miért kellett elődjének, Zsuga Jánosnak ilyen hirtelen távoznia, hiszen neki
gyakorlatilag semmire nem jutott ideje, egy évet sem kapott, hogy eredményeket mutasson fel.
Kóborról azt mondták az ismerői, hogy bármely stratégiát képes megvalósítani, már csak az a kérdés, hogy merre induljon az MVM. Az nem is kérdés, hogy a portfólió ma legfontosabb eleme a paksi atomerőmű, sokak szerint nem is egyértelmű, hogy az MVM-nek van egy Paksja, vagy Paks elcipel a hátán egy MVM-et. Ám a további elemeket illetően vannak, akik az itthoni projektekben hisznek, a megújuló energiaforrásokban, például az újabban erős prioritásként kezelt naperőműprojektekben, más szerint az NKM, vagyis a nemzeti retail piac fejlesztése lehet a jó irány, elsősorban a távhőszolgáltatás felé. Megint más szerint egy magyar energiacég biztosan méretgazdaságossági problémákba ütközik, csakis a külföldi terjeszkedés lehet sikeres, még akkor is, ha az MVM eddigi külföldi projektjei nem voltak éppen sikeresek. Hogy milyen irány lesz üdvözítő, meglátjuk, a szakma alapvetően jó képességű embereknek írja le az új MVM-vezetést, de mivel mindenki nagyon friss, most még az lesz a fő feladat, hogy legyen, aki megtalálja a kilincset.
Végül a könyvvizsgálói vonatkozásokról. A könyvvizsgálókkal folytatott háttérbeszélgetések alapján a sztori mögött egy érdekes háború is felsejlett, a big four (EY, Deloitte, KPMG és a PwC), valamint a többiek tusakodása. Mint hallottuk, több európai politikus is küzdött azért, hogy a big four kvázi oligopol helyzeti előnye visszaszoruljon. Mi ennek a történetnek a kapcsán nem tapasztaltuk, hogy a könyvvizsgálók egymásnak estek volna.
Igaz, volt, aki fontosnak tartotta jelezni számunkra, hogy semmiképpen sem szabad például lebecsülni a BDO-t, amely több országban van jelen (162), mint a KPMG (154). Azt több, velünk szóba álló forrás, így az MVM és a BDO is megerősítette, hogy a szokatlan helyzetben a könyvvizsgálók etikai kódexe szerint a KPMG és a BDO szakszerű és kimerítő egyeztetéseket, átadás-átvételt folytatott le. A KPMG az Index megkeresésre hivatalos válaszként úgy reagált, hogy „a könyvvizsgálati és cégjogi törvények, valamint a könyvvizsgálati sztenderdek alapján konkrét ügyfélszerződésekkel kapcsolatban nem áll módunkban nyilatkozni vagy bármilyen részletet megosztani.”
A BDO-t arról is megkérdeztük, hogy miként lehetséges ennyire rövid idő alatt auditálni egy ekkora céget. Gaál Edmond elmondta, hogy a könyvvizsgálathoz szükséges időt meghatározza az adott cég felkészültsége, együttműködése, a könyvvizsgálati csapat összetétele, tapasztalata, és nem utolsósorban a létszáma. Tekintettel arra, hogy az MVM és BDO is rendelkezett a megfelelő létszámmal, kiváló szakemberekkel, ezért a könyvvizsgálati eljárások elvégzésére fordított idő elegendő volt.
A BDO hozzátette: „Azt is figyelembe kell venni, hogy a BDO jelentős mértékben támaszkodni tudott a KPMG könyvvizsgálata által nem kifogásolt területeken már elvégzett munkára, így a rövid idő ellenére is a kritikus témakörök felülvizsgálata időben biztosítható volt." Szerinte semmiben nem más a szakmai hozzáállás egy big four tag és a BDO között, tekintettel arra, hogy ugyanazok a standardok és törvények vonatkoznak rájuk.
Az MVM még hozzáfűzte ehhez, hogy „a BDO a cégcsoport auditját nem nyolc nap alatt végezte el, az csak az egyedi beszámoló volt, a konszolidált beszámolójának az auditálása több időt vett igénybe, ezt a beszámolót az MVM Igazgatósága csak 2018. június 20-án fogadta el.” Magáról a furcsa helyzetről, miszerint egy cég nem jön ki a könyvvizsgálójával, majd talál egy másikat, amelyik már aláírja a beszámolót, a legmegdöbbentőbb véleményt egy semleges szakember fogalmazta meg, ugyanerről a piacról.
„Az ilyen összetett cégcsoportokon belül a tanácsadásnak van hozzáadott értéke, de a könyvvizsgálatnak nincsen. Ez egy törvényi előírásokon alapuló »pecsét«, amiért sok pénzt kell fizetni a cégeknek, de ha egy társaság leváltja a kellemetlen auditorát, és talál egy másikat, tapasztalatom szerint sem a cégnek, sem a könyvvizsgálóknak soha nem lesz semmi baja, legfeljebb kap egy időigényes kamarai vizsgálatot.”
(Borítókép: Kóbor György az ENKSZ Zrt. elnök-vezérigazgatója (b) és Csiba Péter az MVM Magyar Villamos Mővek Zrt. elnök-vezérigazgatója a Főgáz Zrt. budapesti központjában tartott sajtótájékoztatón 2017. február 1-jén. - f otó: Máthé Zoltán / MTI)